Marosvécsi találkozó évfordulók jegyében

Szombat délelőtt ismét benépesült a marosvécsi kastélypark. A Helikon–Kemény János Alapítvány hagyományossá vált augusztus végi rendezvénye újra sok ember gyűjtött egybe az évszázados fák árnyékában.

Szombat délelőtt ismét benépesült a marosvécsi kastélypark. A Helikon–Kemény János Alapítvány hagyományossá vált augusztus végi rendezvénye újra sok ember gyűjtött egybe az évszázados fák árnyékában. A helyiek mellett Marosvásárhelyről, Szászrégenből, Maroshévízről, több más honi és magyarországi, németországi településről érkeztek az emlékezők.
Kettős évforduló jegyében zajlott a tisztelgő múltidézés: 85 éve hívta össze először Marosvécsre a helikoni írókat a vár akkori fiatal gazdája, báró Kemény János, ő maga pedig egy megpróbáltatásokkal teli, de teljességgel a magyar közösség és elévülhetetlen kulturális értékeink szolgálatába állított életút zárultával negyven esztendővel ezelőtt lépett át a halhatatlanok közé.
Az erdélyi magyar irodalmi, színházi, művészeti élet, a két világháború közötti időszak szellemi mozgalmát „világfigyelő tetővé” alakítók nagy mecénása és családjának egy része ott nyugszik a kastélyparkban, sírjuk szomszédságában mindig kerül virág a Kós Károly tervezte helikoni asztalra, a helikonisták tiszteletére emelt kopjafára és emléktáblára, a bronzplakettjétől egyelőre még mindig megfosztottan álló Wass Albert-emlékműre is. A kis kör alakú tisztás ezúttal is frissen kaszálva várta a főhajtókat, akik a nap első mozzanataként itt idézték fel az egykori szabad írói parlament és vendéglátóik alakját, szellemét.
A báró Kemény Miklós kezdeményezésére létrehozott alapítvány 2000-től rendszeresítette emlékrendezvényeit, Marosvécsre pedig 2003-tól hívja meg évente ilyenkor a helikoni írók leszármazottait – hangsúlyozta bevezetőként a Helikon–Kemény János Alapítvány alelnöke, a találkozó műsorvezetője, Nagy Miklós Kund. Hogy milyen jelentős a község és lakói számára ez a találkozósorozat, azt Ördög Ferenc polgármester részletezte beszédében. A helyi református lelkész, Benkő Mihály lelki áhítata az Ige, a bibliai példázat és a jelképek erejével mélyítette el a jelenlevőkben, miért érdemes megőriznünk, gazdagítva továbbadnunk az ifjabb nemzedékeknek Kemény János és társai önként vállalt szolgálatának, hittel, lélekkel kamatoztatott istenadta tehetségüknek a gyümölcseit. Kemény János egyéniségét, munkásságát, a kultúránk ügyéért egész vagyont feláldozó, de önmaga érdemeit mindig háttérbe szorító író, irodalomszervező alakját s azt a megbecsülést és szeretetet, ami falujában és a környéken a diktatúra idején meghurcolt, kisemmizett „Jánoska bárót” övezte, Sütő András több írásában is megörökítette. A Kilyén Ilka színművésznő által felolvasott részlet a négy évtizeddel ezelőtti temetést is a hallgatóság emlékezetébe idézte. Versek, dalok is színesítették a bensőséges ünnepséget. A szép hangú Szőllőssy Kata tiszta csengésű népdalokat énekelt, a vécsi Kemény János Általános Iskola tanulói Kemény János gyermekverseiből adtak elő egy csokorra valót. Majd a műsorzáró koszorúzás előtt a Dévai Nagy Kamilla zeneiskolájában feltűnt énekes-gitáros, Szabó Gyula Győző adott elő néhányat krónikás dalaiból.
Az emlékezők ezután a főút mentén található Kemény János-emlékházat tekintették meg, ezt követően került sor a református egyház tanácstermében a helikoni leszármazottak találkozójára. Legnépesebben természetesen a Kemény család képviseltette magát, de eljött az eseményre az egykori 55 helikoni író több leszármazottja is. A közvetlenebb beszélgetés, eszmecsere előtt két előadásra is sor került. Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész, az író unokája Kemény János színházi munkásságáról tartott igen érdekes, vetített képes értekezést. A témát kötetben is szeretné eljuttatni az érdeklődőkhöz. H. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó vezetője újabb minőségében is bemutatkozott. Pár hónapja ő váltotta a kibővült szakmai elfoglaltságai miatt leköszönt dr. Nagy Attila költőt a Helikon–Kemény János Alapítvány kuratóriumának elnöki tisztségében. Bemutatkozását követően az Erdélyi Helikon folyóirat szerkesztőjéről, Kovács Lászlóról beszélt.
H. Szabó Gyula maga is helikoni leszármazott, Szentimrei Jenőt képviselte. A többi jelen levő egyenes ági utód vagy közelebbi, távolabbi rokon ezúttal Járosi Andor, Kacsó Sándor, Kovács László, Kuncz Aladár, Makkai Sándor és Makkai László, Nagy Dániel és a tiszteletbeli helikoni tag, Csia Lajos bibliakutató személyiségével, életművével kapcsolatos emlékmorzsákkal gyarapította a közönség emléktárát. Jogos igényként fogalmazódott meg az összejövetelen, hogy a jeles elődökhöz fűződő emlékeiket írásban is rögzítsék a leszármazottak, hátha kötetben is megjelentetheti azokat az alapítvány. Az ötlet- és információcserék a délutáni órákban kötetlenül, fehér asztal mellett folytatódtak. Remélhetőleg e találkozók sora se szakad meg az elkövetkező években. Erről az alapítvány továbbra is gondoskodik, ígérte meg a kuratórium.