Már egy ideje lebegtetik annak a lehetőségét, hogy az új tanév is távoktatással kezdődhet. Szerdán a miniszterelnök bejelentette, hogy a kormány – a járványhelyzet alakulásától függően – három-négy forgatókönyvet fontolgat, illetve hogy a kormány 250 millió lejt különített el a tartalékalapból, hogy táblagépeket vagy laptopokat és internethez való hozzáférést biztosítson minden iskolás gyermeknek. Az ötlettel nem is lenne gond, hiszen köztudott, hogy bizonyos régiókban, vidéken, elszigetelt településeken nemhogy internet, számítógép, de villanyáram sincs. Arról nem is beszélve, hogy azt a gyereket, aki életében nem látott táblagépet, meg kell tanítani az eszköz használatára, ugyanakkor a pedagógusok közül sem mindenki tudja kezelni a távoktatáshoz használt programot. A gond az ötlet, a terv megvalósításával van. A szükségállapot idején már szó esett arról, hogy a nyári szünidő alatt meg kell oldani ezt a problémát, hogy a tanévkezdés, ha bekövetkezik a járvány második hulláma, távoktatás szempontjából ne érje felkészületlenül a diákokat, tanárokat. Ezzel szemben most, július végén, Orban miniszterelnök arról beszél, hogy a kérdéssel foglalkozó minisztériumközi munkacsoport még mindig dolgozik, ülésezik. Ezeken a munkamegbeszéléseken veszik fontolóra az iskolakezdés lehetséges forgatókönyveit, mert tájékoztatniuk kell az ellenzéki pártokat a nagyvárosi, a kisvárosi és a vidéki iskolák helyzetéről, a tanárok lehetőségeiről.
Nagy lehet a lemaradás, ha a fenti információkat most kell összegyűjteni, bő egy hónappal a tanévkezdés előtt. Eközben a kormány már elkülönített 250 millió lejt táblagépvásárlásra, a képviselőház után a szenátusnak is rá kell bólintania a törvénytervezetre, aztán közbeszerzést kell szervezni. Az internetlehetőség biztosítását pikkpakk megoldják: a törvénytervezet szerint kötelezik az önkormányzatokat, hogy biztosítsák az internet-hozzáférést minden, a területükön levő oktatási intézménynek. Viszont ebben a ritmusban kétséges, hogy a táblagépek/laptopok eljutnak a címzettekhez tanévkezdés előtt, a diákok pedig a használatukat elsajátíthatják. Lévén szó hátrányos helyzetű családokról, nem nehéz elképzelni, hogy bonyolult lesz a folyamat…
Márpedig, ha olyan lesz, mint a 115 millió arcmaszk (73,6 millió lej értékben) szétosztása a hátrányos helyzetű személyeknek, akkor világos, hogy ismét jó nagy bakot lő a kormány. A maszkakció fölöttébb nehézkesen halad: a licit június 24-i eredményhirdetése óta az óvások miatt eltelt közel egy hónap, a beígért személyenkénti 50 arcvédőből senki nem látott egyet sem, csak annyit lehet tudni, hogy a héa nélkül 0,68 lejért „közbeszerzett” maszkokat a közegészségügyi igazgatóságokhoz juttatják majd el, és a helyi hatóságok a közösségi egészségügyi asszisztensek, illetve az egészségügyi mediátorok segítségével osztják szét. Mivel ilyen szakemberekből is kevés van, elég érdekes lesz ez az ügy...
Ha az illetékesek ilyen ütemben hozzák meg az – esetenként vitatható – döntéseket, ne csodálkozzunk, ha az újabb és újabb járványhullámok felkészületlenül érik mind az oktatási, mind az egészségügyi rendszert, hiteltelenné teszik a kapkodó országvezetést, padlóra küldik a gazdaságot és nem utolsósorban: elszigetelik Romániát.
