2024. july 1., Monday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Úgy tűnik, hogy nem kell David Copperfieldnek lenni ahhoz, hogy Marosvásárhely főterén egy templomtorony és egy kripta eltűnjön, pontosabban azok telekkönyvi, írásos igazolása.


Úgy tűnik, hogy nem kell David Copperfieldnek lenni ahhoz, hogy Marosvásárhely főterén egy templomtorony és egy kripta eltűnjön, pontosabban azok telekkönyvi, írásos igazolása. Hogy a valóságban a föld fölött és a föld alatt mégis megvannak az említett műemlékek, csupán a látszat. Írásos nyomukra lelni, legalábbis az egyiknek, csak hosszas kutakodás után sikerült.

Ebben Magos Méta ügyvéd volt a segítségünkre, aki a „marosvásárhelyi bűvészmutatvány” forgatókönyvét közérthető nyelvre lefordította:

1968-ig a Főtér (volt Deák Ferenc utca) és az Iskola utca (korábban Tyúkszer, ma Nicolae Filimon utca) közötti terület a Szent Ferenc Szorosabb Rendű Szerzet tulajdonában volt. A 8.394 négyzetméteres területen egy 2428 alapterületű emeletes kőház (vagyis a rendház és az iskola) állt, mellette a 327 négyzetméter felületű templom, egy 4701 négyzetméter alapterületű kert, amely szomszédos volt az Iskola utcában épített 514 négyzetméter felületű házzal és udvarral. A ferenceseké volt még négy kisebb kert ( 306, 305, 468 és 124 négyzetméteren), ami kinyúlt a Kossuth utcáig. Az eredeti 345-ös telekkönyvben és a telekkönyvi térképen mindez tisztán látszik (A+ 1-9-ig).

A bűvészmutatvány 1968-ban kezdődik, amikor a hírhedt elbirtoklási törvényekkel az 514 négyzetméteren fekvő Iskola utcai házat és udvart az állam javára bekebelezik és átírják a 10468-as telekkönyvbe. Jogászként nagyon megkérdőjelezem ezen elbirtoklás törvényességét, ugyanis az elbirtoklás tényét nem állapították meg bírósági ítélettel – mondja Magos Méta. Bár a Polgári Törvénykönyv 10-20-30 évi folytonos, békés, zavartalan, jóhiszemű használat esetén teszi lehetővé az elbirtoklást, az 1968-as törvények az államot támogatták, s megengedték, hogy csekély kétévi megkérdőjelezhető „békés és jóhiszemű” használat után az állam tulajdonossá váljon. (Hadd említsük meg, hogy nagyon sok perben, amely a szóban forgó törvényre vonatkozott, a bíróság a volt tulajdonos javára döntött, ugyanis az esetek zömében az állam általi használat a pszichikai erőszakon alapult).

A nagyfokú államosítás 1973-ban következett be, amikor a Marosvásárhelyi Néptanács 15.931-es átirata alapján a torony kivételével kisajátítják és újraparcellázzák a ferencesek összes ingatlanát, ami a korábbi 345-ös telekkönyvben szerepelt és a román állam tulajdonaként írják át a 12.950-es telekkönyvbe. Miközben a kriptát meg sem említik, a torony és az alatta levő 26 négyzetméter terület (A+ 12-ként feltüntetve ) 642/3 helyrajzi számmal megmarad a ferences rendnek. De nem sokáig. 1974-ben egy egyszerű néptanácsi átirat és egy rajz alapján a torony alatti parcellát is átírják az újonnan megnyitott 12.950-es telekkönyvbe, ahol valamennyi helyrajzi számot, többek között a torony alattit is egyesítik egy óriási felületű parcellában (39.486 négyzetméter). Az 594-es helyrajzi szám alatt egyesített eredeti parcellák állami tulajdonba íródnak, bár a torony és az alatta levő 26 négyzetméter államosítására semmilyen jogcímet nem tüntetnek fel. Az említett nagy területet kezdetben 18 új parcellára osztják fel, ahol a színház, üzletek, szálloda és tömbházak épülnek. A tornyot és a kriptát az új parcellákon már nem tüntetik fel.

A torony épületként eltűnik ugyan a telekkönyvből, de megmarad a ferencesek tulajdonában. Ezt az 1998-as bírósági ítélet is elismeri, mégsem történik meg a tulajdoni lapra való bejegyzése. Az említett bírósági ítélet elismeri a marosvásárhelyi ferences rend tulajdonjogát az egykori templom alapjának megfelelő (327 négyzetméteres) terület alatti kriptára, amit azonban a Rózsák tere 6-8 számú tömbház telekkönyvének C (terhelés-) lapjára írnak be teherként, holott a valóságban nem ott található. Az eredeti telekkönyvet pedig, amelyben a torony és a kripta még létezett, ingatlanhiány miatt megszüntetik – tájékoztatott Magos Méta.

A bűvészmutatvány tehát sikerült, olyannyira, hogy amikor a Színház tér rendezésébe fogtak, a telekkönyvi bejegyzések alapján már nem is volt szükség arra, hogy a műemlékvédelemtől a munkálatokra engedélyt kérjenek.

Ha a ferencesek nem rendezik peres úton a helyzetet, telekkönyvi bejegyzés hiányában engedélyt sem kérhetnek a torony javítására. Ugyanakkor ki kell igazítani, hogy a kripta ne egy lakóház terheléslapján, hanem a valóságos fekvésének megfelelő helyrajzi szám alatt szerepeljen.

Mindez nagyon fontos, mivel a városban folyamatban van a területek újbóli felmérése és sorszámozása. Továbbá azért is, hogy mindkét építmény bekerüljön műemlékeink közé és a szükséges munkálatok nyomán esetleg látogathatóvá váljanak.

Bár a Színház téri munkatelepen a nehézjárművek forgalmát néhány nap óta a kripta hátsó végénél bonyolítják le, ahol a boltozat beszakadt, az elmúlt napokban nagy, nehéz kőrakással „óvták” a területet, amit még a tér rendezésének befejezése előtt szigetelni kellene, hogy ne csorogjon be a hajdanában a templom által védett kriptába a víz.

Dr. Oláh István és dr. Csizér Anna, akik a Rózsák tere 6-8. számú épületben laknak, kérdésünkre elcsodálkoztak azon, hogy a kripta fölött lenne a lakásuk és tájékoztattak, hogy a valóságban a ház alatt mély pince található, amelyet 12 részre osztottak a lakók között, amikor azok megvásárolták a lakrészeket.

Ha két központi fekvésű műemlék esetében ilyen telekkönyvi „mismásolásra” volt lehetőség, el lehet képzelni, milyen „bűvészmutatványokra” képesek azok, akik a telekkönyveket kezelik. 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató