Máramarosi tájak és emberek

Régi kedves meghívásra indultunk el egy derűs augusztusi hétvégén a Láposi-medencébe. Vezetőim Veress László nyugalmazott segesvári főgyógyszerész, a Küküllői Református Egyházmegye főgondnoka és felesége, Veress Lászlóné született Topán Márta nyugalmazott fogtechnikus voltak. Életük emlékezetes korszakát töltötték Magyarláposon, ami Veress Mártának szülőhelye, férjének pedig gyógyszerészként az első munkahelye volt. 

Ott ismerkedtek meg, házasodtak össze, született meg két fiuk. Bár évek óta Segesvár az otthonuk, időnként visszatérnek Láposra, ahol Márta néhai kántortanító édesapja és óvónő édesanyja van eltemetve. A máramarosi tájakról és emberekről őrzött vidám és szomorú történeteik színesítették a Marosvásárhely és Magyarlápos közötti utat és az ott töltött időt. Miközben megmutatták a vidék leghíresebb látnivalóit, életüknek a helyhez kapcsolódó eseményeibe is beavattak.

A bethleni templom

Aki nem ismeri az Észak-Mezőség, Beszterce, Bethlen környékének látnivalóit, akár egy napot is eltölthet a megtekintésükkel, hiszen a harinai evangélikus és az ősi somkeréki református templomot nem szabad kihagyni. Utazásunk során nagy szerencsénkre a gróf Bethlen család ősi fészkének tartott városkában nyitva volt a főtér közepén álló késő gótikus stílusú református templom. Az egykori plébániatemplom papját 1332-ben említik az írott források, a reformátusok az 1600-as évek derekától használják. Kőből faragott szószéke és rokokó díszítésű, fából faragott szószékkoronája az 1700-as években készült.  A kívül-belül példásan felújított református templomban gyakoriak a vegyes házasságok.  

Alsókosályban Bartalis Jánosra emlékezünk, onnan Pecsétszegen, Hollómezőn át Lápos felé tartunk. Rohi faluban, ahol a fák levelét szinte nem is lehet látni a sok szilvától, megkeressük a Csizér család egykori kúriáját. A sokszobás kúriát Csizér Ákos gróf, területi főügyész építtette 1905-ben. Ma a helybeli iskola működik az uniós pénzekből felújított egykori udvarházban, amely egy magaslaton áll, ahonnan különösen szép kilátás nyílik a környező erdős dombokra. 

Csodatevő Szűz Mária

A települést elhagyva érünk el az 1923–27 között épült Szent Anna ortodox kolostoregyütteshez, amely az 1960-as évektől, az odavezető kanyargós út elkészültével vált egyre népszerűbbé. Egyik nevezetessége az altemplomban levő csodatevő Szűz Mária ikon, amelyet az Athosz-hegyi Nicanor szerzetes festett, és a keretét elégető tűz ellenére a kép szinte épen maradt. Megtekintésére Mária napján zarándokok nagy tömege érkezik Rohiba. A kolostor 40.000 kötetes könyvtárában értékes régi kiadványok találhatók a sokféle tematikájú, több nyelven írott könyvek mellett. Nicolae Steinhardt, a zsilávai börtönben ortodox hitre tért zsidó származású író, irodalomkritikus, újságíró, majd szerzetes emlékét egykori lakószobájában és az emeleten berendezett múzeumban őrzik. A folyton bővülő ortodox komplexumban toronyház magasságú, óriási befogadóképességű szálláshely készül. A domb legmagasabb pontján máramarosi fatemplom áll. 

Szórványsziget

Erdőben kanyargó úton érkezünk meg néhány kilométer után Magyarláposra. Református temetőjéből vesszük szemügyre az erdőkkel borított dombok, hegyek karéjában kényelmesen nyújtózkodó medencét, amelyet a sziklaszorosából kiszabadult Lápos folyó öntöz a beletor-kolló folyóvizekkel együtt. A völgyet körülölelő vulkáni eredetű hegyekből régen színesfémet bányásztak. Keleten magasodik az 1839 méter magas Széples (Cibles), a temető legmagasabb pontjáról pedig a Sátor-hegy körvonalai sejlenek fel, csonka kúp alakú bazalttömbjét a völgy őrszemének nevezik. A temetőben érdekes, kalapos sírkövek őrzik Lápos hajdani lakóinak emlékét az 1800-as évekből. 

A medence központi települése Magyarlápos, az egykori járási székhely, a mellette levő Domokos és a hajdani bányászok lakta Erzsébetbánya évszázadokon át magyar nyelvsziget volt az észak-erdélyi medencében. Távolabbi történetükről Szolnok-Doboka vármegye monográfiájában olvashatunk részletesen. A hajdani vámszedő hely, amelynek határában a XIV. században aranyat is bányásztak, 1553-ban kapott mezővárosi rangot. A történelem nem volt kegyes a vidékhez, lakosságát, épületeit Mihály vajda, egy századdal később pedig török-tatár seregek pusztították el, de romjaiból mindig újraépült. Ha megnézzük a régi fényképeket, Magyarlápos, amely egyrészt fekvésének helyéről (lapos, lápos vidék) és a környéken levő Oláhlápostól való megkülönböztetés miatt kapta a nevét, a vidék gazdasági központjaként működött. Csütörtöki hetivásárai mágnesként vonzották a környékbelieket, országos vásárai a távolabbi vidékek, Galícia, Bukovina lakosait is. A város közelében levő Sztojkafalván a történelmi Magyarországon először találtak ásványvizet, amit palackoztak, és a település felkapott fürdőhellyé vált – mondja Veress László. Mivel Magyarlápost vonattal nem lehet megközelíteni, a szamosgalgói állomásra érkező fürdővendégeket a tehetős láposi családok hintóra emlékeztető lovas szekerei szállították Sztojkára. Egy idő után a fürdőhely népszerűsége lehanyatlott. Veress László a hatvanas években még látta a szállodát a nagy kuglipályával, és a palackozót is, amit tönkremenetele után úgy széthordtak, hogy nyoma sem maradt. 

A Voith-patika 

A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet végzettjeként Veress László 1967 márciusában érkezett meg Magyarláposra, ahova gyógyszerészi kinevezése szólt. Este sétálunk ki a városba, amelynek központjában ma is patika működik abban a régi épületben, ahol 1854-ben az örmény-német származású Voith család gyógyszertárat alapított.  A hatvanas évek végén is óriási forgalmat bonyolítottak le, különösen a csütörtöki hetivásárok idején, amikor nehéz volt mozdulni a szekerektől, amelyekből nagyon sok volt, hiszen a környékbeli falvakat nem kollektivizálták.

Szilágyi Domokos emléke

 Az esti séta során megállunk az egykori református papilak és kántori lakás helyén levő parkolóban, amely a mögötte levő áruházhoz tartozik. A kántor kislányaként Topán Márta ezen a helyen játszott a magyarláposi lelkész fiával, Szilágyi Domokossal. A református parókia homlokzatán plakett őrzi a költő emlékét, aki szeretettel idézte fel verseiben a Lápos mentén töltött gyermekkor helyszíneit. 

A városnak sok híres szülöttje van: Kisbaconi Benkő Ferenc (1745–1816) református lelkész, mineralógus – az első magyar nyelvű ásványtani mű (Magyar mineralógia, Kolozsvár, 1786) szerzője, aki nagyenyedi tanárként a kollégium gazdag természettudományi múzeumát alapította, dr. Csizér Zoltán  (1917– 1996) –, aki népszerű sebészorvosként dolgozott Marosvásárhelyen. Láposon született Kovács Dezső író, a kolozsvári Református Kollégium diákja, később tanára és igazgatója. 

A magyar lakosság folyamatosan apad

Az esti fényekben Lápos főterének két végéből néz szembe egymással a református és a katolikus templom, amelyeket középkori előzményeket követően az 1800-as évek derekán építettek. Míg az 1910-es adatok szerint a zsidó, román és örmény lakosok mellett Lápos népességének 79 százaléka magyar volt, egy évszázaddal később megfordult az arány, 2011-ben a kisváros 5367 lakosából 788 vallotta magát magyarnak. Ottlétének 12 éve alatt Veress László szemtanúja volt, ahogy az elköltözés és beolvadás miatt egyre jobban apadt Lápos magyarsága, ami a magyar tannyelvű felső tagozat megszűnéséhez vezetett – emlékeznek az okokra, amelyek – bármennyire is jól érezték magukat a feleség szülővárosában – végül arra késztették a kétgyermekes családot, hogy olyan településre költözzenek, ahol erős magyar iskola működik. 

A rogozi fatemplomok

Másnap reggel Domokos felé tartunk. Előttünk magasodik a Széples, de a falun át előbb Rogozig megyünk, hogy megnézzük  a falu jellegzetes sátortetős két fatemplomát, amelyek 1999-től a világörökség részét képezik. A település, amely Láposhoz hasonlóan az 1500-as évektől Bánffy-birtokhoz tartozott, a történelem során gyakran cserélt gazdát. Lakosainak vallási megoszlását a falu temetőjében álló két fatemplom tükrözi, amelyek a havasi román faépítészet művészi alkotásai. Érdekességük – a szakmai leírások szerint – „a bizánci alaprajzhoz társuló gótikus forma”. 

A görögkeleti templom helyébe, amelyet a tatárok égettek fel 1661-ben, két év alatt készült el a következő, amelyet 1717-ben újjáépítettek. Karcsú tornyát négy fiatorony díszíti. II. József császár idejéből való belső festményeit sajnos nem láthattuk, mert ottjártunkkor zárva volt a díszesen faragott bejárati ajtó. Aszimmetrikus teteje az öregek asztalát védi, ami két hosszú gerenda, mellettük egy harmadik, padnak. A Mihály és Gábor arkangyaloknak szentelt templom szomszédságában áll a külsejében egyszerűbb görögkatolikus templom, amelynek Szent Piroska a védőszentje. 1886-ban épült, három harangjából az egyiket Kolozsváron, egy másikat Budapesten öntöttek. 

Történelemlecke Domokoson 

Visszafelé a Magyarlápostól négy kilométernyire levő Domokoson veszünk részt az ünnepi istentiszteleten. Faerkélyes, négy fiatornyos református temploma az otthonosság látványával fogad. Az 1700-as évekből származó elődje 1942 szeptemberében egy légitámadás nyomán égett le a környező tíz házzal együtt, majd Debreczeni László tervei alapján építették újra. A régi templom emlékét az 1784-ben kőből faragott szószék őrzi, a fából készült mennyezet felfele nyitja meg a teret. A templomot egységesen szép piros-fekete kézimunkák díszítik. 

A Szent István király és az államalapítás emléknapját ünneplő istentiszteleten Nagy Imre-János református lelkész tartalmas történelemleckéjét hallgatjuk a honfoglalásról. Egy ószövetségi és egy újszövetségi ige közé ékelve a prédikációban a széthúzás és gyűlölködés helyett a szeretet fontosságáról beszél. Az istentisztelet utáni beszélgetésen elmondja, hogy a 12 faluval együtt Magyarláposhoz tartozó Domokos  ezer lakójából 850-en reformátusok. Megbízható, önmagát ellátó, papot, egyházat 

szerető, életképes gyülekezet, amelynek jövője van, bár egyre gyakoribbak a vegyes házasságok – summázza.

A református magyarok lakta falu lakosai valamikor a legszebb mezőgazdasági termékekkel látták el láposi piacot. Az 1960–80-as évek között tíz család foglalkozott fóliás zöldségtermesztéssel – beszélgetünk el a Dézsi házaspárral. Dézsi Jánosné Miklós Emma elmondja, hogy édesapja kezdte a fóliázást, úgy terjedt el a faluban, ahol jelenleg három család tart állatot és mindössze egy fiatal család foglalkozik zöldségtermesztéssel, a nagybani piacot ugyanis az olcsóbb ukrajnai és magyarországi termékekkel árasztják el. Mivel a láposi fafeldolgozó üzem gyengén fizet, a fiatalok közül sokan keresnek külföldön munkát, és a földeket a szomszédos falvak lakói vásárolják fel.

A kiszáradt forrás

Vasárnap délben indulunk haza a Galgó felé vezető úton. Macskamezőn, Dánpatakán, Karulyfalván, Drágosfalván át érünk el a Bába és Blenkemező közötti Bába-szorosig, amelynek mészkősziklái között a Bába-patak folyik. A szoros érdekessége a két megye, Máramaros és Szilágy határán lévő forrás, amely a nem mindennapi P..da babei nevet viseli, amit néhány évvel ezelőtt tábla is jelzett. A forrást mindkét falu lakói a magukénak tartják, és vizét, amíg volt, szívesen itták, de ottjártunkkor már csak száraz, szemetes gödör volt a sziklában levő fekete lyukak alatt, fölöslegessé téve a forrásért folyó ádáz vitát. Már nem füstölnek a szoros bejáratánál levő mészégető kemencék sem, amellyel hajdan minden bábai család rendelkezett. A földbe vájt kemencékben 40 órán át égették a kézi eszközzel kitermelt mészkövet, hogy mésszé alakuljon. 

Szamosgalgón megállunk a marosvécsi Helikon egyik alapítója, Bárd Oszkár egykori házánál. A Galgón évtizedekig orvosként dolgozó költő, sikeres színdarabok szerzője vadregényes kertben álló házából küldte írásait az erdélyi irodalmi lapoknak. Utolsó stációnk Kackó, Berde Mária szülőhelye, ahol édesapja református lelkészként szolgált, mielőtt a nagyenyedi teológia tanára lett volna. A kőfallal körülvett templomot közös összefogással mentették meg a pusztulástól, hiszen a 2009-ben elkezdett gyűjtés idején a faluban mindössze három református család élt. 

A hazaúton azon tűnődöm, hogy élmény volt a Lápos-medence településeivel ismerkedni, ugyanakkor elkeserítő szembesülni a már önként vállalt beolvadás tényével, mely az egyetlen, többségében magyar település lakóit éppannyira érinti, mint az iskolák elvesztésével mindinkább szórványosodó kisváros magyar népességét. Ma már tudjuk, hogy a messzire elnyúló hajszálgyökerek pusztulása előbb-utóbb a fa egészségét is veszélyezteti.