Malpraxis (IV. rész)

Amint azt a múlt heti részben is írtuk, az egészségügyi törvény által szabályozott, fakultatív, az Orvosi Malpraxis Bizottság előtt lefolyó eljárás csak egyik lehetséges módozata a malpraxis által kárt szenvedett személy érdekérvényesítésének. A gyakorlatban az érintett személyek vagy egyenesen a bírósághoz fordulnak erkölcsi és/vagy anyagi káruk megtérítése érdekében, vagy büntetőfeljelentést 

tesznek.

Amennyiben polgári perben kívánják érdekeiket érvényesíteni, a bíróságon polgári peres keresetet (cerere de chemare în judecată) kell iktatni. A per a rendes polgári és perrendtartási szabályok szerint folyik, kiegészítve az egészségügyi törvény vonatkozó rendelkezéseivel. Az eljárásban bizonyítani kell a malpraxis elkövetését, meg kell állapítani a felelős személyt (amely nem mindig természetes személy, bizonyos esetekben az orvosi ellátóegység felel), az eljárás során figyelmen kívül hagyott vagy megsértett orvosi előírásokat, az érintett személy által elszenvedett kár természetét (anyagi és/vagy erkölcsi), annak mértékét, a malpraxiscselekmény és a kár közötti ok-okozati összefüggést, az esetleges felelősségkizáró tényezőket, a vétkesség mértékét. Ugyanakkor az eljárásban gyakorlati megfontolásból szerepelnie kell a biztosítónak is, hiszen ezzel szemben az esetlegesen bírósági határozattal megítélt kártérítés elméletileg mindig érvényesíthető. 

Az orvosok kötelező módon malpraxisbiztosítással kell rendelkezzenek. Sok esetben a peres eljárásban perbe hívják az alkalmazó orvosi egységet is. A bírósági malpraxis eljárást az általános hároméves elévülési időben lehet beadni. A hároméves elévülési idő a malpraxis elkövetésétől számítódik. Az illetékes bíróság az eljárás lefolytatására az a városi bíróság (judecătorie), amelynek illetékességében a tettet elkövették. Tehát amennyiben egy csíkszeredai lakost Marosvásárhelyen kezelnek, és ezzel kapcsolatosan akar bírósági malpraxis eljárást indítani, azt kötelező módon a Marosvásárhelyi Bíróságon kell indítani. 

A polgári peres eljárást a gyakorlatban ritkábban használják, ugyanis az érintett személyek szempontjából több – elsősorban anyagi – hátránya van: a perben érvényesíteni kívánt kártérítés után százalékos bélyegilletéket (taxă judiciară de timbru) kell befizetni, ügyvédet kell alkalmazni, mert általában bonyolult ügyről van szó, a felperes-sértett fél kell a bizonyítékok beszerzését előmozdítsa, az ilyen ügyekben majdnem kötelező jelleggel elrendelt orvosszakértői vélemény elkészítését is az érintett személy kell fizesse. Ebből a meggondolásból a gyakorlatban a malpraxisügyeket nem a fakultatív – Orvosi Malpraxis Bizottság – eljárás keretében vagy polgári peres eljárásban érvényesítik, hanem büntető feljelentést (plângere penală) szoktak tenni, amelyben anyagi és erkölcsi kártérítési igény érvényesítését is kérik.

Az illetékes rendőrségi szerveknél kell iktatni az eljárást, a nyomozást pedig az ügyészség felügyelete alatt a rendőrség végzi. Amennyiben a nyomozás során – amelynek szintén része lesz egy orvosszakértői vélemény elkészítése – bizonyításra kerül az a tény, hogy orvosi műhibából eredő bűncselekményt követtek el, a vádhatóság vádat emel a felelős személy ellen. A vád alá helyezett személy büntetőjogi felelősségéről, valamint a kártérítésről kizárólag a bíróság dönthet. Fontos megjegyezni, hogy malpraxisért nem lehet büntetőfeljelentést tenni, ugyanis az jogi értelemben nem bűncselekmény, a feljelentést mindig valamilyen konkrét bűncselekmény miatt teszik, mint például a gondatlanságból elkövetett testi sértés, súlyos testi sértés vagy akár gondatlanságból elkövetett emberölés. Tulajdonképpen jogi értelemben a malpraxist nem lehet büntetőeljárás során érvényesíteni, csak polgáriban, de a különbségtétel fölösleges, ugyanis a köznapi szóhasználatban minden orvosi műhibát malpraxisnak neveznek, függetlenül attól, hogy utólag milyen eljárásban kérik annak szankcionálását.

Fontos kiemelni ezeknél az eljárásoknál a biztosító szerepét, amely, amint már említettük, kötelező orvosiműhiba-felelős-ségbiztosítást nyújt. A biztosító állja a hármas közös megegyezéssel vagy bírósági határozattal megállapított kártérítést. Amennyiben a sértett fél elhalálozott, a kártérítés az örökösöket illeti. A biztosítás attól függetlenül működik, hogy a malpraxist hol követték el. A kártérítési összegek mellett a biztosító meg kell térítse a bizonyított és megítélt perköltségeket is. A malpraxisbiztosítás mind tevőleges magatartás, mind mulasztás esetén működik. A biztosító nem román állampolgár, illetve nem romániai lakos esetén is fizet (kivéve: Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália). A biztosító a biztosított személytől sürgősség esetén nem kéri vissza a kifizetett összegeket, még hibás/hiányzó orvosi analízisek esetén sem, amennyiben a beteg nem tudott együttműködni. A kifizetett összegeket visszakéri viszont a biztosító a vétkes személytől, amikor szándékosságról van szó, amennyiben rejtett hiba vagy ismeretlen mellékhatás okozta a kárt, amikor adminisztratív mulasztást követett el az orvosi egység, vagy egyértelmű orvosi szabályokat sértettek meg, vagy hibás/hiányzó analízisek alapján történt a beavatkozás, és ezt sürgősség nem indokolta. A biztosítót a biztosított a kártérítési eljárás tudomásulvételétől számított három napon belül köteles értesíteni.

A következő és egyben utolsó részben az orvosi ellátóegységek felelősségéről fogunk beszélni.

Gogolák H. Congor ügyvéd

office@gogolak.ro