Megdöbbentő
Sokat morfondíroztam, hogy ez kis írás nyilvánosság elé való-e. Végül döntöttem: nem árt, ha odafigyelünk bizonyos dolgokra.
Sokat morfondíroztam, hogy ez kis írás nyilvánosság elé való-e. Végül döntöttem: nem árt, ha odafigyelünk bizonyos dolgokra.
Történt, hogy április 17-én az Unitárcoop Alapítvány egy buszra való önkéntese – jórészt hölgyek – Kolozsvárra kirándult. Szép nap elébe néztünk, még az időjárás is kegyes volt. A kincses város szépségei elragadtattak. Programunk zsúfolt volt: látogatás a botanikus kertben, a történelmi belváros műemlékeinek felkeresése, s délután a Valahol Európában című zenés darab a Magyar Operában.
Egyik fiatal társunknak elintéznivalója volt Magyarország kolozsvári konzulátusán. Elintézte a hivatalos ügyét, s kilépve a hivatal ajtaján, megállt az épület előtt, és átlapozta iratait. Két arra sétáló, a többségi nyelvet beszélő hölgy közül az egyik egyszerűen leköpte. Ifjú önkéntesünk megrökönyödve, értetlenül bámult a nyüzsgő tömegben tovatűnő hölgyeményekre. Az undorító cselekedetet nem utcagyerekek, hanem jól öltözött felnőttek követték el. Engem azóta is gyötör egy gondolat: hogyan költözött ez a vad gyűlölet egyes emberek lelkébe? Ez a történet nemcsak meghökkentő, de riasztó is, ezért jó odafigyelni rá.
Történt eme balkáni, primitív eset a XXI. században, néhány méterre az igazságos Mátyás és Bocskai István szülőházától, a Szent Mihály-templomtól, Fadrusz János 112 éves szobrától, a Bánffy-palotától, Közép-Európa legszebb főterén. Csoda, hogy nem bírok napirendre térni fölötte?
Kisgyörgyné Barla Júlia ny. magyartanár
