Még egyszer a szovátai rovásemlékről

A szovátai rovásemlékről szóló első közleményem a Népújság napilapban látott napvilágot, a Színes Világ melléklet 2015. április 17-i számában (11. old.).

A szovátai rovásemlékről szóló első közleményem a Népújság napilapban látott napvilágot, a Színes Világ melléklet 2015. április 17-i számában (11. old.). Azt írtuk, hogy az összevont DRI betűk a DéRI – DeRI – DőRI, illetőleg a DaRI egytagú családnevet tartalmazzák. A személynévhez viszonylag kevés erdélyi adalékot kaptunk. A Zepeczaner Jenőnek írt válaszlevelemben (2015. április 22.) már jeleztem: „Még motoszkál a fejemben más olvasati lehetőség is – egyszerűbb megoldásra kezdtem rájönni.”

Nos, eme egyszerűbb, sőt, elegáns olvasathoz megtaláltam a kellő névtörténeti adalékokat. Ezúttal kimondottan szovátai eredetű példaanyaggal igazolom föltevésemet. Már itt – elöljáróban – hangsúlyozom: az előző cikkben megfogalmazott állításaim továbbra is érvényesek, az olvasati „többszólamúságról” alább írni fogok.

Új elgondolásom lényege: a faedényen a személynév nem egytagú, hanem kéttagú, azaz család- és keresztnévre vezethető vissza. Tehát két betűből álló monogrammal van dolgunk (lásd a mellékelt kis ábrát, amely Haáz Rezső munkája). A grafémák feloldása jobbról balra haladva történik.

Az első jel továbbra is D hangértékű (a tetején levő csillag nem zavaró körülmény). A keresztvonala jócskán balra fut, mintha pont jelezné lezárását. A második grafémánk az I vagy J betűvel azonos, számos korabeli rovásemlékünkben szerepel – változatos megformálásokban. Előző cikkemben idéztem a tizenkét apostolok kifejezést. A rovásírt apastalok helyett én – hibásan – apastalak változatot írtam. Köszönet Rumi Tamás rováskutatónak a megtett észrevételéért.

Tovább menve: most utalunk a D betűvel kezdődő szovátai családnevek meglétére. Első forrásanyagunk: Fekete Árpád – Józsa András – Szőke András – Zepeczaner Jenő: Szováta 1578 – 1989. (Székelyudvarhely, 1998). A könyv 42. oldalán ez olvasható: „Az 1589 – 1615 közti okiratok 32 szovátai családnevet említenek.” A monográfia szerzői megjegyzik: „1600-ban már említik Damokos Mihály nevét is” (44. old.), majd pedig utalnak arra, hogy „ A Bethlen Gábor 1614-ben felvett lustrájának Szovátára vonatkozó részében” további adatok találhatók: Dosa Peter, Dersi Janos, Dobos Janos, Damokos István.

Más, későbbi összeírásokra is felfigyeltünk, az 1647-ből való lajstromban például a szovátai Demeter János nevére bukkantunk (SzO. ÚjS. VI. kötet 296. old.). Külön szólunk az 1711. június 13-i dokumentumról: Marosszéki nemesek, lófők és darabont rendű székelyek összeírása. In. Székely székek a 18. században. I. Marosszék 1701 – 1722 között. Sajtó alá rendezte Pál-Antal Sándor. Mentor Kiadó. Marosvásárhely, 2007. Ebben az alábbi családneveket találtuk: Deák Lőrincz, Damokos Mihály, Damokos Ferencz, Ditro János, Désán János (137. old.).

Na már most: a „szegtartó edényen” végül is a következő rovásjelek találhatók: D I (vagy J) CS. Feloldva, elolvasva: Damokos (vagy Dósa, Deák stb.), István (vagy Imre, Istók stb.), esetleg János (vagy József stb.) cs(inálta).

A csinálta, csinálták szavak felfoghatóbbá tételéért idézzük az 1501-ből való csíkszentmihályi – csíkszentmiklósi rovásírásos szöveg két vonatkozó részét: MÁTYáS JÁNOS eSTYTáN KOVÁCS CSINÁLTáK MÁTYÁS MeSTeR GeRGeLYMeSTeRCSINÁLTÁK. Az elhagyott, ugratott betűket kisbetűkkel jelöltük, a feliratban több összevont jel (ligatúra) is található. Egyes szavakat egybeírt az írnok.

Írásom elején említettem az olvasati „többszólamúságot”. Bizony, egyes régi rovásfeliratok elolvasása egyáltalán nem könnyű munka. Esetünkben is fölvetődött: egytagú vagy kéttagú személynévvel, személynevekkel van-e dolgunk? Nagy találékonyságot igényel egyes rövidített szavak helyes feloldása. És milyen jellegű a kapott eredmény: szó-e, kifejezés-e, mondat-e, szöveg-e? A szovátai felirat mindenképpen mondatértékű.

Nos, a feliratok elolvasásának több módja is lehetséges. A lehetőségekkel való „birkózás” jól tanulmányozható Harmatta János: Rovásírásos feliratok avar szíjvégeken szép közleményében (In. Rovásírás a Kárpát-medencében. Szerkesztette: Sándor Klára. Szeged, 1992.). Harmatta ezt írta: „Elsőként a cikói kisszíj-véget említhetjük, amelyen rövid, 2 rovásjelből álló feliratot figyelhetünk meg. Ennek olvasata r s (balról jobbra olvasva), értelmezése pedig az Ers (vagy Eris) személynév lehet, illetve jobbról balra olvasva az Es Er kéttagú személynév. Az íráskép és a betűformák egyébként azonosak az Ermitázs említett ezüst csészéjén látható rovásfeliratéval. A cikói kisszíj-végen tehát bizonyára szintén a tulajdonos neve szerepel a türk rovásírásos feliratban” (23-24. old.).

Harmatta közli – 9. ábraként – a Keszthelyről származó avar szíjvéglemez 8 feliratát is, amelyek türk nyelvűek. Az öve szó kétszer fordul elő KSI = KeSI alakban. Így már nem lehet kétséges az avarok nyelvi hovátartozása.