2020. szeptember 23., szerda

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Bolyais ballagás

A koronavírus-járvány miatt idén elmaradtak a ballagások, legalábbis a megszokott időben, helyen és körülmények között. Azonban egypár iskola később megszervezte ezt a meghatározó eseményt, természetesen betartva a járványügyi előírásokat. A Bolyai Farkas Elméleti Líceum diákjainak szeptember 5-én volt a búcsúztatása, rendhagyó módon a marosvásárhelyi vár udvarán. 

A rendezvényen kötelező volt a maszkviselés, és minden diákot legfeljebb két hozzátartozó kísérhetett el az ünnepségre. Azok, akik nem tudtak elmenni a ballagásra, élőben követhették az eseményt az iskola honlapján, valamint a Filmtekercs Klub Facebook-oldalán. A felvétel utólag is megtekinthető a Facebookon.


Hajdú Zoltán aligazgató és egyben ballagó diák szülője: Hosszas szervezés, öröm és büszkeség

– Amikor megtudtuk, hogy a hagyományos időpontban nem tudjuk megszervezni a ballagást, megfogadtuk a végzős évfolyamnak, hogy megpróbálunk mindent úgy tenni, ahogy a hagyomány megkívánja. Teljes mértékben ez sajnos nem sikerült, hiszen továbbra is járványveszély van. Tervben volt, hogy minden programot megszervezünk, ami a 12. osztály végéhez tartozik, gondolok itt például a tanár–diák meccsre. Sajnos, a végzős évfolyam már márciustól nincs együtt, nehéz lett volna újra összeszedni az osztályt, megtanulni a táncokat, ezért inkább lemondtak róla. 

A ballagás időpontját egy felmérés útján határoztuk meg, a szülők és a diákok segítségével. Két időpontot javasoltunk: az egyik augusztus 29-e volt, a másik szeptember 5-e. A legtöbben az utóbbi dátumra voksoltak. Nem a hagyományos volt, de talán ez az évfolyam pont ettől válik még különlegesebbé, hogy nekik egy más ballagásuk volt. Meggyőződésem, hogy az iskola történetében úgy fogják őket emlegetni, mint az az évfolyam, amely a várban ballagott, maszkban, és az az évfolyam, amely már leérettségizett ballagáskor.

Az ünnepségen 156 diák vett részt, 44-en nem tudtak eljönni. Azok közül, akik nem voltak jelen, körülbelül 30-an külföldön folytatják a tanulmányaikat, és Nyugat-Európában már augusztus 20-án elkezdődött az egyetemi tanítás. Nagyon örvendünk annak, hogy 156 diák és 300 szülő itt volt, és reméljük, hogy a többi 44 diák az interneten, az iskolánk honlapján, illetve a Facebook-oldalon követni tudta a ballagást. Őket is nagyon nagy szeretettel bármikor visszavárjuk az iskolába. 

Hozzá kell tenni, hogy nem véletlenül szerveztük a várban a ballagást. Az egyik ok, hogy jelenleg az iskola felújítás alatt áll, és az udvar leszűkült az előző évekhez viszonyítva. Ha nem lenne járvány, akkor meg tudtuk volna tartani az iskolaudvaron, de a távolság betartása miatt szükségünk volt egy nagyobb térre és az engedélyekre. A várban nagyobb, illetve nyitottabb a tér, valamint volt már precedens rá, hiszen az orvosi egyetem magyar tagozatának is itt volt a ballagása, így tudtuk , hogy meg fogjuk kapni a szükséges engedélyeket. El kell mondanom, hogy hét helyre kellett letegyünk kérvényt, hogy megtarthassuk a ballagást. 

Az idei ballagás számomra nem csak az előbb felsorolt dolgokért volt különleges. Idén ballagott a nagyobbik fiam is. Csodálatos érzés fogja el az embert, amikor látja, hogy a gyermeke 12 bolyais év után ott ül a ballagó diákok között. Visszagondolok arra, hogy 12 éven át reggel, amikor felkeltem, és elindultam az iskolába, a nagy fiam mindig ott volt mellettem, 10 éve már a kisfiam is, így vele fogom folytatni a közös utazásokat az iskolába. Több érzés is keveredik most bennem, az öröm, a büszkeség, de nekem is, mint ahogy az összes szülőnek, megvan az elégtételem, hogy a bolyais ballagó diákok között láthattam a gyermekemet. 

Hajdú Zoltán aligazgató 


Dr. Puskás Attila, 12.-es osztályfőnök: Végleges búcsú

– A nem megszokott idő és nem megszokott forma ellenére is én hálatelt szívvel búcsúzom tőlük, és úgy érzem, ők is így köszönnek el egymástól. Az öröm érzése van bennünk, mindannak ellenére, hogy rendhagyó ballagásnak lehettünk tanúi. Úgy gondolom, érzelmileg volt fontos mindannyiunknak, hogy ezt az időszakot lezárjuk. 

Beszélgettem a diákokkal, és azt mondhatom, hálásak azért, hogy az iskola megszervezte számukra ezt az eseményt. Izgalommal várták, és én azt látom, hogy méltóságteljesen és szépen szervezte meg az iskolánk az ünnepséget, és úgy érzem, hogy ez számukra méltó lezárása volt ennek a négy esztendőnek. 

Mivel külföldön már elkezdődött az egyetemi oktatás, ezért nem volt teljes a létszám az én osztályomban sem, a 30 diákból 26-an voltak jelen. Azok, akik sajnálatos módon nem lehettek itt, elsősorban tanulmányi okok miatt hiányoztak, de hála a technikának, ezt a hiányt is pótolni lehetett, hiszen ha már online módon zajlott az oktatás március közepétől, elfogadható az is, hogy ebben a formában jelen voltak, és bekapcsolódhattak a ballagási ünnepségbe.

A szombati ünnepségnek még volt egy különleges része, hiszen korábban a ballagás után jött a bankett és az érettségi. Sokszor volt még lehetőségünk találkozni a diákokkal, és nekik velünk. A szombati ballagás azonban végleges búcsúzást jelentett a társaktól, az osztályfőnöktől és az iskolától. Ezt éreztük át abban a pillanatban, amikor a műsorvezető bejelentette, hogy „elvégeztetett”. A ballagási ceremóniából az utolsó osztályfőnöki óra is kimaradt, arra májusban az online térben került sor.


Jakab Etele ballagó diák: A ballagás mindenkinek jár

– A ballagás egy olyan esemény, ami minden ember életében nagyon fontos, hiszen ez egy határ a szülői házból való kiszakadás és a magunkra utaltság között. Fontos volt megtartani valamilyen formában. Meglátásom szerint minden diáknak jelentős. Szerintem nagyon szép ünnepség volt.

Azonban a maszk elég zavaró volt. Nagyon meleg is volt, és a maszkban egy idő után elkezd izzadni az ember arca. De ez nem vont le sokat a ballagás ünnepélyességéből, azt sajnálom, hogy a fényképeken nem látszik az arcunk. 

Ennél is jobban sajnálom azt, hogy nem a megszokott helyszínen volt a ballagás. Első osztályos koromtól a Bolyaiba jártam, és már gyermekkorom óta vártam, hogy az iskola udvaráról ballagjak el, de megértettem, hogy a jelenlegi helyzetben ez nem lehetséges. Ugyanakkor nagyon köszönöm az igazgatóságnak, hogy megtettek mindent, hogy ilyen szép helyszínen történjen meg. 

Összességében azt tudom mondani, hogy a 12 bolyais év megtanított arra, milyen az, amikor napról napra talpon kell lenni, készülni kell, és kihívásokkal szembenézni. Fontos ismereteket sajátítottam el ebben az intézményben, sok emberrel megismerkedtem, akikkel közeli barátságot ápolhatok. Ezek az évek nagyban segítették és befolyásolták az eddigi és az ezután következő történéseket az életemben.

Fotó: Nagy-Bodó Szilárd