2021. október 27., szerda

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Egy fagyos szombati reggelen 2011. október 29-én a hidegtől és az izgalomtól kipirulva érkeztünk meg iskolánkba, a marosvásárhelyi George Coşbuc Gimnázium tornatermébe. Ide vártuk Erőss Zsolt erdélyi származású híres hegymászót.


Egy fagyos szombati reggelen 2011. október 29-én a hidegtől és az izgalomtól kipirulva érkeztünk meg iskolánkba, a marosvásárhelyi George Coşbuc Gimnázium tornatermébe. Ide vártuk Erőss Zsolt erdélyi származású híres hegymászót.

Ahogy megérkezett, mindenki arcán mosoly villant át. Az érdekfeszítő előadás sok diák figyelmét felkeltette. A hegymászó mesélt a Lhoce-expedícióról. Számomra a legérdekesebb az volt, hogy a hegymászók nem egyből szaladnak neki a hegynek, hanem többször megtesznek egy bizonyos távot felfelé, és mindig visszatérnek néhány száz métert, az alaptáborba, hogy a magashegyi oxigénhiányt szervezetük el tudja viselni.A bemutató során nem csak a 8516 méter magas csúcs megmászásának történetét ismertük meg, hanem érdekes felvételeiből a magas hegyek között élő lakosság életkörülményeit is láthattuk. Megtudtuk, hogy az ottaniak teherhordásból élnek és utakat építenek a turisták, hegymászók számára, ők a serpák. A teherhordók segítségét, természetesen fizetség ellenében a magyar csapat is igénybe vette. E kevéske időre Erőss Zsolt minket is elvezetett a világ tetejére, a gyönyörű hegycsúcsok közé.

A bemutató után előadónkat megleptük három tortával, melyből kettőt a helyszínen jóízűen el is fogyasztottunk, a harmadik hegy alakú édességet pedig ő vitte haza. Többek közt ajándékoztunk neki egy Bocskai-nyakkendőt, amelyet mi kötöttünk fel neki mindenki büszkeségére.

Az Erőss Zsolttal készített fényképek sokáig emlékeztetnek erre a délelőttre, mikor mindenki jól érezte magát és kedvet kapott a hegymászáshoz.

Molnár Eszter, VII. osztály