Marosvásárhelyiek Gyulán

A gyulai vár tövében, a rondella teraszon nyilatkozott a Gyulai Várszínház tavaly novemberben kinevezett igazgatója, Elek Tibor, az idei nyári évadjuk műsorszerkezetéről, marosvásárhelyi és erdélyi vonatkozású rendezvényeiről. 

– Több mint három évtizede járok Erdélybe, elsősorban irodalomtörténészként, kritikusként, folyóirat-szerkesztőként. Sokat írtam is erdélyi irodalomról. Elkötelezett híve vagyok az erdélyi magyar kultúrának, és az újabb pozícióban, a Gyulai Várszínház igazgatójaként azt a fajta törekvésemet, hogy az erdélyi kultúrát Magyarországon ismertebbé tegyem, igyekszem a színház világára is átvinni. Ezért nem véletlen, hogy a Gyulai Várszínház 55. évadjában nagyon sok erdélyi vonatkozás van. 

– A Gyulai Várszínház nem ismeretlen az erdélyi nézők számára sem, ugyanis a román határhoz közel, Nagyszalontától alig 40 kilométerre található. Mi az erőssége, vonzereje ennek az üdüléssel egybeköthető színházművészeti rendezvénysorozatnak? 

– Negyvenhat napon keresztül több mint 71 előadásunk lesz. A műfaji skála is végtelenül sokszínű: a gyerekelőadástól a történelmi tragédián át a rockmusicalig, népzenei fesztivál, dzsesszzenei fesztivál, táncjátékok. A korábbi évtizedekben, kezdve a ’60-as, ’70-es évektől, a Gyulai Várszínház arról volt híres, hogy a történelmi drámák bemutató helye, de az akkori kortárs nagy drámáknak is, ősbemutatók helyszíne. Viszonylag korán kezdtek szerepelni a műsorban erdélyi szerzők. Közülük például Székely János volt a legtöbbet játszott magyar drámaíró, furcsa módon, hisz Erdélyben az ő darabjait nem lehetett játszani már akkor, a ’70-es években. 

– Az idei fesztiválévad megnyitását követően Székely János Napokat tartanak, talán nem véletlenül, hisz Önnek személyes kötődése is van a marosvásárhelyi alkotóhoz, ugyanis Székely Jánosról írt monográfiájával szerezte meg doktori fokozatát. 

– Az ő drámaírói munkássága kevésbé ismert, inkább költőként tartották számon, holott igen kiváló drámaíró, prózaíró és esszéista is volt. Tavaly vettem át a Várszínház igazgatását, és úgy gondoltam, mivel 40 évvel ezelőtt, 1978-ban a gyulai várban mutatták be a Caligula helytartója című drámáját, Harag György rendezésében, Őze Lajossal és Lukács Sándorral a főszerepekben – emlékezetes tv-felvétel is készült –, most, 40 év után újra bemutatjuk a Caligula helytartóját, de nemcsak a drámát, hanem egyúttal Székely János egész életművét megpróbáljuk a homályból kicsit előtérbe hozni. A fénybe állítani mind a magyarországi, mind a Kárpát-medencei magyarság érdeklődő közönsége számára, hiszen sokkal értékesebb az életmű annál, hogy ne tudjanak róla az emberek. Természetesen hol másutt, ha nem Gyulán, ahol a ’70-es, ’80-as években az ő darabjai színre kerültek, kezdve a Dózsától a Mórokig, a középpontban a Caligulával. 

– De nem csak színházi előadások lesznek…

– Kétnapos, mondhatni fesztiválprogrammal indítunk, amely az egész életművét próbálja földolgozni. Tudományos konferenciával kezdünk, majd lesz kerekasztal-beszélgetés, előadói est a költészetéből. Prózamonodrámáját, A nyugati hadtestet a katolikus rádióval közösen kiadjuk CD-változatban, élő bemutatóval összekötve. Az Én és a világ előadóest a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházzal közös produkcióban készül. Gáspárik Attila rendezésében Henn János adja elő az általam összeválogatott verseket. 

– Azért a Caligula helytartója lesz a csúcspont. Négy évtizeddel az emlékezetes, Harag György rendezte gyulai bemutató után most kik viszik színre? 

– A budapesti Nemzeti Színház és a mi közös produkciónkban látható, parádés szereposztással. Főbb szerepekben Trill Zsolt, Bodrogi Gyula és Horváth Lajos Ottó. De kiemelném még Bartus Gyula előadásában a Dózsa monodrámát is. 

– Székely János konokul harcolt a zsarnokság ellen. Azóta sokat változott a világ. Vagy mégsem? Mit mondhat a mai közönségnek például a Caligula? 

– A Caligula helytartója Jeruzsálemben játszódik, de ez természetesen akkor a magyarság aktuális sorskérdéseiről is szólt. Sokszoros áttételekkel, inkább csak a sorok között keresgélve próbálta a néző magára és a saját közössége kérdéseire vonatkoztatni, de valójában a darab olyan általános érvényű kérdést feszeget, hogy a világ bármely pontján megállja a helyét. A hatalom és az ember viszonyáról szól. Amíg lesz hatalom, addig ez a dráma érvényes lesz. Az az érdekes Székely János munkásságában, hogy minden műnemben értékeset alkotott. Azért is alkotott jelentőset, mert az, ami a műveiből átjöhet az olvasó felé, az univerzális jelentőségű, egyetemes érvényű. Tehát korántsem helyhez és időhöz kötött, nem partikuláris és a legkevésbé sem provinciális. Nem regionális kötöttségű, és nem ahhoz a korhoz kötődik, amikor megszülettek a versek, novellák, esszék vagy drámák. Ezért is érdemes hozzá fordulni, mert olyan örök érvényű kérdésekkel foglalkozik, amelyek minden korban és mindenhol érvényesek lehetnek. 

– A Székely János Napok kapcsán jogos a kérdés: miért nem volt hasonló átfogó rendezvény Marosvásárhelyen? Mintha megfeledkeztek volna a kiváló esszéistáról, költőről és drámaíróról. Valóban nem könnyű fajsúlyú alkotó. Lesz elég érdeklődő? 

– Valóban nem tartottak még ilyen rendezvényt. De arra számítok, hogy ha kellően népszerűsítjük a rendezvényt, jönni fognak az irodalombarátok, az érdeklődők. Néhány évvel ezelőtt Marosvásárhelyen, a Sütő András-konferencia után, amelyen én is részt vettem előadóként, többeknek – irodalmároknak, intézményvezetőknek – fölvetettem az ötletet. Akkor többen támogattak szóban, de igazából nem történt semmi. És amikor helyzetbe kerültem, úgy gondoltam, nem várok, hanem megcsináljuk itt Gyulán, és majd elvisszük Marosvásárhelyre.

– Példát akarnak mutatni a feledékeny utókornak. Marosvásárhelyen kívül hol turnéztatják e rendezvényüket?

– A Nemzeti Színházzal közösen rendezzük a Caligulát, ezért természetes, hogy a kétnapos programsorozatot fölvisszük ősszel Budapestre. Minden elemét bemutatjuk a Nemzeti Színházban, illetve a Vigadóban, a Magyar Művészeti Akadémiával közreműködve. Ezt követően március 8–9-én elvisszük Marosvásárhelyre. Akkor lenne Székely János 90 éves, és ott is megcsináljuk ezt a kétnapos programsorozatot, együttműködve természetesen a marosvásárhelyi irodalmárokkal, az ottani Nemzeti Színházzal, és valószínűleg újabb programelemekkel fog bővülni. Például Sebestyén Abának is van egy Dózsa-monodráma-előadása. 

– A programfüzetből szemelgetve, úgy tűnik, idén hangsúlyosan van jelen Gyulán a marosvásárhelyi színjátszás. 

– Lesz két olyan darab Marosvásárhelyről, amelyek a magyar–román viszonyt állítják színre: a Double Bind és a MaRó. Ez utóbbi kifejezetten vígjátéki formában. Mindkettő román–magyar nyelven, feliratozva. 

– Talán nem véletlen, hogy Gyulán, ahol jelentős román közösség él, próbálnak olyan színdarabokat bemutatni, amelyekben a román–magyar együttélés konfliktusait feszegetik.

– Természetesen nem véletlen, ráadásul mindkét előadást elhoztuk, közönségtalálkozót is szervezünk a jelen levő alkotókkal a román–magyar viszonyról. Az erdélyiről, akár Marosvásárhely kérdéséről, de nyilván itteni román–magyar vonatkozásai is lehetnek, még ha itt teljesen más is a helyzet. Amit az is jól mutat, hogy a Gyulai Várszínház román nyelvű előadásokat is meghív, amivel szintén az itteni románságnak szeretnénk kedvezni. A két bukaresti előadás román nyelven zajlik, a nemzetközi Shakespeare-fesztivál keretében. Ebben is van egy olyan szándék, hogy az itteni románságot megszólítsuk, programokat kínáljunk nekik is. 

– Igénylik, értik-e a modern színházi eszközökkel bemutatott, igényes előadásokat?

– Erre nem tudok válaszolni, szerintem a helyi románság vezetői sem tudnák megválaszolni. Viszonylag kis számban gyakorolják a nyelvet, az utcán ha román szót lehet hallani, azok román turisták, és nem helyi románok. Ezelőtt húsz évvel is azt hallottam, hogy a román gimnáziumban a diákok és a tanárok is szünetben magyarul beszélgetnek. 

– Meglepően sok erdélyi előadás szerepel műsoron. 

– A Gyulai Várszínházban az elmúlt évtizedekben is hangsúlyosan jelen volt az erdélyi színházi világ. A ’90-es években inkább a kolozsváriak Tompa Gáborral, a 2010-es években a sepsiszentgyörgyi színház Bocsárdi Lászlóval, de elszórtan mások is. Arra gondoltam, hogy az erdélyi színházakkal való kapcsolatunkat még tudatosabban kellene megtervezni és fölépíteni. Például egy egész hetet arra szánni, hogy az erdélyi magyar színházak bemutatkozzanak. Fölhasználhatnák Gyulát egyfajta ugródeszkának a magyarországi belső területek és színházak felé. Hagyományteremtő szándékkal rendezzük meg idén először, egy kicsit hirtelen, gyors szervezésben, de jövőtől még inkább arra törekedve, hogy a legjobb erdélyi magyar előadások kerüljenek Gyulára. Nem is feltétlenül a színházak lesznek a fontosak, hanem az elmúlt évad-évadok előadásait lehessen látni egyben, akár a magyarországi, akár az erdélyi nézőknek. Az idelátogató turistáknak lehet egy olyan gyulai hetet ajánlani, amikor az erdélyi színházak előadásait látják, nem kell utazgatni összevissza Erdély-szerte, hanem Gyulán megtalálják a legjobb erdélyi színházak előadásait. 

– Mit lehet látni az idén? 

– Július 3-án a sepsiszentgyörgyi társulat Bocsárdi László rendezésében Molnár Ferenc Liliomjával kezd, majd Nagyváradról két táncszínházi előadás jön, a VANmeSe és a Barbárok. Gyergyószentmiklósról a Zűrzavaros éjszaka és augusztus 4-én a Kolozsvári Magyar Operával közösen bemutatjuk az Orbán János Dénes Búbocska című meseregényéből készült ördögmusicalt Kárpát-medencei Irodalmi Gála címmel, ahol szintén lesznek erdélyi szereplők is. Ezzel még nem ért véget az erdélyi színházak és a Gyulai Várszínház kapcsolódásainak a felsorolása, mert van nekünk egy nemzetközi Shakespeare-fesztiválunk is.

– A 14. Shakespeare-fesztivál témája Hamlet és társai.

– Első alkalommal tematikus a Shakespeare-fesztivál. Magyar, angol, román előadások lesznek, de nemcsak Hamlet lesz a középpontban, hanem mindenféle átiratok, parafrázisok. Két bukaresti előadás román nyelven, az Unteatru és a Metropolis színház Hamletje, az utóbbit Victor Ioan Frunza rendezte. A Shakespeare-fesztivál végén lesz a harmadik bemutatónk, az angol drámaírónak Tom Stoppard Rosencrantz és Guldenstern halott című darabja, amit az aradi kamaraszínházzal és az aradi román színházzal közösen állítunk színre. Illetve, hogy még nemzetközibb legyen, az angol Tiger Lillies rockzenekar is szerepel ebben az előadásban. Ők előtte a progresszív zenei anyagukat koncertként adják elő. De ebben az előadásban a saját zenéjüket élőben játsszák majd. Tehát magyar, román, romániai magyar, angol koprodukcióban valósul meg ez az előadás. 

– A gyulai évadnak egy kis társművészeti jellege van. Ebből most mit emelne ki?

– A Halmos Béla népzenei és világzenei fesztivált, amelynek szintén van erdélyi vonatkozása. Ezen fellép Tcha Limberger a Kalotaszeg Trióval. Tcha Limberger egy vak, belga származású cigány zenész, aki Kalotaszegen megtanult magyarul, és megtanulta a magyar népzenét. Olyan szinten játssza, mint a kalotaszegi cigányok, akikkel közösen fog fellépni. Van még egy romániai vonatkozás: a dzsesszfesztiválunkon jelen lesz a német Nicolas Simion Group. A névadó erdélyi származású, és van egy olyan lemezük, amelyen kifejezetten erdélyi népzenéből ihletett dzsessz szerepel. Még lehet olyan bújtatott szál, amiről nem beszéltünk – például Orbán János Dénes, akinek a darabját bemutatjuk, erdélyi származású, az erdélyi irodalom fenegyereke volt –, de így is sok minden kapcsolódik az erdélyi magyarsághoz, az erdélyi magyar színházakhoz, kultúrához, művészethez és mondhatni Romániához. Nem kereszteltük el ezt az évadot erdélyi évadnak, de akár még azt is lehetett volna. 

– A következő, 56. évadban mi lesz a hangsúlyos elem?

– A Székely János Napok egy törekvésnek a kezdete. A Nemzeti Színházzal közösen arra teszünk kísérletet, hogy az elmúlt években, évtizedekben háttérbe szorult nemzeti klasszikusaink életműveit előtérbe hozzuk, az első Székely János volt, jövőre Weöres Sándor lesz, és a Kétfejű fenevad című darabját fogjuk bemutatni, utána jön Németh László, Illyés Gyula, Márai Sándor, Sütő András.