2020. július 8., szerda

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Ha a marosvásárhelyi sportszeretőknek azt mondjuk, hogy élsportoló és fogorvos, szinte kivétel nélkül a Bölöni László neve ugrik be elsőre. Történik mindez azért, mert egy zseniális labdarúgót adott a világnak ez a város, de azért is, mert a futball népszerűségével nem sikerült egyelőre egyetlen sportágnak sem felvennie a harcot.


Ha a marosvásárhelyi sportszeretőknek azt mondjuk, hogy élsportoló és fogorvos, szinte kivétel nélkül a Bölöni László neve ugrik be elsőre. Történik mindez azért, mert egy zseniális labdarúgót adott a világnak ez a város, de azért is, mert a futball népszerűségével nem sikerült egyelőre egyetlen sportágnak sem felvennie a harcot.

De nem Bölöni Laci az egyetlen, aki a „sportoló fogorvos” kategóriában nagyot alkotott, méltó társa dr. Pongrácz Antal vívó, párbajtőröző, vagy ahogy barátai ismerték Pongrácz Matyi, az egykori országvezetés számára Anton Pongratz.

A marosvásárhelyi vívósport történelme szervesen kötődik az orvosi egyetemhez és Kakucs Endre, a közkedvelt Bandi bácsi nevéhez. A második világháború után ide költözött orvosi egyetem jó táptalajnak bizonyult a tőr, a párbajtőr és a kardvívás fejlődésének, természetesen mindez Bandi bácsi közel hat évtizedes vezetése alatt. Ennek a marosvásárhelyi vívósportnak a legsikeresebb képviselője lett Pongrácz Antal fogorvos. A világ 1967-ben ismerte meg, amikor a teheráni ifjúsági világbajnokságon aranyérmet szerzett. A sportolói sikerek ezután közel másfél évtizeden keresztül hozzátartoztak Pongrácz Matyi pályafutásához, belföldön szinte verhetetlen, a bajnokságban és a Románia-kupában rendszeresen ott van a dobogón, legtöbbször annak a legmagasabb fokán.

Nemzetközi szereplésein mindig hajszálon múlott a siker, mind az egyéni, mind a csapatversenyeken. Szinte mindig a dobogó közelébe sikerült férkőznie, de egy láthatatlan kéz, egy tus, egy kedvezőtlen sorsolás meggátolta abban, hogy nemzetközi versenyen is érmes legyen. Mintegy vigaszként érkezett a megérdemelt siker a pályafutása végén, immár a fővárosi Steaua színeiben megnyerte a Bajnokcsapatok Európa Kupáját 1980-ban.

Ami olimpiai szerepléseit illeti, három alkalommal, 1972-ben, 1976-ban és 1980-ban adatott meg számára, hogy jelen legyen a legjobbak megmérettetésén.

A müncheni olimpián egyéniben a 4. helyet, a román csapattal pedig az 5. helyet foglalja el. Ezen az olimpián a férfi párbajtőr verseny a magyar sikerek halmozását jelentette, a csapat és Fenyvesi Csaba olimpiai bajnokok, Kulcsár Győző pedig egyéniben bronzérmes lett, közéjük csak az a francia Ladegalierre férkőzött be, akit Pongrácz doktor legyőzött, de a körbeveréseknek és a kedvezőtlen tusaránynak köszönhetően ő lett (ismét) az, ki a dobogóról lecsúszott. Negyven év távlatából sporttörténelmi ínyencségnek számít, hogy ezen játékokon kétszer is megmérkőzött Schmitt Pállal az egyéni viadalok folyamán, a sikereket barátiasan megosztották egymással.

Az 1976-os montreali játékokon egyéniben sikerrel vette az első kört, majd a második körben minden csoportmeccsét elveszítve a végső elszámolásban a 33. helyet szerezte meg. A csapatversenyben ennél jobban teljesített a Pongrácz kivételével az előző olimpiához képest teljesen átalakított román csapat, szintén a dobogó közelébe kerültek, de a végére a 6. hellyel kellett megelégedniük.

Az 1980-as évi moszkvai olimpia egyéni párbajtőr-versenye szinte hű másolata volt a négy évvel azelőttinek. Miután az első selejtező kört könnyedén teljesítette, a második csoportkörben már csak egy ellenfelét sikerült legyőznie, ezáltal nem jutott a nyolcaddöntőbe, a statisztikák a 19. helyen jegyzik a nevét. A csapatverseny a „dobogó-közeliség” egyik újabb felvonása volt, hisz párbajtőrben a 4. helyen zárt a román csapat, míg tőrben, ahol szintén a nemzeti válogatott tagja volt, az 5. helyen végeztek. Megjegyzendő, hogy akkor még nem volt szokatlan a fegyvernemek közötti átjárás, több sportoló még az olimpiai játékokon is elindult két fegyvernemben, ami a mai ultraspecializálódott vívósportban szinte elképzelhetetlen.

Miután sikeres sport pályafutásának végett vetett, életét a szakmájának szentelte, Marosvásárhely egyik legismertebb fogorvosa és egyetemi oktatója lett. Természetesen sportolói énjét nem tudta elhallgattatni, ezért is vezette élete végéig az orvosi egyetem sportklubja keretében a vívószakosztályt.

2008-ban bekövetkezett halála megrázta a vásárhelyi közéletet, hisz tragikus hirtelenséggel, sportolás közben történt, pontosan a 60. születésnapján.

Emlékét őrzi az egyetemi tornacsarnok, mely a Pongrácz Antal Sportterem nevet viseli, és számos sportrendezvény otthona, egy évenként megrendezésre kerülő vívó emlékverseny valamint egy alapítvány, melynek célja a fiatal, tehetséges, egyetemi tanulmányaikat folytató vagy pályakezdő orvosok, gyógyszerészek, gyógytornászok tevékenységének illetve a fiatal tehetséges sportolók szakmai képességeinek fejlesztése, versenyeken, rendezvényeken való részvételének támogatása.

(vasarhely.ro)