Vihart kavart a médiában és a közösségi hálókon az az információ, miszerint a magyarországi rapper Majka (Majoros Péter) visszamondta egy nappal a koncert előtt az augusztus 5-re, a sepsiszentgyörgyi SIC Fesztre tervezett fellépését, mert privát telefonján halálosan megfenyegették. Az énekes a Facebookján is többek között hírül adta: „Este 11-kor a privát telefonszámomra kaptam egy életveszélyes fenyegetést. Az sms írója közli, alig várja, hogy kiérjünk Erdélybe, és revansot tudjanak venni rajtam az őket ért sérelemért, és hogy tisztában vannak vele, hol szállunk meg, ki a biztonsági cég a rendezvényen, és hogy milyen útvonalon haladunk majd a zenekarral. És természetesen azt is, hogy hazaáruló vagyok…Ugye nem kell mondanom, vajon honnan ered ez a gyűlölet…” (…)
Az eset kapcsán ismét fellángolt az a gyűlöletáradat, amely jó ideje eluralta tájainkon a közgondolkodást. Kezdjük a tényekkel. A közösségi tér sajnos egyre inkább lehetőséget ad arra, hogy ellenőrizetlen forrásból származó, érzelmi húrokat pengető, mindinkább radikális, agresszívvá váló vélemények árasszák el a közszférát. Az idegengyűlölet, az intolerancia nem az új világ találmánya. Évszázadok óta létezik. Lásd a középkori zsidó- vagy boszorkányüldözések korát, és folytathatnánk a példát az első, illetve a második világháborún át napjainkig. A társadalmi jólétet fenyegető, egyre inkább kilátástalan gazdasági helyzet bizonytalansága fokozza a másságot nem tűrő és emiatt kialakuló bizalmatlanságot. A médiából felénk áradó – háttérinformáció-hiányos – erőszakot bemutató események mélyrehatóan megváltoztathatják hozzáállásunkat, gondolkodásunkat. Vicc vagy valóság az ügy, a Majkához intézett fenyegetés is innen ered. És ez annál súlyosabb, mivel egy előadóművész ellen irányul. Lehet az ő stílusával egyetérteni vagy sem, de az fölöttébb elítélendő, hogy gondolataiért, véleményéért valakit halálosan megfenyegetnek. A művész felfogadott ügyvédje tegnap büntetőeljárást kezdeményezett az ismeretlen fenyegető ellen, reméljük, tisztázzák az ügyet. Ettől eltekintve, a különböző felületeken nyilvánosságra került véleményektől már csak egy lépés bizonyos szerzők betiltása, a cenzúra, majd a könyvégetés és sorolhatjuk azokat a példákat, amelyekben nem is olyan rég még itt Romániában is részünk volt.
A fantáziagyártók már azt is kitalálták, hogy a fenyegető erdélyi, holott ezt Majka sem állította. És itt van az a bökkenő, amiért szégyenkeznünk kell mind nekünk, határon túliaknak, mind az anyaországiaknak. Az ügy ugyanis újabb sebet ejtett a politikai ideológiák mentén radikalizálódott közgondolkodáson. Az erdélyieket emlékeztetném az 1568 januárjában tartott tordai országgyűlésen elfogadott határozatra, amely elsőként hirdette meg a teljes körű vallásszabadságot a világon, ami a tolerancia, a másság elfogadásának jele volt. Erre ma is büszkéknek kellene lennünk és szem előtt kellene tartanunk jelenleg is. Trianon óta érezzük, hogy mit jelent számunkra az idegengyűlölet, a megkülönböztetés, a bozgorozás, ami 1990 márciusában Marosvásárhelyen pogrommá fajult. És mindezek ellenére ma egymással – magyar a magyarral szemben – ugyanezt tesszük. Egy olyan Európában, ahol nincsenek határok, a különböző együtt élő nemzetek kultúrája kiegészíti, színesíti egymást. És erre mi is büszkék kellene legyünk, itt Erdélyben különösen. Amikor végre politikai és államhatárok nélkül tarthatjuk a kapcsolatot, ápolhatjuk közös kulturális gyökereinket, hiszen mindannyian MAGYAROK vagyunk, újabb, ezúttal sokkal mélyebb – ideológiai és kognitív – választóvonalat húzunk egymás között, ami – jelenleg úgy tűnik – sokkal nehezebben bontható le, mint a berlini fal. Ezért súlyos a Majka-effektus, amely ismét tükröt tartott elénk, határon inneni és túli magyarok elé. Nézzünk szembe önmagunkkal, gondolkodjunk. Tudunk-e másnap őszintén belenézni tükörbe, vagy tovább szenvedünk a Majka-effektustól?
