Mattis Teutsch a Facebookon

Eredetiben is bőven láthatnánk a festő képeit múzeumokban, képtárakban Romániában és külföldön is. A Maros Megyei Múzeum tavaly ősszel megnyitott rangos, hiánypótló kiállításán is egész sor Mattis Teutsch János-festményt láthattak az érdeklődők az Erdély festészete a két világháború között címmel bemutatott gyűjteményben. A marosvásárhelyi Kultúrpalota második emeleti galériájának legbelső termében mindig hosszasabban marasztalták a nézőket. Múlt időben kell beszélnünk, a járvány miatt ez a tárlat is hamarabb eltűnt a közönség szeme elől. Programálása szerint csak április végén kellett volna zárulnia a tárlatnak. Akiknek nem sikerült kellő időben megnézni a válogatást, a későbbiekben talán azzal vigasztalódhatnak, hogy átfogó, alapos katalógus megjelentetésén dolgoznak a múzeum szakemberei, munkatársai. Egyébként dicséretes, ahogy a képtár művészettörténészei bekapcsolódtak a múzeumi képkollekció remekműveinek internetes népszerűsítésébe, ezzel is segítve az otthonukban élő művészetkedvelők jó hangulatának fenntartását.

Sokfelé próbálkoztak ilyesmivel máshol is a galériások, muzeológusok. A Facebookon rendszeresek az ilyenszerű közlések, erről a Múzsában is szóltunk már. A napokban a budapesti MissionArt Galéria tett fel a világhálós tárhelyére több Mattis Teutsch-linóleummetszetet. Ezekből válogattunk egyet mai mellékletünkbe. A MissionArt Galéria egyébként évek óta elküldi szerkesztőségünknek is a hírlevelét. Ebből idézzük az erdélyi művészet egykori kiválóságára vonatkozó gondolatokat.

„Jövőre lesz 20 éve, hogy a legnagyobb vállalkozásunkat, a Mattis Teutsch és a Der Blaue Reiter című kiállításunkat megrendeztük az MNG-ben, és a müncheni Haus der Kunstban és kiadtuk katalóguskönyvünket magyarul és angolul + németül a partner kiadásában. Akkor úgy gondoltuk, hogy Mattis Teutschból világhírű művészt »csinálhatunk«. Sajnos ez nem teljesen sikerült. Úgy gondolom, hogy valamire való avantgárd gyűjteményből nem hiányozhatnak M.T. művei, aki nem tud tízmilliókért vásárolni festményt vagy szobrot, annak itt a lehetőség, hogy ezekkel egyenértékű művészi erőfeszítés révén létrejövő nyomatokat tudhasson gyűjteményében néhány száz ezer forintért.”