Medve a kertben, az utcán

Kerekasztal-beszélgetés a Forgatagon

Lassan mindennapinak számít a medve jelenléte számos székelyföldi településen, és sok esetben már nemcsak a kukoricásban vagy a gyümölcsösben garázdálkodik, hanem betör az emberek udvarára, állatokat pusztít el, vagy éppen sötétedéskor a település főutcáján tűnik fel, rettegésben tartva az ottlakókat. 

A medvekérdés témával került sor érdekes kerekasztal-beszélgetésre a hétvégi Vásárhelyi Forgatagon, ahol Jakab Orsolya vendégei Tánczos Barna környezetvédelmi miniszter, Domokos Csaba biológus, a Milvus Csoport Egyesület tagja, valamint Böjthe-Beyer Barna, az Erdélyi Kárpát Egyesület alelnöke voltak.

Július végén fogadta el a kormány a medvék eltávolítását szabályozó sürgősségi rendeletet, amelynek értelmében azonnal eltávolítható lesz minden olyan nagyvad, amely a településeken belül veszélyezteti a lakosságot. A kormányrendelet előírja, hogy minden önkormányzatban megalakul egy sürgősségi beavatkozó csapat, amit a polgármester, esetenként az alpolgármester vezet, tagjai pedig a helyi csendőrség képviselői, a helyi vadásztársaság vagy vadászegyesület szakszemélyzete, valamint egy állatorvos. Ők azok, akik a szakmai vélemények alapján meghozzák a döntést a jogszabály értelmében az azonnali eltávolítás módjáról, amely háromféle lehet: a nagyvad elhajtása, altatása és áthelyezése, valamint az eutanázia vagy kilövés. Az elaltatott és áthelyezett példányokra nyomkövető nyakörv kerül, amit a környezetvédelmi szaktárca költségvetéséből fedeznek.

A Vásárhelyi Forgatagon megtartott kerekasztal-beszélgetésen Tánczos Barna környezetvédelmi miniszter rámutatott, racionálisan közelítve a problémához, érthetetlen, hogy miért ellenezné valaki, hogy lakott területen azonnal fellépjenek, amennyiben medvét észlelnek az utcán, a tömbházak között, a gazdaságban, az istállóban. Ahol nem a természetes életterében tartózkodik a medve, ott a problémát meg kell oldani.

Domokos Csaba, a Milvus medvékkel is foglalkozó szakembere kifejtette, az, hogy az utóbbi időben talán kevesebbet hallani róluk az egyes településeken, valószínűleg azzal magyarázható, hogy jelen pillanatban rengeteg táplálék van, ami elérhető számukra, érik a gyümölcs, a kukorica, tehát van amit egyenek. A kérdésre, hogy hogyan jutottunk oda, hogy mindennapos a medve jelenléte a lakott településeken, a biológus elmondta, vannak helyek, ahol ez a folyamat nem most kezdődött el, például Tusnádfürdőn a nyolcvanas években is így volt, ő már akkor, gyerekként figyelte őket a szállodák közelében, a városban. Hasonló a helyzet például a Prahova völgyében is, ahol az állatok rendszeresen bejárnak a településekre. 

Böjthe-Beyer Barna természetjáró hozzátette, nem feltétlenül állja a helyét a kijelentés, hogy az utóbbi hetekben eltűntek volna a medvék a lakott területekről, ugyanis egészen friss adatok szerint környékünkön is naponta 4-5 vadállattal kapcsolatos bejelentés érkezik a sürgősségi segélyhívó központhoz.

A tendenciát kellene látni

A Romániában élő medvepopuláció nagyságára vonatkozó kérdés kapcsán elhangzott, hogy ez az utolsó becslések szerint 6500-7000 körülire tehető. Domokos Csaba rámutatott, az elképzelés az volt, hogy a különböző vadgazdálkodók az ország területén, többé-kevésbé összehangoltan, viszonylag rövid időn belül megpróbálják felmérni a medveállományt, és ezzel párhuzamosan a többi nagyragadozót is. A gond az, hogy erre igazából soha nem létezett módszertan, nincs leszögezve, hogy milyen terepet járnak be, hogyan mérik be a nyomokat, évről évre ugyanazokat a „transzekteket” nézik-e meg. Önmagában az adatok összesítése is problémás volt, erre sincs módszertan. 

– Mindig az jut eszembe erről a nyomszámlálási módszerről, mintha egy strandon próbálnánk meg a homokban hagyott nyomok alapján felbecsülni, hogy hány ember volt kint a víz partján aznap. Vannak más módszerek is erre, amelyek sokkal pontosabb adatokat szolgáltathatnak, és ha jól értettem, hamarosan készül is egy ilyen felmérés, ami hatalmas előrelépés lenne. Én azonban óvatosan kezelném azokat az eredményeket is, amelyek ugyan egyértelműen pontosabbak lesznek, mint amivel eddig az ország rendelkezett, ugyanis akár kétezer medvét számolnak meg genetikai minták alapján, akár tizenötezret, ez önmagában még nem sokat jelent, ennél több következtetést ebből így önmagában nem tudunk levonni. Olyan információkat kellene tudnunk, hogy pontosan mi a táplálékának összetétele, hogyan használja az élőhelyét, hány egyed születik, hány pusztul el egy évben, és ezek az adatok nálunk hiányoznak. Akármilyen pontos lesz majd az a szám, úgyis becslés lesz, és úgy lenne értelme, ha hosszú távon követhető lenne ennek az alakulása, mert így tudnánk következtetéseket levonni, hogy például az állomány stabil-e vagy növekszik, és ehhez lehetne a különféle intézkedéseket alakítani – fejtette ki a szakember.

Tánczos Barna úgy véli, az egyik legnagyobb mulasztás, hogy az elmúlt években nem voltak ilyen felmérések. Minden országban, ahol akcióterv készült a medvepopuláció-menedzsmenttel kapcsolatosan, folyamatosan ugyanazokban a térségekben, ugyanazon időszakokban, szakemberek bevonásával megtörténik ez a becslés. Sehol nincs medveszámlálás, mert megszámolni őket lehetetlen, vadállatról beszélünk, a természetes életterükben nem lehet egyenként megszámolni őket. A becslés pedig akkor hihető, ha van mögötte szakmai érv és módszertan.

Régiókra kell bontani az országot a medvepopuláció tekintetében

A miniszter szerint a genetikai alapú felmérést követően az első lépésként régiókra kell bontani az országot a medvepopuláció szempontjából. Ez így működik minden országban. Vannak ugyanis régiók, ahol nagy a sűrűség, a tapasztalat az, hogy a bejelentett problémák, károk, a 112-re befutott segélyhívások nem egyforma intenzitással érkeznek az egész országból, de akár egy megyén vagy környéken belül sem. Például Kovászna megyében is vannak települések, ahol nagyon nagy a probléma, ahol folyamatosan medvekárokat, -támadásokat jeleznek, ugyanakkor akadnak ezektől alig három-négy falunyira fekvő települések, ahol nincs gond. Ezért nem lehet általános érvényű megoldásokkal előrukkolni, sem pedig általános következtetéseket levonni – hangsúlyozta Tánczos Barna. 

Domokos Csaba hozzátette, teljes mértékben egyetért azzal, hogy régiókra kell osztani az országot, hiszen vannak helyek, ahol sok a medve, de olyanok is, amelyek élőhely szempontjából kiválóak, de ennek ellenére nagyon kevés medve él ott.

Az állatok áthelyezése kapcsán a miniszter elmondta, ez mint helyi problémamegoldó eszköz megoldás lehet, ellenben egyre több olyan példát és véleményt hallani a különböző országokból, hogy nem oldja meg igazából a felmerülő problémákat. Véleménye szerint akkor van értelme ennek, ha az áthelyezéskor megfelelő nyomkövető rendszerrel látják el a példányokat, hogy rálátásuk legyen arra, hogy az áthelyezett medve behatolt-e egy ottani gazdaságba, vagy rátámadt-e valakire. Ezért is szerepel a sürgősségi kormányrendeletben a nyomkövető. 

Domokos Csaba szerint nem lehet minden esetben áthelyezni a medvéket, viszont vannak bizonyos dolgok, amelyeket ha betartanak, ezeknek az áthelyezéseknek a sikerességét jelentősen lehet növelni. 

– Két fontos dolog van, az egyik az, hogy messze vigyük, hatvan kilométernél távolabbra, erre vonatkozóan komoly kutatások vannak az Államokban. A másik, hogy úgymond traumatizáljuk az állatot, hogy újra megtanuljon félni az embertől. Mi úgy szoktunk eljárni, hogy vasketrecbe fogjuk be, és spray-vel fújjuk le, mielőtt elaltatnánk. Az Államokban kiképzett kutyákat engednek neki, így félemlítik meg, mielőtt elengedik. Az áthelyezésekkel kapcsolatos kutatások azt mutatják, ha ez a két feltétel teljesül, az esetek több mint felében az áttelepítés sikeres – mutatott rá.

Tánczos Barna elismerte, oda jutottunk, hogy a medvének nincs negatív tapasztalata az emberrel, azon túl, hogy a csendőrség szirénákkal próbálja elijeszteni, a településen belül senki nem bánthatja az állatot. Ha ez sokáig így folytatódik, továbbra is keresni fogja a méhészeteket, gyümölcsösöket, mezőgazdasági területeket. A védekezési lehetőségek közül szó esett egyebek mellett a villanypásztorról, amely nagy valószínűséggel meg tudja védeni a mezőgazdasági kultúrákat, de vannak helyzetek, amikor nem hatásos. A miniszter megjegyezte, látott már egyméteres sáncot a villanypásztor alatt, azon járt be minden este a kukoricatáblára a medve, de olyat is, amit szaladás közben szakított el a nagyvad.

A medvekérdés, medvepopuláció kapcsán sok szó esik az országban egy-egy régióban a természet eltartóképességéről. Azonban a szakemberek egyetértettek abban, hogy talán ami ennél is fontosabb, az a társadalom elfogadóképessége. A legnagyobb veszély ugyanis abban rejlik, ha az emberek a saját kezükbe veszik a probléma megoldását, és orvvadászattal, valamint a nagyvadak mérgezésével próbálnak megszabadulni tőlük.

Büntetni kellene az útszéli medveetetést

Böjthe-Beyer Barna arra hívta fel a figyelmet, hogy minisztériumi szinten kellene fellépni a medvére épülő turizmus ellen, hiszen gyakori, hogy jó pénzért turistacsoportokat visznek a medvék közelébe, és ilyen körülmények között ne csodálkozzunk, hogy az megszokja az ember közelségét, a ricsajt, a zajt, az emberszagot. 

Ennek kapcsán Tánczos Barna kifejtette, a medvére alapuló turistacsalogató programokat, medveleseket, etetéseket szabályozni kell, másrészt szigorúan büntetni az útmenti medveetetést, illetve azokat az önkormányzatokat, amelyek nem tesznek semmit azért, hogy a településen ne tornyosuljon hulladékkupac esténként, ahol a medvék kedvükre falatozhatnak.

Sokan mondtak le a túrázásról

Miközben környékünkön, a székelyföldi megyékben is igen gyakoriak a medve jelenlétét jelző segélyhívások, Böjthe-Beyer Barna, az EKE alelnöke szerint a természetjáróknak az utóbbi időben sem okozott különösebb gondot a nagyvad, nem találkoztak többször vele, mint régebben. Viszont elismerte, a sajtóban rendszeresen napvilágot látó medvehírek hatására sokan, akik korábban lelkes természetjárók voltak, félnek elindulni túrázni vagy kutyájukkal az erdőben sétálni. A természetjáró azt tanácsolja, az erdőbe lehetőleg többen menjünk, és ajánlott zajt csapni, vihetünk magunkkal sípot, csengőt. Ha medvét észlelünk a közelben, de az még nem látott meg minket, menjünk más irányba, ha pedig észrevett, akkor se kezdjünk rohanni, ne másszunk fára, hanem lassan próbáljunk hátrálni. Amennyiben közeledni kezd, áldozzuk fel a hátizsákunkat, ha élelem is van benne, remélhetőleg arra fókuszál majd az állat, és addig egérutat nyerünk. Domokos Csaba továbbá azt ajánlja a rendszeres túrázóknak, hogy szerezzenek be medvespray-t, ami igen hatásos. Egy nagyon jó minőségű 250 lejbe kerül, és vadász-, illetve kirándulófelszereléseket forgalmazó boltokban lehet megvásárolni.