2020. november 30., hétfő

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Kihirdetésre vár a diabétesztörvény

A cukorbetegség (diabétesz) megelőzésére, a betegségre való hajlam korai felismerésére alkottak törvényt az RMDSZ szakpolitikusai, dr. László Attila szenátor és dr. Vass Levente, az RMDSZ Maros megyei parlamenti képviselője. A jogszabályt, amely előírja a diabétesz országos megelőzési programjának, valamint a cukorbetegség országos regiszterének a kidolgozását, a törvényhozás mindkét háza elfogadta, és államfői kihirdetésre vár. 

– Miért tartották fontosnak a törvény kidolgozását, honnan érkezett a javaslat? – kérdeztük dr. Vass Levente szakpolitikust, a képviselőház egészségügyi szakbizottságának titkárát. 

– Az elmúlt négy évben a szenátusban és a képviselőházban folytatott egészségügyi szakbizottsági munka során hét olyan törvényt írtam, amelyek egy valós problémának a pontszerű megoldására vonatkoznak. Nagy elégtételem, hogy valamennyi átment mindkét ház egészségügyi bizottságán és plénumán is. 

A cukorbetegségre vonatkozó jogszabályt a betegekkel foglalkozó civil szervezetek, a szakma képviselői, orvosok, a beszállító és a gyógyszergyártó cégek, valamint a szakminisztérium kezdeményezésére alkottuk meg. Dr. László Attila, a szenátus egészségügyi szakbizottságnak RMDSZ-es elnöke és dr. Florin Buicu, a képviselőház szakbizottságának szociáldemokrata elnöke oroszlánrészt vállalt abban, hogy a jogszabályt, amelyen többen dolgoztunk, és 2020-ban a 250. bejegyzett törvénytervezet volt a parlamentben, nagyon gyorsan átvigyük mindkét házon, és egyöntetű támogatással kihirdetésre kerülhessen.

A most elfogadott törvény egy sok szövődménnyel járó betegség kialakulásának a megelőzését, a kockázati tényezők azonosítását és csökkentését, a korai felismerést, a kezeléséhez szükséges szakorvosi felügyeletet, a segédeszközök és gyógyszerek biztosítását, a betegek követését (az egészségügyi törvényen kívül) egy külön jogszabály segítségével próbálja megoldani. Első része általános érvényű, és meghatározza az egészséges életmód mutatóit: egészséges étkezés, a kornak megfelelő rendszeres mozgás, az alvás és ébrenlét közötti helyes arány betartása, a szexuális élet egészsége, valamint a kockázati tényezőknek a kiküszöbölése (a dohány, alkohol, kábítószerek használata, a túlzott édesség és zsíros ételek fogyasztása, az öngyógyszerezés, a stressz). Külön cikkely írja elő az egészségi állapot rendszeres ellenőrzésének a szükségességét. 

A törvény megfogalmazza a diabétesz országos megelőzési programjának a lebonyolítását az országos és a megyei egészségbiztosítási pénztárak, a helyhatóságok feladatait kijelölve. Előírja, hogy a családorvosoknak évente felmérést kell készíteniük, vagy a meglévőt felfrissíteniük arról, hogy a listájukon lévő személyek életében, környezetében milyen kockázati tényezők vannak jelen, amiből a cukorbetegség vagy más bántalmak megjelenésére lehet számítani, és ha fennáll a betegség, milyen további kivizsgálásra, ellátásra van szükségük. Ezt a szolgáltatást a családorvos által kiállított számla alapján az egészségbiztosító finanszírozza. Ugyanakkor szkeptikus vagyok azzal kapcsolatosan, hogy vállalják-e, el tudják-e végezni a családorvosok, hiszen ma is túl van terhelve a rendszer, és a következő négy évben, amire az országos prevenciós programot ki kellene dolgozni, a jelenleg aktív családorvosok 30 százaléka nyugdíjba megy. 

– És nincsen elegendő utánpótlás… 

– A törvény egy ideális állapotot tükröz, és szakpolitikusként, képviselőként azt látom, hogy egy jó példája annak, hogy a parlament képes egy jó törvényt megalkotni a szakmával együtt, de nem tudja helyettesíteni a minisztérium és a biztosítási pénztár hiányos tevékenységét, és nehezen lesz alkalmazható éppen azon problémák miatt, amelyekért a törvényt meg kellett alkotnunk. 

– Melyek azok az alapvető problémák, amelyeket rendez a jogszabály?

– A cukorbetegség előfordulása a felnőtt lakosság körében 11,6 százalék, ebből 70 százalékot már súlyos formában ismernek fel. A betegek ellátása, hogy egészségi állapotuk kompatibilis legyen az élettel, és ne romoljon rohamosan, rendkívül költséges a megelőzés pénzigényéhez képest. Körülbelül 832.000 bejegyzett cukorbeteg van Romániában. A feltételezések szerint ez csupán a 40 százaléka azoknak, akik e betegségben szenvednek, a többi 60 százalék nem szerepel a hivatalos nyilvántartásban, így a valós szám több mint 1,7 millió, ami a törvény szükségességét és fontosságát igazolja. Megalkotásával próbálunk világos keretet szabni, ha egyelőre idealisztikus körülmények között is, megfogalmazva, hogy mire lenne szükség, mit kellene tenni az egészségügyi minisztérium, az egészségbiztosítási pénztár és a közoktatási minisztérium által irányított területeken az egészséges életmódra való nevelés, a betegség korai felismerése és kezelése terén. A törvény szabályozza, hogy azok a civil szervezetek is, amelyek eddig önkéntes alapon tevékenykedtek a cukorbetegek érdekében, egyenlő partnerekként kerülhetnek be a diabétesz elleni összefogásba, továbbá azt is, hogy az önkormányzatok és a magánszféra hogyan vehet részt a megelőzésben és a gyógyításban. 

– A jogszabályt olvasva eszményi kép bontakozik ki a diabétesz megelőzése, kórismézése és a betegek kezelése terén, a jelenlegi helyzet ismeretében azonban kétségeink támadhatnak, hogy mindez megvalósítható lesz-e a közeljövőben. Mi erről a törvényalkotók véleménye?

– Az előírások között vannak olyanok, amelyek a jelenlegi romániai körülmények között csak távlatokban ültethetők életbe. A vonatkozó cikkelyek viszont stabil, kiszámítható lehetőségként adókedvezményeket, a megelőzésre fordított költségeknek a profitból való leírhatóságát is engedélyezik a cégeknek. Világosan leszögezik, hogy a civil szervezetek önkénteseit, akik eddig az óvodákban, iskolákban dolgoztak, és felkészítették a kis- és nagyobb gyermekeket, a pedagógusokat, a jövőben az önkormányzatok is megfizethetik, ha van rá keretük, és nem jutnak pénzhez a minisztérium megelőzési programjából.

A törvény első egyharmada arról szól, ami mindannyiunk számára szinte normalitás kellene hogy legyen, és egy olyan keretet fogalmaz meg, amelyet szinte minden más betegségnél használni lehetne. A szakminisztérium összprevenciós kere- téből 15 százalékot szán a cukorbetegség megelőzésére. A szakmai szervezetek 25 százalékot kértek, de a megvalósíthatóság érdekében ezt az összeget 15 százalékra korlátoztuk, ami véleményem szerit így is egy ideális összeg.  A családorvosok egyesületének a törvény megalkotásában való részvételét tükrözi, hogy az előírások értelmében a biztosítási pénztár külön keretéből fizetik az újonnan felvett cukorbetegek adatainak a bevitelét a rendszerbe, hogy motiváltak legyenek a szűrés elvégzésében. Az is fontos, hogy a szükséges gyógyszereknek, teszteknek, eddig hiányzó kezelési eszközöknek a finanszírozását is az állam veszi át, és a pénztárat a törvény betartására kötelezi. Ezt az előírást illetően is némileg szkeptikus vagyok. A papír mindent megbír, de a gyakorlatba ültetésig sok idő fog eltelni, annak ellenére, a törvény nagyon világosan jelzi, hogy a következő négyéves időszakra egy stratégiát, taktikát, azaz egy országos diabéteszmegelőzési programot kell kidolgozni a jogszabályban megjelölt felelős (egészségügyi, közoktatásügyi) minisztériumok, az országos egészségbiztosítási pénztár és az Orvosi Kollégium részvételével. A négyéves program keretében pedig a felelősök számon kérhetők.

Szakpolitikusi tapasztalatom és a román egészségügyi rendszer ismeretében azt tudom mondani: ha jó irányba mozdultunk el, és ha ennek a törvénynek a 15-20 százalékát az elkövetkező négy évben betartják, akkor részben elégedett leszek. Ugyanakkor reménykedem abban, hogy idővel a többi előírás is életbe lép. Ez ugyanis minden érdekelt félnek fontos, hisz a diabétesszel diagnosztizált betegek fele a szövődmények miatt szinte évente kórházi ellátásra szorul: 37,5 százalékuknak súlyos szív- és érrendszeri, 18 százalékuknak vese-, 40 százalékuknak szem-, 36 százalékuknak idegproblémái vannak, és 25 százalékkal nagyobb a végtagamputációk szükségessége. Azért lehet jogos a megelőzésre szánt nagyobb összeg, mert nem egy külön betegségről van szó. A már említett szövődmények mellett a diabéteszesek az átlagnépességnél 25 százalékkal nagyobb arányban lesznek onkológiai betegek. Ezért érdemes a megelőzésre minél erőtejesebb hangsúlyt fektetni. 

– Érdekes előírása a jogszabálynak a dietetikusok jelenlétének és szerepének a megfogalmazása.

– Az előírások szerint minden iskolai menüt dietetikus kell ellenőrizzen és jóváhagyjon, aki lehet helyi vagy kisebb egységek esetében az önkormányzatok által alkalmazott szakember. 

Fontos törvénycikkelynek tartom, hogy a helyhatóságok feladata lesz 2025-ig olyan sportlétesítmények (sporttermek, sportpályák, úszómedencék, kerékpársávok, zöldövezetek, sétautak, parkok) kialakítása, felújítása és felszerelése, amelyek lehetővé teszik az ingyenes tömegsportot, ami más betegségek megelőzésében is fontos lehet. Azon magánvállalkozások, amelyek ebben a munkában részt vesznek, kedvezményekben részesülhetnek. A települések pedig a tömegsportolási lehetőségek függvényében piros, sárga, zöld minősítést kapnak. 

– A parlamentben nem gondolkoztak-e egy olyan szűrőprogramon, amelynek nem hiányozna az elvárt befejezése, valamint az összegzés, a tanulságok megfogalmazása, a cukorbetegség mellett sok egyéb egészségi problémát is felszínre hozva?

– A 2007-es projekt nagyon jó kezdeményezés volt, és az első 60 százaléka szakmailag megfelelő körülmények között zajlott. Az utolsó 40 százalékban a szaktárca elengedte a gyeplőt, és a 2008-as parlamenti választások felé közeledve a liberális miniszter részéről a gazdasági érdekek kerekedtek felül, ezért az utolsó 40 százalék hibái kompromittálták a teljes kiértékelést. Bár 2009-10-re óriási adathalmaz gyűlt össze a szakminisztérium és az egészségbiztosítási pénztár szintjén, az egyéni hozadékán túl, az adatok összességéből nem lehetett egy komoly statisztikát elkészíteni. A felnőtt lakossághoz tartozó cukorbetegeket viszont egy egyszerű program keretében az ujjbegyből vett minta alapján is ki lehetne szűrni.

– A nevelés fontosságáról is szó van benne; rendelkezik-e arról a törvény, hogy a szórólapok, kiadványok a különböző nemzetiségek nyelvén is hozzáférhetőek legyenek? 

– A jogszabályban megfogalmaztuk, hogy a nevelést célzó szóróanyagok elkészítésekor a lakosság életkörülményeit, kulturális, nyelvi diverzitását és az életkorát is figyelembe kell venni, ami azt is jelenti, hogy valamennyi szóróanyagot például magyarul is ki kell adni.