A mecénás

Filmvetítéssel összekötött estet tartott nemrég Marosvásárhelyen a Kemény Zsigmond Társaság. Március 28-án a Bernády Házban zajló összejövetelen Benczédi József A mecénás című filmjét mutatták be, a vetítést beszélgetés követte. A film Kemény János életéről, munkásságáról, személyiségének kisugárzásáról nyújt hiteles képet, a kísérőszöveg nagyrészt dr. Gaál György irodalomtörténész munkája volt. 

Házigazdaként Csíky Boldizsár, a KZST elnöke üdvözölt mindenkit és a meghívottakat: dr. Gaál Györgyöt, Benczédi Józsefet, a film alkotóját, illetve Nagy Kemény Gézát, báró Kemény János unokáját. Gaál György előadását fényképek és tévéfelvételek kísérték Kemény Jánosról, szüleiről, életének helyszíneiről; szó esett a családról, a kastélyról, a marosvécsi uradalomról, amely háromszáz éven keresztül fiúágon öröklődött oszthatatlanul, a honfoglaló magyarság egyik törzséből származó arisztokrata család tagjairól, a családi történetekről, arról, hogy hogyan lett Kemény Istvánból egy meggondolatlanul aláírt váltó miatt amerikai rakodómunkás, valamint hogyan vett feleségül egy amerikai színművésznőt, Kemény János édesanyját. Továbbá Kemény János életéről, arról, hogy gyerekként hogyan került haza Amerikából, iskoláséveiről. Interjúk, képek, helyszínek illusztrálták a dokumentumfilmet. Szó esett az egyetemi évekről Bécsben, ahol megszületett a színház- és a cirkuszművészet iránt érzett szerelme. Mint megtudtuk, 1923-ban öröklés folytán vehette át a marosvécsi uradalmat, majd feleségül vette Auguszta Patont. Kemény János édesanyja amerikai, felesége görög és skót származású családból származott, így otthon mindkettejükkel szinte állandóan angolul beszélt. Az anyanyelve angol volt, ő mégis kizárólag magyarul írt. Hat gyermekük született, öt belőlük megérte a felnőttkort. Amint köztudott, 1926-ban került az erdélyi irodalmi élet középpontjába, amikor a jelentős írókat meghívta kastélyába egy háromnapos tanácskozásra. Ebből nőtt ki az Erdélyi Helikon mozgalom. Ekkor még csak 23 éves volt, csak néhány novellája, verse jelent meg itt-ott. Nagyon kezdő íróként szervezte meg a mozgalmat, ezért az elkövetkező években igyekeznie kellett valamit letenni az asztalra. A találkozók 1944-ig tartottak Vécsen, illetve Kolozsváron, ez volt az erdélyi magyar írók parlamentje. A Bánffy Miklós által főszerkesztett Erdélyi Helikon a legfontosabb erdélyi magyar periodikává vált. Irodalmi munkássága mellett szó esett a vadászatokról is, ezek képezték a kastély másik híres rendezvényét. Hallottunk teológiai éveiről, időnként prédikált is a marosvécsi templomban, szívhez szólóan tudott beszélni. A kolozsvári színház csődjét követően létrehozták a Thália Magyar Színház Részvénytársaságot, amelynek élére került, és megmentette a színházat. Műsorpolitikája európai szintű volt, reformok, kibontakozások, újszerűség jellemezte: visszanyúlt a népi gyökerekhez, amelyeket felemelt a színházi formára. Igen komoly mecénása volt a társulatnak, Sütő Andrásnak vallotta be, hogy 35.000 holdnyi erdejét tette pénzzé, hogy tíz éven át fenn tudja tartani a társulatot. Ítéletidő című regényéből sejthető, hogy kitűnő vadászként, halászként a havasi világnak lesz az írója. 1941-ben újraalakítják a Kolozsvári Nemzeti Színházat, amelynek főigazgatójává nevezik ki. Megalapította a Concordia nevű zsidó színházat, amellyel megélhetést, anyagi alapot biztosított a zsidó színészeknek. Négy éven át a teljes fizetését nekik adta. Kastélyát a világháború alatt feldúlták, vissza sem térhetett többé, Marosvásárhelyen élt, ahol megszervezte a Székely Színházat, majd dramaturgjává is vált. Kovács György hírneves színművész például az ő hívására tért vissza Svájcból. Az ötvenes évek sztálinizmusa miatt az általa is alapított színház elbocsátotta, Tompa Miklós írta alá az azonnali elbocsátó levelet. Kidobták abból a színházból, amelyhez százezer szál kötötte. Egy vegyi üzembe vették fel mészégetőnek, oda is csak egy régi ismerős révén. Tartására jellemző, hogy kultúrcsoportot szervezett a mészégetők között, a következő novelláskötetében megjelent egyik novellájában ezt dolgozza fel. 

Gróza Péter, magyar műveltséggel is rendelkező miniszterelnök testvére Marosvásárhelyen élt, az ő közbenjárására került be a színi akadémia könyvtárába könyvtárosnak. 1958-ban származása miatt innen is kiteszik. Ekkor alakul meg a későbbi Új Élet címet viselő képes folyóirat Marosvásárhelyen. Sütő lesz a főszerkesztője, aki kiköti, hogy azt vesz fel a szerkesztőségbe, akit csak akar – a színházi rovat vezetőjéül Kemény Jánost alkalmazza. Nemcsak munkaidőben, hanem gyakran késő estig bent ül a szerkesztőségben és szépirodalmat ír. Otthon két kicsi, udvarmélyi szoba, különálló fürdőszoba, konyhasarok és hat gyermek, nyugodtabban dolgozott, alkotott a folyóirat irodáiban. Lakása igen érdekes volt, hiszen amit meg tudtak menteni a családi örökségből, azt megőrizték: keleti szőnyegek, görög ikonok, Nagy Imre-képek, furcsa tárgyak – ezüst hajkefe, ezüstkeretes tükör, régi szekreter. Minden hét szerdáján különös emberek jártak a lakásba: másképp öltözködtek, a nevük is különleges volt. Ez volt az az este, amikor összegyűltek náluk a kisemmizett arisztokraták. 

Kemény János 1971-ben, tüdőrákban halt meg, Marosvécsen helyezték örök nyugalomra. Az 1970-ben megalakult Kriterion Könyvkiadó vállalta fel hagyatékának értékesítését. Irodalmi munkássága az utóbbi évtizedekben kiszorult az irodalomtörténeti emlékezetből, inkább csak irodalomszervezőként szokták emlegetni, pedig ideje volna munkásságát a maga teljességében áttekinteni, értékelni és elhelyezni az erdélyi magyar próza történetében. Sem színház, sem társulat nem viseli a nevét, pedig mindenképpen megérdemelné. 

Benczédi József rendező a dokumentumfilm születésével kapcsolatosan elmondta, Kemény János nagyon érdekes ember, feltétlenül megérdemel egy filmet. 

– Brassai Sámuelről készítettem éppen filmet, amelynek kapcsán, mintegy illusztrációképpen, felkerestem a marosvécsi kastélyt – akkor jutott eszembe, hogy Kemény Jánosról is filmet kellene forgatnom, hiszen a mai napig nem emlékeznek meg róla kellőképpen. Felkértem Gaál Györgyöt, hogy működjön közre a filmben, szerencsére elfogadta a felkérést – mondta a rendező, majd a résztvevőkkel folytatott, Kemény Jánossal kapcsolatos beszélgetésnek lehetett tanúja a telt házas közönség.