Márton Áron imacsokrai

Emlékkiállítás Búzásbesenyőben

A boldog emlékezetű püspök, Márton Áron híveinek szeretetét, féltő ragaszkodását őrzik azok az imafelajánlások és köszöntők, amelyekből vasárnap délben a búzásbesenyői művelődési házban nyílt kiállítás. Az Imacsokrok Márton Áron püspöknek a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár gyűjteményéből című vándortárlat tavaly, Márton Áron püspökké szentelésének 80. évfordulójára született meg, és számos székelyföldi állomás után érkezett a búzásbesenyői közösséghez.

A helyi római katolikus templomban tartott szentmise után ft. msgr. Kovács Gergely kinevezett gyulafehérvári érsek, Márton Áron boldoggá avatási ügyének posztulátora szólt az egybegyűltekhez. 

– Több mint 29 év Róma és több mint 27 év szentszéki szolgálat után térek haza az egyházmegyébe, úton vagyok Róma és Gyulafehérvár között, és örülök, hogy el tudtam jönni erre az ünnepi alkalomra – kezdte személyes hangvételű köszöntőjét a kinevezett érsek. – Ha valakit nagyon szeretünk, megteszünk érte mindent – legyen az egy gyermek, édesanya, testvér –, és soha nem elég kifejezni neki szeretetünket. Ez történik Isten szolgája, Márton Áron püspök irányában is. Nem elég megemlékezni róla, nem elég egy konferencia, egy zarándoklat, most ez a vándorkiállítás is szeretetünknek a jele. Én nagyon hálás vagyok, mert egyedül nem lehet megvalósítani semmit, munkatársakra van szükség, egy csapatra, akinek a szíve együtt dobban, aki közösen gondolkodik, cselekszik – hangsúlyozta Kovács Gergely, majd azoknak a nevét emelte ki – elsőként Bernád Rita érsekségi főlevéltárosét és Hegedűs Enikő művészettörténészét, Lázár Csillát, a csíkszentdomokosi Márton Áron múzeum igazgatóját és a levéltáros kollégákat  –, akik nélkül a vándorkiállítás nem születhetett volna meg, illetve Czikó László búzásbesenyői plébánosét, aki a besenyői tárlatnyitót kezdeményezte. 

– Fogadják nagy szeretettel ezt a kiállítást, és úgy tekintsék, hogy valamiképpen Márton püspök úr most visszalátogat ide – zárta ünnepi beszédét a kinevezett érsek, majd megjegyezte, számára nagy kihívás, hogy maga helyett új posztulátort kell találjon, hogy az ügy továbbra se álljon le, még csak ne is lassuljon, hanem, ha csak lehetséges, még nagyobb lendülettel haladhasson előre azért, hogy belátható időn belül Márton Áron boldoggá avatását is megélhessék.

A megajándékozott közösség

A továbbiakban Hölgyes István, a búzásbesenyői római katolikus gyülekezet gondnoka, majd Simon István, Kerelőszentpál polgármestere osztotta meg ünnepi gondolatait a jelenlevőkkel.

– Nem mindennapi esemény e kis településen a mai, amikor egyik legnagyobb püspökünk emlékkiállítását nyitjuk meg az érsek úr és további jeles vendégeink jelen- létében. Azt a kiállítást, amiből szellemileg kellene gazdagodjunk, erőt kellene merítenünk az összefogásra – emelte ki a községgazda, majd hozzátette: amikor 1968-ban Márton Áron közbenjárására Búzásbesenyő önálló egyházközséggé vált, voltak – ahogy napjainkban is vannak – magánérdekek, bomlasztó erők, a történelem azonban nem azokat igazolta.

– Tíz év sem telt el Búzásbesenyő önálló egyházközséggé válása óta, és nagyapáink nekifogtak az építkezésnek, a közösségformálásnak. Érezték, hogy nagy ajándékot kaptak a püspök úrtól, és ehhez méltón cselekedtek. Márton Áron szelleme az elmúlt évtizedekben is itt volt ezen a településen, hiszen bármilyen feladat, munka adódott, a besenyőiek összefogtak – hallhattuk a polgármestertől, aki arra is kitért, hogy a Ceauşescu-diktatúra falurombolásainak időszakában a megyében egyedül itt építettek templomot. Simon István külön méltatta Czikó László plébános tenni akarását, aki nélkül a besenyői templom ma sem lenne felújítva, majd a Jóisten áldását kérte Kovács Gergely kinevezett érsek szolgálatára.

„…amilyen mértékben igazságosak…” 

Ezt követően Péter Ferenc Maros megyei tanácselnök szólt az emlékkiállítás jelentőségéről.

– Márton Áron a közelmúlt kiemelkedő történelmi személyisége, aki egy különösen nehéz időszakban, a második világháborúban és az azt követő évtizedekben merte vállalni a katolikus közösség vezetését, de ugyanakkor tágabb értelemben a magyar közösség, illetve minden elnyomott és üldözött személy védelmét. (…) Élete munkára és összefogásra szólít fel minket is. (…) Ma még sokan élnek, akik személyesen is találkoztak Márton Áron püspökkel, akiknek személyes történetei és emlékei vannak róla. Ma még elevenen él a köztudatban az alakja és az élete. De tudatosan tennünk kell azért, hogy emléke megmaradjon, hogy szellemisége az utókor előtt is példaként állhasson – mondta a megyei tanács elnöke, majd az új érsekhez intézett jókívánságai után Márton püspök szavaival zárta beszédét: „Az Úristen nem azt nézi, hogy mennyit ájtatoskodunk, hanem, hogy mennyire vállaljuk az ő törvényeit. Csak olyan mértékben vagyunk keresztények, amilyen mértékben igazságosak, nagylelkűek, irgalmasak, békességes szívűek vagyunk embertársaink iránt.”

A szeretet kézimunkái

A templomi ünnepség utolsó felszólalója Hegedűs Enikő, a gyulafehérvári főegyházmegye egyházművészeti referense volt. A művészettörténész szemléletesen, a püspök életútjának mozzanatait felvillanva mutatta be az emléktárlat anyagát.

– A tárlaton olyan tárgyi, elsősorban levéltári emlékanyag kerül bemutatásra, amelynek nagyobb része Márton Áron személyi hagyatékából származik. Ezen hagyatékban levő több száz, a püspöknek küldött imacsokor szerepel, valamint az Érseki Levéltár más gyűjteményeiben (…) is jelentős számban feltűnnek Márton Áronnak címzett lelki csokrok és levelekbe, köszöntőkbe foglalt felajánlások. (…) A tárlaton a látványosabb imacsokrok és pár üdvözlet tekinthető meg a püspöki lakosztály és személyes hagyaték néhány tárgyi emlékével kiegészítve. (Sz.m.: láthatjuk például Márton Áron stóláját és szemüvegét.) 

Hegedűs Enikő arra is felhívta a figyelmet, hogy Márton Áron már 1939-ben, püspökké szentelése alkalmával kapott imacsokrokat, a legtöbb ilyen ajándék pedig 1949-ben, püspökké szentelésének 10., pappá szentelésének 25. évfordulójára érkezett Gyulafehérvárra. A hívek féltő szeretetének, ragaszkodásának jelei letartóztatása után is elkísérték. 

Az imacsokrok tartalma – több mint másfél millió imádság, ezernyi böjti nap, rendhagyó felajánlások – mellett szó esett a formai megoldásokról, díszítésekről is, amelyek a 20. században elterjedt „rajzos” emlékes füzeteket idézik, ugyanakkor lelki témákhoz igazodnak, paphoz, püspökhöz méltó jelképeket használnak. 

Az eddig feldolgozott anyag összesítése szerint az erdélyi egyházmegye területéről 158 helységből küldtek imacsokrot Márton püspöknek, ezek közül a legtöbb egyházközségek híveinek és papjainak közös felajánlása volt. A gyűjteményben emellett egyéni lelki ajándékok is szerepelnek, ilyen egy ötödik osztályos gyergyóalfalui fiú, Tóth Sándor rajza.

A templomi együttlét után nagy tömeg indult a Rátonyi János művelődési ház felé. A szemet, szívet gyönyörködtető kiállítás első látogatói között volt a búzásbesenyői Német Róza, akit 1943-ban, kilenc-éves korában Márton Áron püspök bérmált. Élete fontos napjáról fénykép is készült, azt a 82 éves asszony a mai napig imakönyvében őrzi.