2024. july 1., Monday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Mártonfi László nevéhez fűződik az 1948-ban létrehozott MOGYI Gyógyszerészeti Kara gyógyszerészeti kémiai tanszékének létrehozása és annak vezetése. Mártonfi László gyógyszerész, egyetemi tanár és szintén gyógyszerész felesége már egyetemista koruk óta mind a magánéletben, mind a szakmában egymást segítették, és mint házastársak egymást jól megértve szép, tartalmas, kiegyensúlyozott családi és szakmai életet éltek.

Mártonfi László olyan örmény eredetű családból származott, amelyben több orvos, gyógyszerész és tanár is volt. Szamosújváron született 117 évvel ezelőtt, 1903. január 2-án. Édesapja, dr. Mártonfi Lajos (Szilágysomlyó, 1857. máj. 21. – Szamosújvár, 1908. dec. 20.) geológus, biológiatanár, a szamosújvári gimnázium alapítója, 1880-tól a gimnázium tanára, 1895-től igazgatója lett, és élete végéig az is maradt. Az Erdélyi Múzeum-Egylet orvos-természettudományi szakosztályának 1879-től tagja. Gr. Eszterházy Kálmán elnök és dr. Brassai Sámuel alelnök ajánlásaival még ifjúkorában több éven át földtani kutatásokat végzett, és tudományos anyagot szolgáltatott a múzeum gyűjteménye számára. Felesége Merza Gabriella, Merza Emanuel leánya. Ebből a házasságból négy gyermekük született: a legidősebb István (1895–1966), aki a Ferenc József Tudományegyetemen 1919 márciusában orvosi diplomát szerzett, majd Szilágysomlyón „mindenki orvosa” lett. A következő fiú, László, már a román tannyelvű I. Ferdinánd Király Egyetemen gyógyszerészi oklevelet kapott. Húgai: Erzsébet, aki még gyermekkorában meghalt, valamint Margit, aki később gyógyszerészasszisztens lett. Apjuk korán, 1908-ban elhunyt, és így az édesanya özvegyen nevelte a négy, majd három kiskorú gyermekét. 


Mártonfi László 1909 és 1913 között a kolozsvári római katolikus elemi iskolában tanult, majd ezután a piarista gimnáziumban, 1920 és 1922 közt pedig Szilágysomlyón folytatta tanulmányait, ahol bátyja, István már orvos volt. Itt, a római katolikus gimnáziumban érettségi vizsgát is tett. Betegsége miatt egy évig otthon maradt kényszerpihenésen, majd 1923–1924 között Kolozsváron dr. Kohn Gyula (szül. 1893) gyógyszerészdoktor (oklevél 1914, doktori fokozat 1917) Egyszarvú gyógyszertárában gyakornokoskodott. Ezzel megkezdte a gyógyszerészi pályáját, majd az egy év letelte után, 1924 őszén beiratkozott a román tannyelvű I. Ferdinánd Király Egyetemre, ahol sikeresen elvégezte tanulmányait. 1927-ben kapta meg gyógyszerészi oklevelét 246/1927–28. számmal. Jó és szorgalmas tanuló lévén már egyetemi hallgató korában, 1926. október 1-től a dr. Pamfil l. P. Gheorghe professzor vezette Gyógyszerészeti Intézetben gyakornoki beosztásban (kinevezésének száma: 151 599/1926. december 15.) dolgozott. Valószínűleg meg voltak elégedve munkájával, mert 1928. május 1-től ugyanitt tanársegéd lett (kinevezésének száma: 62 122/1928. május 1.). Ez idő alatt Pamfil professzor irányításával elkészítette doktori értekezését, amelyet 1931-ben védett meg a gyógyszerészdoktori fokozat eléréséért. Doktori értekezésének tárgya a nátrium-, kalcium- és magnéziumsók előállítása természetes anyagokból: kősóból, gipszből és dolomitból, valamint e természetes anyagok anionjainak felhasználása.

Közben már a doktori fokozat elnyerése előtt, 1930. április 1-jén kitűnő eredménnyel vizsgát tett a Munkaügyi- és Egészségügyi Minisztérium bizottsága előtt a gyógyszertárvezető gyógyszerészi címért. 1931-ben az ugyanezen minisztériumok által szervezett versenyvizsgán Bukarestben is részt vett, hogy a gyógyszertárnyitásra jogot kapjon. Ezen a vizsgán a több mint száz jelentkező közül hetedikként 19-es pontszámmal végzett (a maximálisan elérhető 20 volt). Mártonfi László 1932. október 2-án Kolozsváron, az akkori Jókai utca 23. szám alatt megnyitotta Diana nevű saját gyógyszertárát. Azonban csak 1949 áprilisáig tudta vezetni, mivel ekkor jelent meg a 134/1949. számú rendelet, amely előírta az ország városaiban működő gyógyszertárak államosítását.

Még Kolozsváron megnősült, felesége Pápai Zsófia kolozsvári polgári családból származó lány, akinek apja Pápai Sándor okleveles építészmérnök, anyja Baboss Emília, testvéröccse Pápai Zoltán (1909–2000), aki később neves marosvásárhelyi sebészprofesszor lett. Pápai Zsófia 1904. november 19-én született Kolozsváron. Iskoláit szülővárosában, a Marianumban végezte 1910 és 1922 között. Ezután ő is a gyógyszerészi pályára lépett, 1923. augusztus 1-től 1924. augusztus 1-ig Lukács Ferenc (1882–1958) Apostol nevű kolozsvári gyógyszertárában gyakornokoskodott. Egyetemi tanulmányait ő is a román tannyelvű I. Ferdinánd Király Egyetemen végezte, ahol 1927. december 17-én a gyógyszerészi oklevelet, majd 1928-ban a „libera practica”, a szabad gyakorláshoz való engedélyt is megkapta. Már 1926. október 1-től dolgozott a klinikai gyógyszertárban gyakornokként, majd 1930. január 1-ig tiszteletbeli tanársegédként. Ekkor visszament Lukács Ferenc Apostol elnevezésű gyógyszertárába, és 1932. január 1-ig vezette azt gondnoki minőségben. Majd ugyanilyen beosztásban elvállalta az elhunyt Lukács Dénes gyógyszerész örökösei tulajdonát képező Isteni Gondviselés gyógyszertár vezetését is 1938. november 1-ig. Ekkor átment dolgozni férje, Mártonfi László Diana elnevezésű gyógyszertárába mint beosztott alkalmazott gyógyszerész, ahol 1949. április 2-ig, a gyógyszertár államosításáig dolgozott.

Amikor 1948 őszén, a tanügyi reform következtében Marosvásárhelyen megalakult az önálló gyógyszerészeti kar, az egyes tanszékek vezetésére tanárokat toboroztak. Így 1949-ben Mártonfi Lászlót is meghívták, és felkérték a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Felsőoktatási Intézet Gyógyszerészeti Karára a gyógyszerészi kémiai tanszék megalapítására, vezetésére, majd 1949. február 1-jén kinevezték e tantárgy előadójának. Így ő volt a gyógyszerészeti kémiai oktatás megteremtője. Kinevezése után feleségével és Zsófia kislányával együtt áttelepültek Marosvásárhelyre, ahol felesége előbb az egyetemi, később kórházi gyógyszertárban dolgozott nyugdíjazásáig. Itt 1950. augusztus 1-től 1957. december 1-ig az 1. sz. poliklinikai gyógyszertárba kapott kinevezést, majd a 101. sz. klinikai gyógyszertár steril oldatokat készítő laboratóriumának lett a vezetője 1965. január 1-ig, nyugdíjazásáig.

Mártonfi László professzor 1949. március 22-től az 1968/69-es tanév végéig, nyugdíjazásáig tanított és vezette az általa alapított tanszéket. Kezdetben, amikor a tanszéken még nem volt más oktató, a gyakorlatokat is ő tartotta. A négy-, majd háromszemeszteres gyógyszerészeti kémia oktatásán kívül 1951-től 1962-ig a merceológia, a gyógyszerészi áruismeret – féléves tantárgy – tanítását is elvállalta. 1962-től nemcsak magyar nyelven, hanem románul is tartotta az előadásokat. Előadásai gazdag oktatói, valamint gyakorló gyógyszerészi tapasztalatait tükrözték, és a rendszeresség, a tökéletes érthetőség jellemezte őket. Egyetemi oktatóként az elsők közt bocsátott a hallgatók rendelkezésére sokszorosított jegyzeteket. Már az első évben, 1950-ben (227 oldalas) tankönyvpótló egyetemi jegyzetet írt Szervetlen gyógyszerészi kémiai jegyzetek címen. 1950-ben, majd 1959-ben a Gyógyszerészi kémia. I. rész: Szervetlen vegyületek címen 212 oldalas kőnyomatos jegyzete jelent meg.

 Az oktatói munka mellett tudományos tevékenysége is sokoldalú volt. 1956–957-ben egy jelentős új eljárást dolgozott ki a növényi olajok vizsgálatára. Ezt a VII. Román gyógyszerkönyv és még több más gyógyszerkönyv is felvette hivatalos módszerei közé. Éveken át különböző szervetlen anyagok meghatározási módszereivel és egyes alkaloidok kristálytani sajátságaival is foglalkozott, az elemi kén meghatározásának általa kidolgozott módszerét újításnak fogadták el, és Újító oklevelet is kapott. Módszerét a Román gyógyszerkönyv mellett más külföldi gyógyszerkönyvek is átvették. Tudományos kutatásainak eredményei közül kiemelkedő az olajos kontrasztkészítmények előállítása és tanulmányozása (1956). Éveken keresztül foglalkozott növényi olajoknak elsősorban a tárolás során történő változásaival és ezek megakadályozásával (1957). Mint szakszerkesztő munkatársa volt a Román gyógyszerkönyv VII. és VIII. kiadását szerkesztő bizottságnak, nagyszámú cikkely és több kémiai monográfia szerzője volt. Kutatásainak eredményeit 1957-től a Farmacia c. országos gyógyszerészi szaklap közölte. Ennek a havonta megjelenő országos folyóiratnak a szerkesztőbizottságában tevékenyen részt vett élete végéig, évtizeden át képviselte a marosvásárhelyi gyógyszerészeti kart. Számos dolgozata jelent meg a marosvásárhelyi egyetem kiadványaiban, az Orvosi Szemlében is, valamint a szintén Marosvásárhelyen megjelenő Gyógyszerészi Értesítőben. 

Dr. Mártonfi László egyetemi tanár maradandó oktatói és tudományos-kutatói tevékenységével bekerült a romániai gyógyszerészet történetébe. Így neve és az arcképéről készült festmény az alapító tanárok közt szerepel az egyetem tanácstermében.

Dr. Mártonfi László professzor 1973. október 20-án hunyt el Marosvásárhelyen. Sírja Kolozsváron, a Házsongárdi temető lutheránus részében, egykori őseinek kriptájában van. Férje halála után felesége visszaköltözött Kolozsvárra. Kilencvenöt éves korában, 1973. március 27-én hunyt el. Őt is ugyanabba a kriptába temették el. Sajnos ma a kripta kissé elhanyagolt állapotban van, de jól olvasható a tető alatti szürke táblán: Merza Izsákné sírboltja. 

Dr. Mártonfi László professzor a szerénység mintaképe volt és maradt egykori tanítványai és munkatársai számára is. Pontossága, lelkiismeretessége példamutató volt kollégái és tanítványai számára. Igazságszerető és igényes tanár volt, és ebben mindenkor következetes maradt. Szerette szakmáját, amit átültetett tanítványaiba, munkatársaiba egyaránt. Emlékét kegyelettel ápoljuk valamennyien, és nekünk, akik egykor tanítványai voltunk, megadatott, hogy közelebbről megismerhettük, tisztelhettük, szerethettük és értékeltük mint a gyógyszerészeti kémia kiváló előadóját. Ezt mi, egykori tanítványai nem felejtjük el sohasem, tisztelettel, szeretettel és hálával gondolunk reá, hisz az általa tartott órák hozzájárultak szakmai tudásunk bővítéséhez.

P.S. Köszönetet mondok Mártonfi professzor leányának, Felméri Zsófiának, dr. Széman Péter főorvosnak a családi adatok közléséért és dr. Gaal György kolozsvári helytörténésznek, a Házsongárdi Alapítvány vezetőségi tagjának a temetői adatok közléséért.

Péter H. Mária



Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató