Marosvécsi ünnepség

Öt éve újra közkincs a kastély

Szombaton egész napos rendezvénnyel ünnepelték meg, hogy a marosvécsi Kemény-kastély öt évvel ezelőtt ismét birtokba vehették az örökösök, és újra megnyitotta kapuit a nagyközönség előtt. A rendezvényt a Kemény Auguszta Kulturális Egyesület szervezte. A kastély egykori szellemiségét felidézve, a kulturális programok mellett volt gyerekfoglalkozás, kirakóvásár, kerekasztal-beszélgetés, minihangverseny, lovas bemutató. 

Ahogy öt évvel ezelőtt, úgy most is a zárt vaskapu előtt kezdődött a rendezvény, ahol először Nagy Kemény Géza, a kastélyt működtető Kemény Auguszta Kulturális Egyesület elnöke, majd Ördög Ferenc polgármester üdvözölte a megjelenteket. Ezután Géza unokaöccse, Nagy Gergő szólalt fel, megköszönve mindazoknak, akik lehetővé tették, hogy „egy álom valóra váljon”. Évtizedes viszontagság után a család tulajdonába visszakerült épületet, szerény berendezéssel ugyan, de megnyithatták a közönség előtt, hiszen már a kezdetektől az volt az eltökélt szándékuk az egykori tulajdonosok örököseinek, hogy az ismét magántulajdonban lévő épületet a közösség használja, többek között azért is, mert Marosvécs a „magyar-székely nemzet összefogásának a jelképe, az erdélyi és az összmagyarság jelentős kulturális központja volt és kell legyen”. Benkő Mihály marosvécsi református lelkipásztor rövid bibliai idézettel vezette fel beszédét: „őrizd a várat, figyeld az utat, szedd össze magad” – hangzott el, majd hozzátette, hogy erdélyi magyar kisebbségként védenünk kell mindazt, ami a miénk, járnunk kell a saját utunkat, és össze kell tartanunk azért, hogy mindezt megőrizzük. És erre jó példa a marosvécsi kastély, amely egykor az erdélyi magyar kulturális élet fellegvára volt. A rombolás után következik az építés – mondta, majd hozzáfűzte: öt évvel ezelőtt kezdődött el az építkezés, amelynek útján tovább kell haladni. A kapunyitási ceremónia rövid imádsággal zárult, ezt követően Nagy Gergő a kapukulcsot újra elfordította a zárban, majd Nagy Kemény Gézával együtt tágra nyitották a kaput a vendégek előtt. 

Az itt felállított színpadon folytatódott a hivatalos megnyitó. Először Ördög Ferenc, Marosvécs polgármestere a falu nevében köszönte meg mindazt, amit az új tulajdonosok, Kemény Nagy Géza tesz a kastély működtetéséért. Dr. Farkas Balázs, Magyarország csíkszeredai konzulátusának konzulja a magyar kormány nevében köszöntötte a megjelenteket. Hangsúlyozta, hogy a konzulátus partner a hősies erőfeszítésben, amelynek köszönhetően kulturális programokat szerveznek és azon igyekeznek, hogy a kastély nemcsak az erdélyi, hanem „az összmagyarság szellemi központja, jövője legyen, hiszen megmaradásunk egyik záloga”. Ezt követően megajándékozta a kastélyt Borowszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai (alcíme: Magyarország monográfiája – a magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája) című nemrég bemutatott, 26 kötetes sorozat díszkiadásával. 

A hivatalos megnyitót a marosvécsi Helikon tánccsoport (csoportvezetők: Gorbai Mária Melinda, Tóth Pál Melinda) fellépése színesítette. 

A nap folyamán a nagyteremben, az egykori pipázóban több kerekasztal-beszélgetést szerveztek. Felelevenítették a kastély egykori történetét, és a jelenlegi helyzetből kiindulva a jövőbeli elképzeléseket vázolták fel a tulajdonosok. 

Az első beszélgetésen Nagy Kemény Géza, a kastély egyik tulajdonosa és a már említett egyesület elnöke, Nagy Gergely, Szekeres-Ugron Villő, a Kemény Auguszta Kulturális Egyesület Petőfi-ösztöndíjasa, valamint Tóth Andrea, a marosvécsi kastély programszervezője vettek részt. Az Ugron Győző moderátor által vezetett beszélgetésekből kiderült, hogy bár nehezen költözött ki az egykori neuropszichiátriai intézet a vár falai közül, az államosítást követően szerencsésnek mondható tulajdonosa volt az épületnek. Ha – mint más kastélyok esetében – mezőgazdasági egység költözött volna be, akkor aligha állnának a falak. A felső szinthez, ahol a kiürített helyiségekben szörnyű állapotok vannak, nem is nyúltak az örökösök. Hallhattuk azt is, hogy a kezdetekkor Nagy Gergő fiatal feleségével a kastély mellett levő kis házba költözött azzal a céllal, hogy Gézával közösen „életet adjanak” a kastélynak. Ekkor kezdődött el az az építkezés, amelyre utalt a lelkész is. Az üres falakat lassanként, adományokból, a családi örökségben maradt képekkel, festményekkel, grafikákkal, bútorokkal „lakták” be. A kapunyitástól napjainkig folyamatosan turistákat fogadnak. Az idén mintegy 5000 ember kereste fel a kastélyt, és pozitív az is, hogy a látogatók 30%-a e kulturális örökség iránt érdeklődő román anyanyelvű. Sajnálattal hallhattuk, hogy nem sikerült még telekelni a kastélyt, ezért, bár ígéret van támogatásra, renoválásra, az épület állag-megőrzési, felújítási munkálatainak finanszírozására nem tudnak pályázni. „Heten vagyunk örökösök, hétféle gondolkodással, ötletekkel, ezeket kell összehangolnunk” – tette hozzá Nagy Kemény Géza. 

Tóth Andrea programszervező elmondta, négy évvel ezelőtt hozta össze a sors Gézával, és azóta „kétlakiként”, Budapest és Marosvécs között ingázva, közművelődési szakértőként azon dolgozik, hogy minél színesebb kulturális kínálata legyen a kastélynak és az azt működtető egyesületnek. – A család belső gondjain felülemelkedve szeretném előmozdítani az ügyet – mondta többek között, hozzátéve, hogy elsődleges célja az egykori erdélyi Helikon szellemiségének újraélesztése lenne. Rendeztek már Helikon-tábort fiataloknak, találkoztak a Helikon-leszármazottak, néhány éve az egyesület megszervezte a kastélynapokat, amelyet azóta is rendszeresen megtartanak, igyekeznek bevonni a helybéli iskolásokat, fiatalokat minden programba. Rendszeressé vált a néptánctalálkozó, vannak hangversenyek, s volt lovas találkozó és könnyűzene-, valamint rockkoncert is. Jártak itt veterán autókkal, és motorosok, zarándokok is. Nagyon sok magyarországi csoport kereste fel a kastélyt a Határtalanul program keretében, és ebben nagy lehetőséget látnak, hiszen az ide látogatókkal való beszélgetésből kiderült, hogy igen hiányosak az erdélyi történelemről, az itteni kulturális életről az ismereteik. Nagyon jó kapcsolatban maradtak a most már a szomszédba költözött intézettel is. Tóth Andrea elmondta, Marosvásárhely távol van ahhoz, hogy ide a megyeszékhelyről jöjjenek ki rendszeresen az érdeklődők, és az is elmondható, hogy az utóbbi időben elég nagy az érdektelenség a kulturális programok iránt. Ezek tudatában igyekeznek, hogy az óvodásoktól a felnőttekig mindenki számára kínáljon valamit a kastély. Örömmel közölte, hogy báró Kemény János és felesége, Augusta Paton egykori kezdeményezését folytatva karácsonyi ünnepséget is rendeznek, ahova a falubeli gyerekeket várják majd, mivel azt is fontosnak tartják, hogy a község, a környékbeliek is magukénak érezzék a kastélyt. 

Szekeres-Ugron Villő elmondta, a Petőfi-program ösztöndíjasaként próbálja segíteni az egyesületet. Művészettörténészként korábban részt vett a kastélynapok megszervezésében, és így a szóban forgó rendezvény szervezésének oroszlánrészét vállalta. 

A beszélgetésekből az is kiderült, hogy szeretnék jobban bevonni a községet a várban történekbe mind az igények terén, mind a rendezvények által. Tóth Andrea hozzátette: a marosvécsi kastély egy Felső-Maros menti szórványközpont is lehetne, csak ehhez megfelelő támogatottság, hozzáállás kell az érintetek, a civil szféra részéről is. Tervként az is elhangzott, hogy szeretnének az egykori könyvtár helyett egy újat létesíteni, az udvaron pedig egy szabadidős kalandparkot alakítanának ki, hogy a fiatalok, a családok számára vonzóvá tegyék a helyet. 

A kerekasztal-beszélgetések közötti intermezzóként az ünnepségre kilátogatók Géczi Amália zongorakoncertjét hallgathatták meg, közben megnyílt a Vass Dalma szászrégeni fiatal képzőművész alkotásaiból álló kiállítás is. Egy másik teremben Fóris Zoltán egykori marosvásárhelyi fotóművész képeiből nyílt tárlat, míg Körtesi Sándor, a marosvásárhelyi 7-es számú általános iskola igazgatója által vezetett fotókör diákjainak – a marosvécsi kastélyban pályázatra készült – hangulatképeiből nyílt kiállítás. A sikeresebb fotók alkotóit díjazták a szervezők. A falakat a kastély elmúlt öt évét bemutató fotó- és plakátkiállítás is díszítette. Délután volt könyvbemutató, irodalmi est a helikonista költők alkotásaiból Kilyén Ilka színművész előadásában, dokumentumfilmet, rajzfilmet lehetett megtekinteni. Bemutatkozott az Art Equest lovasiskola is. Rock- és könnyűzenekoncert (Titán és Tűzvarázs) várta a fiatalokat, ezenkívül volt gulyásfőző verseny, kézművesvásár, és italt, ételt kínáló sátrak alatt lehetett megpihenni napközben. 

A kastély egykori fényére tekintettek vissza azon a kerekasztal-beszélgetésen, amelyen Albert Mária, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem tanára Kemény János színházalapító, -építő tevékenységét idézte fel. Benkő Mihály lelkipásztor az író lelkészi munkájáról beszélt, míg H. Szabó Gyula az irodalmárra világított rá, aztán Szabó Cserbár Rozália a várúrra emlékezett vissza. 

Egy másik kerekasztal-beszélgetésen Szucher Ervin újságíró moderálásával Csinta Samu, Pataky István és Gáspár Sándor újság-írók és rádiós szerkesztők, valamint Gorbai Mária Melinda marosvécsi lakos tágabb kontextusba helyezték a marosvécsi kastély „ügyét”, ugyanis az egykori erdélyi nemesség által birtokolt ingatlanok visszaszolgáltatásáról esett szó. Erről Csinta Samu egy kötetet is megjelentetett. A következtetés az volt, hogy ez a részleges birtok-visszaszolgáltatás csak megnehezítette az egykori tulajdonosok, illetve örököseik helyzetét, ugyanis az épületek és némi beltelkek visszaadásán kívül a kastélyokat eltartó birtokot (földterületeket, erdőket) nem adták vissza, így nincs ahonnan előteremteni a felújításhoz és a fenntartáshoz szükséges anyagi hátteret. 

Gorbai Mária Melinda helyi önkormányzati képviselő örömmel újságolta, hogy a faluból az utóbbi időben szinte mindenki büszke a kastélyra, és a magáénak érzi, egyre több gyerek ismerkedik meg A történetével, egykori lakóinak éle-tével, és az új tulajdonosok is igyekeznek aktívan részt venni a község életében. Az új kormány sem garantálja azt, hogy megsürgeti a visszaszolgáltatási folyamatot, ezért kell keresni olyan forrásokat, amelyekkel fenntarthatók a kastélyok. 

Az első panelbeszélgetésen Nagy Kemény Géza azt is elmondta, hogy vannak támogatók, önkéntesek és lelkes adományozók, akik szívügyüknek tekintik azt, hogy a kastély, ha nem is nyeri vissza egykori fényét, jelenkori rendeltetése méltó legyen múltjához, és ez ad erőt ahhoz, hogy tovább folytassák mindazt, amit elkezdtek öt évvel ezelőtt. A rendezvény a kastély életében mérföldkő és alkalom is volt a számvetésre.