Marosvásárhely szobrai és szobrászai

Habent sua fata statuae, vagyis a szobroknak is megvan a maguk sorsa. Nem kétséges, a könyvekre vonatkozó latin szállóige a szobrok életére, történetére is alkalmazható. Bárki bárhol megtapasztalhatja, ha nyitott szemmel jár a világban. Persze Marosvásárhelyen is. Ezt most már egy frissen megjelent, alaposan dokumentált, impozáns album is tudatosíthatja mindannyiunkban, akiknek ilyen szempontból is szívügye a város. Népes ez a lokálpatrióta csapat, jól érzékeltette a nagy érdeklődés is, ami dr. Madaras Sándor Marosvásárhely szobrai és szobrászai című kötetének bemutatóját övezte június 24-én a Bernády Házban. Na, meg nyilván az azt követő hosszas dedikáció is, amelynek során a szerzőnek gratuláltak a jelenlevők. Előtte természetesen az érdeklődést már kellőképpen felcsigázták a kiadvány méltatói, az előszót jegyző Soós Zoltán polgármester és Sebestyén Mihály történész, illetve maga a kezdeményező Madaras doktor, aki az esemény házigazdája, N.M.K. kérdéseire válaszolva vázolta a könyv megjelentetésének motivációit. Amint az utószóban is megfogalmazta, „ezzel az összefoglalóval egy viszonyítási alapot akar hagyni az elkövetkező generációknak”. Hiszen „a szobrok nem tudnak védekezni, így hát ránk hárul a feladat, hogy megvédjük őket mint történelmünk emlékeztető tárgyait. Ha már nem léteznek, legalább a képi emlékezet szintjén tudjunk az eltűntekről.” Igen, a kötet hosszú időt ölel át, ez alatt szobrok ragyogtak, halványultak, pusztultak el, merültek feledésbe, vártak a megújulásra a hely életét, szellemét, hatalmi viszonyait tükrözve.

Mindezt tényszerűen rögzíti a kitartó kutatómunkával és hozzáértéssel létrehozott, igényesen kivitelezett kötet, amelynek létrejöttét sokan segítették információkkal, tanácsokkal vagy másképpen. De az érdem egyértelműen a jeles műgyűjtő idegsebészé, aki eddig főként értékes műkollekciójából válogatott kiállításaival szolgálta a közízlés pallérozását, az orvosi szakkönyveit követően viszont immár a művészeti szakirodalomban is elismerésre méltó módon hallat magáról. Felkínált képanyagában pedig a Marx József Fotóklub művészeinek hozzájárulásával sikerült fontos vizuális szelekciót felmutatnia. Marosvásárhely szobraiból, emléktábláiból, emlékoszlopaiból 196 jelenik meg ekképpen szemeink előtt. Minden létező vagy megsemmisült alkotás? Nem, maga a szerző is elismerte, van egy-két olyan köztéri mű, amely valahogy kimaradt a kötetből, de a lehetséges folytatást előrevetítve, a hiánypótlást is felvetette. Különben van még bőven más fotó a kiadványban, 94 szobrász portréja arról a 97-es listáról, amelyen a városhoz kötődő szobrászok neve és néhány fontos személyes adata szerepel.

A kötetben a tájékozódást megkönnyíti a plasztikák hely szerinti csoportosítása. Nyitásként a főtér szobrai tűnnek fel, majd külön a Kultúrpalota homlokzati, illetve belső szobrászati alkotásai. Azokat követően a főtér körüli köztéri művek, majd a vár szobrai, a temetők síremlékei, az állatkerti plasztikák. Külön fejezet az eltűnt szobroké és a meg nem valósult alkotásoké. Az utolsó felvétel a könyvben a marosvásárhelyi Színház térre meghirdetett Sütő András-szoborpályázat nyertes műve, a Makkai István alkotta makett fotója. Bízzunk benne, hogy ez által az album egy Marosvásárhelyen tényleg megvalósuló, jelentős köztéri alkotást előlegezett meg.