Makfalva a Dózsák faluja

Georgius Dósa siculus de Makfalva in sede Maros existente. Ezzel a címmel szervezett kétnapos emlékünnepséget a makfalvi Wesselényi Művelődési Egyesület, a polgármesteri hivatal és a református egyházközség a Dózsa György vezette parasztháború 500. évfordulója tiszteletére.

Fotó: Mózes Edith

Georgius Dósa siculus de Makfalva in sede Maros existente. Ezzel a címmel szervezett kétnapos emlékünnepséget a makfalvi Wesselényi Művelődési Egyesület, a polgármesteri hivatal és a református egyházközség a Dózsa György vezette parasztháború 500. évfordulója tiszteletére.

Szombaton délelőtt a művelődési otthonban tartott ünnepélyes megnyitót követően az érdeklődők történészek előadásait hallgathatták meg: Kádár Gyula – Dózsa és a székelyek, Tökéczky László – Dózsától napjainkig, dr. Barabási Sándor – Makfalvi székely Dózsa György és az 1514-es parasztháború, ahogy héderfájai Barabássy Lénárd erdélyi alvajda, székely alispán látta.

Makfalvi Dózsa György címmel tartott előadást Fülöp Irén nyugalmazott tanárnő, majd dr. Kis Boáz a népfőiskolák megtartó erejéről beszélt. Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke a székely Dózsa György mának szóló üzenetét fogalmazta meg.

Délután Dózsa-tárlat avatására került sor a helyi emlékmúzeumban.

Kérdésünkre Fülöp Irén nyugalmazott tanár elmondta, hogy az emléknapoknak, de az előadásának is az volt a célja, hogy a köztudatba bekerüljön, hogy Dózsa György ugyan Dálnokon született, de 15 éves korától egészen 33 éves koráig, amikor végvári vitéznek kényszerült menekülni, makfalvi lakos volt. Erről bizonyítékok is vannak, egyik bizonyíték Barabássy Lénárd erdélyi alvajda latin nyelven íródott levele, amelyben Dózsát Georgius Dosa siculus de Makfalva néven nevezi, aki a székelyek szabadságjogai védelmében elkergette az adószedőket, miután az agyagfalvi országgyűlésen elhatározták, hogy visszautasítják az ökörsütés jogát, mert a székelyek nemesek, másrészt pedig a szebeni szászok ellen indult, egy büntető hadjárat élére állt, mivel a szászok a székelyek ellenében az adószedőket támogatták. Egy másik ilyen bizonyíték II. Dósa Eleknek, Marosszék alispánjának a marosvásárhelyi református egyházközség főgondnokának, a vásárhelyi református kollégium, illetve a makfalvi népfőiskola főgondnokának az 1913-ben kelt levele, amelyben kijelentette, hogy a birtokában lévő több száz éves dokumentumok azt bizonyítják, hogy a család, amelyből Dósa György is származik, a makfalvi előnevet használta. Azt állította ebben a levélben, hogy a Dózsa név költött név, és a Dózsa drámája megjelenése után került be a köztudatba, és kéri – különösen az írott sajtót –, hogy tartsák tiszteletben, és cikkeikben helyesen írják Dósának, ennek a régi székely nemes családnak a nevét.

Tőkés Brigitta, a Wesselényi Művelődési Egylet elnöke szerint azzal a céllal szervezték a Dózsa napokat, hogy emlékezzenek, és hogy a fiatalok továbbvigyék ezt az örökséget.

A rendezvényen jelen volt és előadást is tartott Izsák Balázs, az SZNT elnöke, aki a Népújság kérdésére elmondta: – A székely autonómiatörekvés szorosan összefügg a székely szabadságeszménnyel. Ennek pedig megvannak a történelmi gyökerei. A székelyek tudatában vannak annak, hogy a magyar nemzet történetén belül van egy olyan fejezet, amelyet a székelyek történetének hívnak. És ennek része székely Dózsa György története is. Nagyon fontos az, hogy a ma élő székelyek tudatában legyenek annak, hogy saját történelmük van, és ápolják a hagyományaikat, legyenek büszkék a hőseikre, amint büszkék lehetnek Dózsa Györgyre is, függetlenül attól, hogy a különböző történelmi korok hogyan értékelték. Hiszen a Dózsa kereszteseinek a története tulajdonképpen a szabadság eszméjével fonódik össze a XVI. század viszonyai között.

Márton Zoltán polgármester szerint a Dózsa-napok azért is fontosak, mert a vélemények megoszlanak Dózsa György személyével kapcsolatosan, a történészek még egy jó ideig fognak vitatkozni, hogy a történelemnek pozitív vagy negatív szereplője-e.

– Egy dolog biztos, Dózsa György korának meghatározó személyisége volt, és az is biztos, hogy makfalvi kötődésű volt. Barabássy Lénárd, Erdély alvajdája a Dózsa György nevére kiírt körözésben említi, úgyhogy ez a kötődés vitán felül álló. Büszkék vagyunk rá, és ezért is tartjuk fontosnak megemlékezni halálának évfordulójáról. A most szervezett rendezvényen történészek, helytörténészek tartottak előadást, és remélem, ezáltal tisztábban látunk most már a Dózsa György-témában.

Kiss Károly makfalvi, illetve Kiss Dénes hármasfalui református lelkész a Népújság kérdésére, hogy miért fontos ez a rendezvény a község életében, a következőket nyilatkozta.

Kiss Dénes: – A Dózsa-napok első alkalommal a Szent István-napok keretében volt, amikor a művelődési otthon előtti szobrot is fölállítottuk Kutasi Zoltán néhai polgármesterrel, valamint a Wesselényi Művelődési Egylet elnökével, Fülöp Irén tanárnővel. Akkor arra gondoltunk, hogy ha már van egy ilyen szobor, ami 25 éven át porosodott a múzeumban, miért ne kerüljön ki a térre, és hirdesse azt, hogy a Dózsák Makfalvához is tartoznak.

Örvendek, hogy most, kerek évforduló alkalmával megemlékeznek Dózsa Györgyről. Emlékszem az akkori előadásra, ami a makfalvi református templomban hangzott el Egyed Ákos és Szigeti Gábor részéről. Szigeti párhuzamot vont Dózsa és Nagy Imre között, ugyanis mindkettő eléggé kegyetlen halállal halt meg, és mindkettőt a saját osztálya ítélte el: Dózsa Györgyöt a nemesek, Nagy Imrét a kommunisták, mintegy példát statuálva, hogy aki osztálya ellen lázad, az erre számíthat. Nekünk emlékezni kell ezekre a személyiségekre, annál is inkább, hogy meg kell adjuk minden embernek azt a lehetőséget, hogy véleményén vagy meggyőződésén változtasson, és egy jó ügy érdekében áldozza fel az életét. Egyébként ezeknek az embereknek a példája bennünket, kései utódokat is kötelez arra, hogy merjünk dolgozni, és merjünk áldozatot hozni magasabb célok érdekében.

Kiss Károly: – Mivel Dózsa Györgyöt Makfalva is magáénak vallja, halálának ötszázadik évfordulója alkalmával az önkormányzattal arra gondoltunk, hogy emléknapokat szervezünk. A község művelődési élete a régi időkben, de a közelmúltban is élénk volt, és ez a rendezvény szervesen beleilleszkedik ebbe a folyamatba. Ezt a rendkívül értékes és érdekes évfordulót nem hagyhattuk ki. Egyébként elmondhatjuk: az, hogy Dózsa György makfalvi, élénken él jelenleg is az emberek tudatában, holott nem itt született, de a Dósák jelentős nemzetség ma is.

Vasárnap, a rendezvény második napján, az ünnepi istentiszteletet követően díszpolgári címet adományoztak Fülöp Irén és Sándor János nyugalmazott pedagógusoknak.

A kétnapos rendezvényen fellépett a gegesi ifjúsági zenekar, a Wesselényi Művelődési Egylet tánccsoportja, az érdeklődők megtekinthették Bányai Borbála zenés műsorát, részleteket Székely János Dózsa című drámájából László János előadásában, illetve a Dózsa melodrámát Sebestyén Aba előadásában.