Állok a város szívében, gyönyörködöm a főtér látványában, s elmerengve kérdezem magamban, miért csak a város pereméről írnak verset a költők (József Attila), mikor annyi érték és szépség találkozik itt a központban is.
Állok a város szívében, gyönyörködöm a főtér látványában, s elmerengve kérdezem magamban, miért csak a város pereméről írnak verset a költők (József Attila), mikor annyi érték és szépség találkozik itt a központban is. Hátam mögött a büszke városháza, előttem egy szép kétemeletes főtéri épület, jobbra tőlem a római Szent Péter-bazilika kicsinyített mása, s szívem felől dübörög a főtér hangos életzaja, miközben az utcatáblák kereszttüzében elbizonytalanodom: meddig tart itt a főtér?
Mai megjelenítése szerint ez itt már a Győzelem tér, mert a bronzkatona szobránál lezárul a Rózsák tere. Akkor a városháza és a Kultúrpalota már nem főtér? Kíváncsian kérdezem meg a városházával szemben működő üzletek elárusítóit, ők hol dolgoznak? Mire mosolyogva és határozottan vágják rá – a főtéren. Hamis mosollyal az arcomon heccelem őket: ez nem a főtér, hiszen ez itt a Győzelem tere, de harciasan védik igazukat – ez itt a főtér.
Kíváncsian kérdezem tovább az ismerős és ismeretlen főtéri sétálókat, s az itt élők mind arra esküsznek, hogy a főtér a két román templom közötti terület. Ez is egy érdekes megjelölés, sőt kisebbségi életidőnk egyik velejárója.
Közben az itt-ott felbukkanó házszámok alapján lassan rájövök, közigazgatásilag a Rózsák tere a Kárnász-háztól (gyengébbek kedvéért: a mai Házasságkötő Terem) a Kultúrpalotáig tart, sőt az már a Győzelem térnek számít, hiszen főbejárata arra néz. Aztán eszembe jut, száz évvel ezelőtt is külön néven nevezték a város szívének ezt a részét: Széchenyi tér és Deák Ferenc tér. Igaz, akkor másik két templom harangja szólt a főtéren: az evangélikusoké és a Ferenc-rendieké, de egy évszázad alatt nagyot fordult errefelé a világ, s erről nemcsak a templomok beszélnek.
Erről sokat mesélhetne Csíky Emil háza is, amely díszes homlokzatával szervesen illeszkedik a főtér szecessziós stílusához. A hagyomány szerint az örmény származású, mélyen vallásos fűszer-, csemege-, majd vaskereskedő szeretett volna egy emeletes házat építeni a város szívében, de Bernády polgármester úr sokkal magasabbra kérte annak kinézését, mert mégiscsak a tornyos városházával szemben áll. Egykor még József főherceg is megszállt benne, s én is örvendező nosztalgiával emlékszem vissza az ott működő Bibliofil könyvesüzletre. Jelenleg a King art koronás felirat alatt keleti tárgyak és ékszerek boltja működik, valamint a Ropharma gyógyszertár az amúgy szép, ízléses szecessziós épület földszintjén, amelyről nem tudom eldönteni, hogy a főtéren vagy nem a főtéren áll.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató