Magyarságtudatra nevelő táborozás

Egy hétig közösen nyaraltak

Egyhetes közös nyári táborozáson vett részt 16 ákosfalvi és az anyaországi testvértelepülésről, Beledről érkezett 23 felső tagozatos diák. A pénteki táborzárón kulturális és sportrendezvényen mutatkoztak be a vendéglátóknak.

A diákok Ivóban táboroztak, ahonnan kirándulásokat szerveztek nekik Parajdra, Korondra, a Békás-szorosba, a Gyilkos-tóhoz, Segesvárra, a Madarasi Hargitára. Pénteken délben tértek vissza a Nyárádmentére, a vendéglátók Harasztkeréken fogadták őket, majd a magyar kultúra keleti és nyugati részeinek találkozása keretében a két iskola kulturális műsorral mutatkozott be. Az ákosfalvi diákok a községet és iskoláit ismertették, míg a rábaköziek egy kisalföldi kulturális mozzanat után iskolájukat és településüket. A várossá vált községben sok hagyomány feledésbe merült, de most többet felevenítettek közülük, működik a hímzőkör és újra él a kerámiaművészet. A nyárádmenti kultúrába a székelyvajai gyerekek nyújtottak betekintést a vendégeknek. Pap István tanító munkáját dicsérendő, furulyajátékkal léptek fel, majd Szabó Emília tanítónő irányításával nyárádmenti táncokat és népdalokat mutattak be. A vendégeket és vendéglátókat 

Osváth Csaba polgármester is üdvözölte, köszönetet mondva a tartalmas hétért, valamint a két önkormányzat nyújtotta támogatásért. Az anyaországiak egy gasztronómiai különlegességgel, a rábaközi pereccel lepték meg a 

házigazdákat, majd a két iskola diákjai a sportpályán csaptak össze az Ákosfalva–Beled Barátság Kupa vándorserleg birtoklásáért.

Szükség van rá

A tizennyolc éve fennálló testvérkapcsolat részeként a két iskola 2004 óta működik együtt, kezdetben a nyárádmenti gyerekeket a Balatonon nyaraltatták a magyarországiak, míg az onnan érkező diákokat rendszerint a hegyekbe viszik az erdélyiek. A tizenöt év nemcsak a kirándulásokról szól, hanem barátságok szövődtek, sőt nagyon szoros kapcsolatok is kialakultak, amelyek már rég meghaladták a tábor keretét, az egykor itt nyaraló gyerekek felnőttként is visszatérnek családjukkal, új helyeket ismernek meg, ápolják és építik a kapcsolatot. „Úgy gondoljuk, hogy óriási szükség van erre, ez kimeríthetetlen forrás” – nyilatkozta lapunknak Bakai Andrea, az ákosfalvi iskola igazgatóhelyettese, hozzátéve, hogy szívesen szervezik a találkozásokat, amíg van gyerek, amíg „magyarok vagyunk”, és amíg a két önkormányzat ezt támogatja, mert az igazság az, hogy nélkülük ezt nem lehetne ilyen szinten csinálni.

Újraértékelt kapcsolat

Tavaly kinevezett beledi iskolaigazgatóként Kőszegi Németh József rögtön tárgyalni kezdett Józsa Gabriella ákosfalvi igazgatóval, hogy a két intézmény kapcsolatát tematizálják, és örül, hogy sikerült egy kultúrát és sportot felölelő táborozást szervezniük idénre. Ez nagy élmény volt a rábaközi gyerekeknek. A hét legszebb pillanatának tartja, amikor a segesvári kiránduláson a gyerekek körülállták a Petőfi-emlékhelyet, és kézenfogva elénekelték a himnuszt. „Azt gondolom, hogy a mai gyerekeknek ez a tartalom kell, hogy magyarságtudatuk erősödjön, és erre a legszebb hely Erdélyben adott. Ide kell jönni, erősíteni azt a tudatot, amelyet a székelyek ismernek, és amelyet az ákosfalvi diákok egész héten át szívesen adtak” – mondta el az intézményvezető, köszönetét tolmácsolva a két iskola és önkormányzat dolgozóinak az élményekért.

A nyolcadik osztályos Velner Hanna, a beledi iskola legjobb tanulója jutalomkirándulásként élvezhette a múlt heti táborozást. Tavalyelőtt is járt Erdélyben, most is jól érezte magát, új emberekkel ismerkedhetett meg, és sajnálja, hogy ezután más iskola tanulójaként nem térhet vissza. Legjobban az tetszett neki, hogy Magyarországon kívüli magyarok körében volt, és bár alföldiként kezdetben furcsállta, ma már szereti az itteni hegyeket, tájakat is.