A médiasokk elmaradt

• 2013-10-28 14:07:40

• Máthé Éva

Remélem, jelenkori sorstársaim, nemzettársaim, székely felmenőim és majdan az utókor megbocsátja, hogy marosvásárhelyi otthonomban töltöttem az október 27-i napot.

Remélem, jelenkori sorstársaim, nemzettársaim, székely felmenőim és majdan az utókor megbocsátja, hogy marosvásárhelyi otthonomban töltöttem az október 27-i napot. Nem szálltam sem szekérre, sem autóbuszra, sem magángépkocsira, sőt vonatszerelvényre sem várakoztam azon a jeles napon, így nem is átkozódtam a távolmaradása miatt, hanem jó előre felkészültem a várható médiaélményre, amit majd a Kossuth Rádió és a Duna televízió többórás, élő közvetítése okozhat nekem, megrögzött médiafogyasztónak. Erősen kíváncsi voltam arra, hogy az elektronikus hírközlő csatornák, beleértve a románokat is, miként lesznek képesek átfogni, egészében ábrázolni, teljes fenségességében (mert ilyesmire feltétlenül számítottam!) ábrázolni a Székelyek Nagy Menetelése elnevezésű, párját ritkító tömegmegmozdulást. Azon morfondíroztam: csak kell lennie valami olyan ötletnek, megoldásnak, amely megvalósítása révén felülről csodálhatja az egész ország és a nagyvilág (ha akarja látni!), ahogyan száz-kétszázezer székely atyafi (meg persze lány, asszony és sok gyerek) ötven kilométeren keresztül, tömött sorokban tüntet azért, hogy a Székelyföld elnyerje autonómiáját, hogy a székely embereknek ne Bukarestből, netán Budapestről, Uram bocsá’, Brüsszelből mondják meg ezután: mi a jó nekik, mit kell tenniük saját boldogulásukért. Elképzeltem, hogy a szervezők helikoptert bérelnek valamely hazai Krőzustól, pénzzel bélelt zsebű magánvállalkozótól, netán a Makfalván magánrepülőteret működtető Fülöp Zoltánt kérik fel arra, hogy repülőgépével pásztázza már végig a Kököstől Bereckig elterülő táj fölött kifeszített kék eget, vigyen fel a légbe egy profi operatőrt, aki teljes monumentalitásában ábrázolhatja a székelyek nagy menetelését. Sajnos, tapasztalatom szerint semmi ilyesmi nem történt. Így nemcsak a résztvevők nem voltak képesek áttekinteni, átérezni a közös menetelés felemelő érzését (a magyar és székely himnusz kollektív eléneklése idején sokan jóízűen falatoztak, mert fogalmuk sem volt arról, hogy éppen akkor kellett volna átélniük a nagy pillanatokat), hanem a tévéképernyőkről elsöprő élményt remélő, elváró hazai, anyaországi vagy a világ más tájain élő emberek sem kaptak fogalmat arról, hogy mekkora is volt a tömeg, mely szétforgácsolódott a Székelyföld eme kies tájain.

Félreértés ne essék: nem kérdőjelezem meg a szervezők jó szándékát, lelkesedését, a résztvevők mély elkötelezettségét, vagy a nagy menetelés jogosságát, sőt a hatékonyságát is várom, remélem. Viszont tényleg gondolni kellett volna arra, hogy manapság a korszerű hírközlési eszközök tudatos, szakszerű kiaknázása nélkül nem létezik világszenzáció. Talán erőltetett, nem helyén való a hasonlat, mégis ide kívánkozik: képzeljük el, mennyivel hatástalanabbak lettek volna a tévés tudósítások, ha a New York-i World Trade Center, az ikertornyok megtámadásáról majd leomlásáról nem léteztek volna hiteles, átfogó, úgynevezett totál plánok? Ettől függetlenül a Duna Televízió és a Kossuth Rádió csapata alaposan kitett magáért. Amit lehetett, megtettek. Banner Géza a rögtönzött rétyi tévéstúdióban a helyzet magaslatán állt. A számos helyszínről tudósító riporterek érdeme, hogy végül távolról is átélhettük, átérezhettük a páratlan megmozdulást. Dicséret érte, és most ne foglalkozzunk azzal, hogy a csapat teljesítménye egyenetlen volt. Némely riporterek csetlését-botlását feledtette a felemelő élmény.

Az, hogy a román kereskedelmi televíziók miként viszonyultak a székelyek nagy meneteléséhez, más lapra tartozik. Természetesen az a témakör is bőven megérne akár több misét...