Unitárius templom
A Bolyai téren érdemes betérni az unitárius templomba és a mellette működő Dersi János terembe, amely a marosvásárhelyi magyarság egyik kulturális központja lett. A városban az unitárius közösségnek már a XVI. században is volt temploma és iskolája, de ezek 1600-ban megsemmisültek. 1849-ben vásárolta meg az egyház azt a telket, amelyre 1869-ben házat épített. Abban volt egy imaház és a Mátyás Király, későbbi nevén az Oroszlán fogadó. Mellette épült fel 1929-1930-ban az unitárius templom.
Régi vármegyeháza
A Bolyai líceummal szemben, az iskola sportpályája mellett van az egykori vármegyeháza. A telek eredetileg id. Szalai György tulajdona volt, akit felségárulás vádjával elítéltek, és háza a telekkel együtt fejedelmi adományként Marosszék birtokába került. A régi vármegyeháza a marosszentkirályi régi pálos kolostor köveinek és tégláinak felhasználásával, makfalvi Dósa Mihály akkori alkirálybíró felügyelete alatt 1746-ban épült fel, amikor Marosszék kormányzati központja Nyárádszeredából az arra hivatottabb Marosvásárhelyre került. Az épület nemsokára szűknek bizonyult, így 1824 áprilisában börtönhelyiségek kialakítása céljából a szomszédos telket nézték ki. 1842-ben készült el végleg a székház, amely négyszög alakot nyert, összesen 45 külön helyiséggel. A tömlöcben akasztásos halálos ítéletet is végrehajtottak. Jelenleg marosvásárhelyi képzőművészek műtermeként használják a helyiségeket.
Minorita templom
Mielőtt visszatérnénk a Bolyai utcán a főtérre, érdemes bekanyarodni a Köteles Sámuel utcába, ahol egy-egy emléktábla jelzi Bolyai János egykori házának helyét, illetve Molter Károly közismert marosvásárhelyi író egykori házát. Nem messze a saroktól áll a minoriták temploma. A minoriták a XVI. században jelentek meg Marosvásárhelyen. A reformáció elterjedésekor elhagyták a várost, és 1740-ben tértek vissza, amikor elkezdték a rendház építését. 1741-1757 között felépítették a barokk stílusú templomot és fa harangtornyot. Csak 1902-1903-ban építettek tornyot a templomnak. 1895-1914 között a teológiai főiskola, 1945-1948 között tanítónőképző, 1948 után egyetemi bentlakás működött benne, jelenleg egy részét bérbe adták.
Római katolikus templom
A főtér felső felében a római katolikus templomot a jezsuita szerzetesek építették egy katolikus kápolna helyére. A terveket Scherzer Bálint készítette, a templomot 1764-ben fejezték be, 1750-ben szentelték fel. A templombelső kialakításán ismert művészek dolgoztak. A boltívek, a falak, a főoltár és a mellékoltárak is gazdagon díszítettek. Nemrég fejeződött be a templombelső felújítása, így teljes pompájukban láthatók a freskók. Elidőzhetünk az egyik jobb oldali kápolnában, Benczúr Gyula Vajk megkeresztelése című festményének kicsinyített mása előtt, megcsodálni az Anton Schuchbauer Anton és Nactigall Johannes által készített barokk szószéket és a többi remekművet. A templomnak két tornya és három bejárata van. A főbejárat fölött van az orgona. Az istenháza alatt kripta van, ahova elsősorban örmény és magyar katolikus elöljárók temetkeztek. A Keresztelő Szent János-templom homlokzatának két félköríves fülkéjében két jezsuita szent, Loyolai Szent Ignác és Xavéri Szent Ferenc szobra áll. A rendalapító Loyolai Szent Ignác nyitott könyvet, a misszionárius szerzetes Xavéri Szent Ferenc keresztet tart a kezében. A nyitott könyvön a jezsuita rend jelmondatának (Ad maiorem Dei gloriam) rövidítése olvasható: AMDG.
Ortodox katedrális
A katolikus templommal szemben áll a monumentális ortodox székesegyház, amelyet Bodor Péter híres zenélő kútja helyére építettek. 1925-ben kezdték el építeni a templomot, Iosif Vlad tervei alapján. A munkálatok 61 évig tartottak. A kupolát Aurel Ciupe festményei díszítik. Ikonosztázát a náznánfalvi Traian Bobletec készítette, festményeit pedig a lugosi Virgil Simionescu. A templom belső festése 1970-1986 között készült. Sajnálatos módon a bejárati freskók úgy ábrázolják Krisztus megkorbácsolásának bibliai jelenetét, hogy a megbüntetettek román népviseletben, míg a végrehajtók (rómaiak) a magyar hajdúk egyenruhájában vannak.
Bodor Péter kútja
Az ortodox templom helyén állt egykor Bodor Péter kútja, amelyet 1911-ben lebontottak és Páll Andor erdélyi születésű gépészmérnök javaslatára Budapest vezetősége a Margitszigeten felépíttette. Az 1822-ben épített híres zenélő kút kicsinyített, 7,3 méter magas és 5 méter átmérőjű másolatát a tervek szerint a Marosvásárhely főterén található virágóra jelenlegi helyére építenék fel, ez utóbbit néhány méterrel továbbköltöztetnék. Létezik egy helyi tanácsi határozat, amely jóváhagyta a kút újraépítését, azonban még nem sikerült végrehajtani.
Görög-ház
Érdemes megállnunk a mai Hadsereg háza, a hajdani ún. Görög-ház XVII. században felhúzott épülete előtt, ugyanis 1849-ben itt szállt meg Bem tábornok tisztje, Petőfi Sándor, innen ment a segesvári harctérre. 1848-49 ben itt ülésezett a városi tanács. 1852-ben itt pihent meg Ferenc József császár. 1868-ban ebbe az épületbe költözött a takarékpénztár, majd az államosítás után a Hadsereg háza lett.
Teleki-ház
Nem messze ettől van gróf Teleki Domokos egykori lakhelye. A Vártemplom alatti épületet 1797-1803 között húzták fel, az évek során többször átalakították. 1986-1987-ben renováltatta a református egyház. Az épület előtt Bernády György polgármester szobra áll, amelyet 1994-ben állítottak az emlékére. Ebben a házban volt Bem tábornok főhadiszállása 1849 januárjában
Kárnász-ház
Marosvásárhely egyik legszebb magánháza a Petőfi téren álló Kárnász-ház, amelyet 1824-ben az örmény Petráskó család építtetett. A XIX. század közepén a Gajzágó család vásárolta meg, és a lányáról, Kárnásznéról nevezte el. Az épület falai gazdagon díszítettek. A képek a hajdani város utcarészleteit ábrázolják. Az államosítást követően a szobák egy részét kifestették, és bérbe adták. 1986-ban, amikor elkezdődött az épület felújítása, kilenc festékréteget kellett eltávolítani az eredeti festményekig. A helyi tanács házasságkötő termet alakított ki az épületben.
Lábasház
A mai nemzedék tagjai nemigen tudják, hogy a Kossuth (Călăraşilor) utca és a főtér sarkán levő épületet Lábasháznak nevezték. Azért építették árkádokra, hogy óvják a járókelőket az esőtől. Az épület már a XV. században is létezett. A XVIII. század elején lakóház volt, és mivel a katolikus iskola mellett állt, 1732-ben a katolikus egyház iskolabővítés miatt megvásárolta. 1787-1792 között laktanya működött itt, majd újra iskola, 1905-ig. 1873-ban tűz ütött ki benne, amelyben leégett a tető és néhány emeleti terem. 1874-ben renoválták, és még egy emeletet húztak fölé. A XX. század építészeti túlkapásai miatt az épület stabilitása csorbát szenvedett. 1983-84-ben a helyreállítási munkálatok alkalmával az épület visszakapta eredeti formáját. Jelenleg a boltozatokban üzlethelyiségek működnek.
Kuplerájok
Kevesen tudják, hogy a XX. század elején Marosvásárhelyen két bordélyház volt. Az egyik a Malom utcában (a Laci csárda mellett), oda jártak a tisztek és az előkelőségek, a másik pedig a „Legények háza”, amelyet Elefánt Károly terveztetett Toroczkai Wigand Ede építésszel. Míg az utóbbit lebontották, az előbbi most is látható, érdekes a belső udvar elrendezése, ahol egy nagyterem volt, majd oldalt egyszobás házsorok, amelyeket az államosítást követően szegényebb családoknak adott ki a lakásgazdálkodási vállalat.
Fatemplom
Marosvásárhely fatemplomát 1793-1794-ben építették. Az alsó nagyobb, a felső kisebb ikonosztázát és a belső festményeket 1814-ben Bon Vasile és Popa Nicolae készítették.
A természetrajzi múzeum
A Székelyföldi Iparmúzeum marosvásárhelyi székházát az 1875-ös tűzvész után építették, stílusa historizáló, eklektikus irányelveket követ. Az épület létrejötte a múzeum szükségességének gondolatát 1885-től kitartóan támogató Székely Művelődési és Közgazdasági Egylet lobbitevékenységéhez kötődik. A végső tervek elkészítését Kiss István építész vállalta el. Az építkezési munkálatok Soós Pál építőmester nevéhez fűződnek, de a homlokzati plasztikát Szabó Antal szobrász készítette. A falfestményeket Götz Adolf, a Lechner Ödön tervezte kecskeméti városházán is dolgozó mester készítette. A főbejárati tölgyfa ajtó az abban a korban ugyancsak elismert Barholfy János asztalosmester munkája, míg a lépcsőház festett ablakai a Forgó és Társa – 1880-ban Budapesten alapított – üvegfestő műhelyből származnak. A Székelyföldi Iparmúzeum székhelyét 1893-ban avatták fel. Jelenleg az épületben a Maros Megyei Múzeum természetrajzi részlege működik. Az épületet nemsokára felújítják.
Zsinagóga
Közel a természetrajzi múzeumhoz, az egykori zsidó negyed közepén van az ortodox zsidóság temploma, amelyet 1898-1899-bent Iacob Gartner bécsi műépítész tervei alapján építettek. A monumentális épület híven tükrözi a zsidó közösség pénzügyi hatalmát. A szimmetrikus épületnek három
kupolája van, belső terét a jellegzetes díszítőelemek teszik érdekessé. 1941-ben mindegy 6000 zsidó élt a városban, a második világháború után 1500-an maradtak, jelenleg mintegy 120 zsidó él Marosvásárhelyen.
A MOGYE épülete
Érdemes még megemlítenünk az orvostudományi és gyógyszerészeti egyetem épületegyüttesét, amely eredetileg katonaiskolának épült. A háromemeletes, E alaprajzú épület kivitelezési munkálatait a polgármesteri hivatal kiírására a budapesti Grünwald Testvérek nyerték el 1907-ben, és 1909 őszére el is készült a főépület és a hozzá tartozó, tanári lakásokat és legénységi épületeket magába foglaló komplexum. Az államosításkor az állam tulajdonába került.
Somostető – állatkert
Marosvásárhely legkedveltebb kirándulóhelye a Somostető és az állatkert, amelyet az 1960-as évek elején alapított Rend László, a város vezetőinek és magánszemélyek támogatásával. Az első látogatási nap 1964. augusztus 23-án volt. Területe ekkor kevesebb, mint egy hektár volt, és tíz állat élt benne, amelyeket a vadásztársaság adományozott. 1965-ben kibővítették 20 hektárra. 1967-ben készült el az oroszlánok pavilonja, az állatkert első nagyobb létesítménye, melyet az építészeti líceum diákjai építettek vizsgamunkaként. Az állatkert Rend László utódja, Bereczki Boldizsár igazgatósága idején lett nemzetközi szintű. 1978-ban készült el a kolozsvári botanikus kert központi épületét idéző „trópusi ház”, ahol madarak, halak, hüllők és egzotikus növények tekinthetők meg. 1986-ban elkészült a medvék és a tigrisek barlangja, 1989-ben pedig a majmok háza. 2008–2011 között felújították, területét 40 hektárra növelték, és új élettereket hoztak létre a medvéknek, farkasoknak, nagymacskáknak és a vízimadaraknak. Az ország egyetlen állatkertje, ahol elefánt és zsiráf látható.
A Víkendtelep
Maros szabadidőközpontként működik, több medencét magába foglaló strand, amelyet az egykori bútárgyárat ellátó tutajkikötő által behatárolt öbölben alakítottak ki. Egykor csónakázó és három medence várta a strandolókat. Az 1989-es rendszerváltást követő folyamatos átalakításnak köszönhetően ma a környék egyik leglátogatottabb nyári üdülőhelyévé nőtte ki magát a telep.
