Maraton a békéért és a családért

Szakralitás és sport negyedszer

Negyedik alkalommal indultak útnak egy meghatározott cél felé zarándokok és sportolók, hogy kifejezzék elkötelezettségüket alapvető emberi és hitbeli értékek mellett. Idén is Mikháza és Csíksomlyó felé vonultak a csoportok.

A szakrális maratont azzal a szándékkal szervezték meg első alkalommal 2016-ban Erdély több szakrális, kultikus, történelmi központja felé, hogy erősítse az elkötelezettséget az európai béke és a keresztény értékek mellett, összekapcsolva a testi (sportolás), lelki és szellemi megújulás ősi gondolatát, vallástól és nemzetiségtől függetlenül. Így indultak idén negyedszerre is útnak szombaton a csoportok: Csíksomlyót a Szent László (54 km), a Márton Áron (20 km) és az Écsy János (6,5 km) szakaszok megtétele után érték el, míg a „Kis-Szentföldet”, Mikházát Marosvásárhely és Korond irányából vették célba a kerékpárosok, gyalogosok, szaladók. Vásárhelyről a kerékpárosok Székelybőn át érték el a Nyárádmentét, és 66 km megtétele után érkeztek Mikházára. Velük szinte egyszerre érkezett meg a Korondról (42 km) indult kerékpárosok és szaladók csoportja, de még ki sem fújhatták magukat, máris ott volt a Jobbágyfalváról (15 km) gyalogolók csapata. A Sóvidékrők érkezőket lelkészek, plébánosok áldották meg Korondon, Parajdon, Szovátán és Nyárádremetén, majd a mikházi kolostortemplomban Kerekes József csíkfalvi református missziói lelkipásztor fogadta őket. – Nem az a fontos, hogy ki vagyok, hanem az, hogy ki lehetek, és ez a maraton is erről szól – hívta fel a figyelmet. – Az élet nem csupán a pillanatból, a mából áll, a jövőben benne van az áldás, a múltunk pedig mély gyökér, amelyet Erdély talajába eresztünk: a vallásosság és célkitűzés. Isten hozzáadja áldását az életünkhöz – hangzott a lelkészi biztatás.

Valami történik az úton

A Sóvidék, azaz Korond, Parajd és Szováta negyedszer fogott össze, és 28 személy indult útnak Mikháza felé. – Nemcsak a keresztény értékekért, a békéért, hanem a családért is feláldozzuk ezt a napot – mondta el lapunknak a mikházi szakaszt szervező Moldován László. – Mindenki fáradt, de büszke, hogy egyszerre és épen elérte a célt, és szinte ugyanekkor érkeztek mintegy háromszázan Tusnádról, Sepsiszent- györgyről, Gyergyó vidékéről is Csíksomlyóra. Mikházára hetvenöt személy érkezett. A legkisebb kerékpáros egy tízéves gyermek volt, de volt egy hathetes csecsemő is, akit autóval hoztak el.

Szakítsunk a mindennapokkal, a versenyhelyzettel, stresszel: ezért indultak három irányból útnak az emberek – tette hozzá Dósa Levente. A szakrális maraton nem a teljesítményről szól, és nem túlzottan vallási töltetű, de aki a vallási részt keresi, az kap itt igét, felemelő gondolatokat, áldást, és aki túrázni akar, az is talál itt társat, hogy ne egyedül járjon. 

Próbáljunk jók lenni!

A maratoni távot leszaladók között nemcsak a visszatérőnek számító Csizmadi Zsolt erdőszent- györgyi távfutót találtuk, hanem a nyomdokaiba lépő nyárádszeredai Nagy Zsoltot is. Utóbbi bevallotta: személyes ambícióból vágott neki, igazi fizikai és lelki megpróbáltatás volt, a nyári hőségben az aszfalton szaladni azt jelenti: feszegetjük énünk határait. A fiatalember rendszeresen szokott szaladni, de úgy gondolta, hogy közösségben még jobb élmény, és bebizonyosodott, hogy jól döntött, amikor benevezett. 

– Nem volt nehéz, csak nagyon meleg volt – jellemezte a távot kérdésünkre Nagy Irén, aki gyalogosan érkezett. – Kellemes volt, mert szeretek túrázni. A maratonra azért jelentkezett másodszor is, mert megpróbál tiszta lélekkel hozzáadni valamit mindahhoz, ami építő és ami jó nekünk és másoknak is. „Próbálunk jók lenni” – fogalmazott a marosvásárhelyi hölgy.