Már nem használatos tinktúrák

Amint már említettük, a segesvári gyógyszertári múzeumban 14 folyadékedényen olvasható a tinctura (festvény) megnevezés. A macskagyökér és a jóféle sáfrány festvényeken kívül ma is használatosak a következők: Tinctura acori (kálmostinktúra), Tinctura guaiaci (guájáktinktúra), Tinctura assaefoetidae (bűzaszat tinktúra), Tinctura mastichiscomposita (masztixtinktúra). Ezek olyan növényekből, illetve növényi anyagokból készültek, amelyekről a Népújság korábban megjelent különböző számaiban már olvashattunk.

A múzeumban a napjainkban már nem használatos tinktúrák – szám szerint nyolc – megnevezése is látható, amelyek között olyan is volt, amely egykor életet mentett, ezért érdemes megismerni ezeket.

A gyűszűvirág neve két edényen is szerepel, Tinctura digitalis és Tinctura digitalis aetheraea felirattal.

A piros vagy bíbor gyűszűvirág (Digitalis purpurea) Nyugat- és Közép-Európában honos. Erdei irtásokon, sík- és hegyvidéken egyaránt előforduló kétéves növény, amelynek a második évben alakul ki a szép, harang alakú virágokat hozó hajtása. A VIII. századtól a kolostorkertek, később egyre több virágoskert termesztett dísze volt és maradt napjainkig.

Vizelethajtó hatását az ókor orvosai is ismerték, de a vízkórságot, amely a szív- vagy vesebetegségek kísérője, a XVII.-XVIII. század javasasszonyai gyógyították a növény leveleiből főzött teával. Erre figyeltek fel a korabeli orvosok, és egy angol orvos, W. Whithering 1788-ban írta le tudományosan először, majd alkalmazása – különböző gyógyszerformákban – egész Európában elterjedt. A növény hatóanyagai növelik az elégtelenül működő szív teljesítőképességét, megszüntetik a vizenyőt okozó keringési zavarokat.

A Digitalis-tinktúrát elődeink a szárított és elporított piros gyűszűvirág leveléből készítették, hígított szesz segítségével 1:10 arányban, előbb átnedvesítéssel, majd folyamatos kivonással (perkolációval, a presszókávé készítéséhez hasonlóan), szobahőmérsékleten. Szív-érrendszeri megbetegedéseknél, mellkasi fájdalmak enyhítésére, azonkívül reuma és asztma ellen is alkalmazták.

A Digitalis aetheraea-tinktúrát is a XVIII. századtól kezdődően használták hosszú időn át. Ez a kivonat is a piros gyűszűvirág leveléből készült 1:10 arányban, nem alkohollal, hanem etil-éterrel. Jól záró üvegedényben három napig állni hagyták a keveréket, többszöri felrázással, majd leszűrték. Az így előállított tinktúrát is szív-érrendszeri betegségekben, mellkasi fájdalmak enyhítésére, reuma, asztma ellen használták, de az említett betegségeken kívül skorbut, vérvizelés, kiütések, pikkelysömör kezelésére is.

A közelmúltban (40-50 éve) hazánk gyógyszertáraiban még jelen volt a piros gyűszűvirág levél szárított por formájában, tinktúrát és kúpot készítettek belőle, gyakran valóban életmentő volt. E sorok írója a múlt század hatvanas éveiben még készített a patikában Digitalis-kúpokat, az egyik páciens vissza is hozta, mérgesen reklamált, hogy a készítmény rossz, mert megrágása közben fogaihoz ragad. A patika alkalmazottai hosszú ideig derültek ezen a történeten.

A piros gyűszűvirág erősen mérgező növény. Számos mellékhatása van, a hatásos adagja és a túladagolás jeleinek megjelenése (mérgező dózis) között a határ igencsak keskeny. Házi használata ma már nem ajánlott, csak a gyógyszergyárakban előállított és ellenőrzött gyógyszerformákban és homeopátiás készítményekben, de ez utóbbiakat is csak orvosi előírásra! A gyűszűvirág-mérgezés főbb tünetei: lassú szívfrekvencia, hányinger, hányás, látási zavarok. Halált is okozhat.

A piros gyűszűvirág rokona a gyapjas gyűszűvirág, hazánkban vadon is élő, sárgásfehér virágzatú növény. Bár kevésbé mérgező, házi használata ennek sem ajánlott.

Délnyugat- és Nyugat-Európában őshonos, erősen mérgező növény a zöld hunyor, amelynek gyöktörzséből készült tinktúrája jelen volt a segesvári patikák polcain a XVIII. században, Tinctura Hellebori néven. Régen ezt a tinktúrát hashajtóként, hánytatóként, féreghajtóként, abortívumként alkalmazták. Szívre ható anyagokat is tartalmaz, a gyűszűvirághoz hasonlóan. Napjainkban kizárólag külsőlegesen az állatgyógyászatban és homeopátiás készítmények előállítására használják.

Veress László