2024. august 14., Wednesday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Szombaton harmadik alkalommal tartották meg Nyárádszentsimonban a Kakasvész nevű íjászrendezvényt. 

Tizennégy álláson kellett kakasra lőni, és közben pontokat, tollakat gyűjteni (Fotó: Gligor Róbert László)


Szombaton harmadik alkalommal tartották meg Nyárádszentsimonban a Kakasvész nevű íjászrendezvényt. Elsősorban kakasra lőttek, de harcmódokkal is ismerkedtek a résztvevők.
A Kakasvész íjászrendezvény történelmi témán alapul: a tatárjárás idején Brassó környékén a magyar lakosság várba menekült, és amikor a tatárok éppen elvonulni készültek, egy kakas elkukorékolta magát, elárulva a búvóhelyet. A gonosz kakast nyilván megbüntették, lenyilazták, s azóta is él az a hagyomány, hogy a hangoskodó madarat le kell lőni. Ez történik a Kakasvészen is, méghozzá történelmi helyszínen: a szentsimoni dombok között ma is megvannak a Tatárpincéknek nevezett üregek, az erdőben fél évezredes tölgyfák állnak, a tetőn pedig egy életfa emelkedik magasba, amit Salamon Csongor és társai faragtak.
 
Egyre többen, külföldről is
A Marosszéki Íjászok Egyesülete évente több versenyt is szervez, egyik kiemelt eseménye a Kakasvész, amelynek létrehozásából főleg Deák Attila és Balás Éva veszik ki a részüket. Olyan hagyományos verseny, amely különleges díjakra és célokra irányul – tudtuk meg Mátéfi Péter egyesületi elnöktől. Az idén a verseny nem a házi-gazda telkén, hanem kint a természetben zajlott, erdőn és nyílt terepen, a csapatoknak tizennégy lőállást kellett érinteniük, minde-niknél megadott számú pontot lehetett szerezni, ha sikerült lenyilazni a célpontot jelentő kakast. Az elért pontokat mindenki egy saját pálcikára rótta, majd a verseny után ezeket kakastollakra váltották be, amelyekkel este egyénileg vagy csoportosan licitálni lehetett különböző tárgyakra, többek között íjászfelszerelésre, művészeti alkotásokra. Verseny után pihenés és ebéd következett, délután a szovátai és gyergyói barantások tartottak bemutatót. A rendezvény helyszínén kézművesek is felsorakoztak portékáikkal, ékszereket, bőrdíszműves- és ajándéktárgyakat lehetett vásárolni, de szörp és kézműves fagylalt is volt. Este tábortüzet raktak, akik sátorral érkeztek és a faluban éjszakáztak, de a három évvel ezelőtt készített, a rendezvény jelképének számító hatalmas, öreg fűzfa kakast is elégették, helyébe remélhetőleg új készül.
Mátéfi Péter szerint a rendezvény nemzetközivé kezd válni, mintegy száz íjász nevezett be, köztük marosszékiek és alsósófalviak, de eljöttek az anyaországból a keleti gyepűk legjobb lövészei is, sőt Ciprusról is érkeztek barátok, a Filoktitisz csoport tagjai, akiknél ők is látogatást tettek már. De ha csak páran lennénk, az sem volna baj, mert a lényeg az együttlét, a közös szórakozás, az íjászat és a hagyományok megélése” – mondta az elnök, hozzátéve, hogy az íjászat nemzeti kincsünk, ősi tudásunk.
A marosvásárhelyi Hegyi Hajnal és nagybányai férje, Bîrle Daniel Cipruson élnek, és most viszontlátogatásra jöttek, hiszen a télen a marosszéki íjászok turnéztak náluk. Azért jöttek, hogy jót szórakozzanak a barátokkal, olyan tevékenységet űzzenek, amit szeretnek. Örülnek az ittlétnek, a csodálatos tájnak és a hazatérésnek, elhoztak egy angol házaspárt is, hogy „kóstolót” nyújtsanak a magyar kultú-rából, barátságból és íjászatból – részletezte kérdésünkre a hölgy.
 
Van itt erőforrás
A rendezvényt a barátai találták ki a falu határában levő Tatárpincék apropóján, és helyszínt kerestek hozzá – tudtuk meg Mihály Zsolt házigazdától, akinek ősei évszázadok óta a faluban élnek, ő a családjával Budapestről tért haza Szentsimonba. Számukra nagyon fontos a hagyományok követése, tisztelete, az ősök útjának követése. A falu Havad község településeinek egyházi központja volt, mély történelmi múltú település, és mindez hozzájárult ahhoz, hogy helyszíne legyen a rendezvénynek. Az íjászat magyarságunk kifejezésének egyik legeredetibb módja, a család természetközeli életmódot él, lovat, szürkemarhát tenyészt, szeretnének példaértékű életformát folytatni, hogy megmutassák a falu fiataljainak: ne ringassák magukat illúziókban, hogy befektetők érkeznek, és megoldják a gondjaikat. „Nekünk itt belső erőforrásaink vannak, s ahogy mi meg tudunk élni, úgy mindenkinek komoly lehetőségei vannak, hogy szerény, de jó minőségű életet éljen itt” – véli Mihály Zsolt.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató