„Magyarnak lenni jó!”

Megyeszerte emlékeztek vidéken is

Szerdán kéttucatnyinál több helyen tartottak megemlékező ünnepségeket megyénkben. Szűkebb körben, templomban, iskolateremben vagy éppen utcán, köztéren, több száz személy jelenlétében, szórványban vagy tömbmagyar vidéken ugyanazokat a 175 évvel ezelőtt megfogalmazott célkitűzéseket emlegették fel, amelyek mai ünnep- és mindennapjainkat is meghatározzák.

Nyárádszeredában már múlt hét végén felvonták a református templomkertben az árbócra a nemzeti lobogót, a vasárnapi megemlékezések után kedden délután az óvodások parádés műsort mutattak be a művelődési házban, amelynek láttan szó szerint tátva maradt a szája Laczkó Vass Róbert színművésznek és Székely Norbert zongoristának is, akik a nagy sikerű Petőfi Live! – Egy vidám hangú vándorszínész ügyes-bajos dolgai című előadást hozták el a városba, majd ezt követően a jelenlevők egy író-olvasó találkozón megismerhették Laczkó Vass Róbert könyveit. Szerdán Deák Farkas egykori forradalmár szobránál, a róla elnevezett iskola épülete előtt ünnepeltek a szeredaiak, a negyedik osztályos gyerekek mutattak be igényes, szinte művészi látványelemekkel tarkított ünnepi műsort. A megemlékező programok szerda este értek véget az iskola kórusainak a főtéri református templomban tartott előadásával.

„Rabok legyünk vagy szabadok? A Petőfi által is feltett költői kérdés számunkra nem kérdés” – mondta ünnepi beszédében Tóth Sándor polgármester. Az elmúlt időszak bizonytalan helyzetbe sodort mindannyiunkat, a járvány, majd a háború és az ezt követő gazdasági válság kikezdte szellemi, testi egészségünket, talán ma is azok rabjai vagyunk. Ma ezekkel is kell harcolnunk, hogy kivívjuk testi-lelki szabadságunkat. Mindenkinek egyénileg kell megvívni ezeket a harcokat, ami sokkal nehezebb, mint a szabadságharc idején. Mert bárhol szabadon, nyilvánosan elmondhatjuk a véleményünket, azt teszünk, amit akarunk. De akkor kerülünk igazi érzelmi válságba, ha mindezt elhisszük. Beleesünk a saját csapdánkba. A rabság és szabadság kérdése akkor is azon múlt, és most is azon múlik, hogy a mindennap felvetődő világválságokból adódóan a saját életünkből fakadó rabságokhoz, belső szabadságharcoknak a megoldásaihoz egyénenként hogyan viszonyulunk. Képesek vagyunk elhinni, hogy szabadok vagyunk. „Az a feladatunk ma, holnap és holnapután, hogy ismerjük fel a saját rabságainkat, tudjuk észszerűen megvívni a belső szabadságharcainkat. Nem lehet kérdés számunkra tehát, hogy rabok leszünk vagy szabadok!” – érvelt a városvezető.

„Ma azokra emlékezünk, akik életüket adták a szabadságunkért. A küzdelemnek azonban nincs vége, folyamatosan harcolunk jogainkért, megélhetésünkért, családunkért, szeretteinkért. Még igazabb ez az elmúlt esztendőkre. Eleinte a járvány korlátozta a szabadságunkat, majd amikor azt hittük, hogy lejárt, jött a háború, emelkedtek az árak – mutatott rá beszédében Novák Levente szenátor. – Ez a nehéz időszak számunkra a szabadságról és biztonságról szól. Csak az lehet szabad, aki biztonságban érzi magát, és csak az érezheti magát biztonságban, aki szabad. Aki aggódik a mindennapi megélhetése miatt, az nem lehet szabad, és nem is érezheti magát biztonságban. Ez az aggodalom, ez a félelem sajnos rányomta bélyegét az elmúlt három esztendőre. De van okunk a bizakodásra is. Az elmúlt két év azt mutatja, hogy van értelme küzdeni. A mi feladatunk a múltra tisztelettel emlékezni, de a jövőt szorgalmasan építeni még a legnehezebb időkben is. Ha a szabadságharcosok közöttünk lennének, a bátorságot várnák el tőlünk, hogy nehéz időben is helytálljunk, és jövőt tudjunk építeni. A legnagyobb tiszteletnyilvánítás a hősök iránt az, ha folytatjuk a munkájukat. A múlt hősei azt várnák ma tőlünk, hogy iskolát, utakat, hidakat építsünk, mert mindez a jövőt építi itthon, szülőföldünkön. Ez a feladat az egész erdélyi magyarság számára. A tét a jövőnk, a gyermekeink jövője. Ez a mi szabadságharcunk most, 2023-ban. Mindig van megoldás, bármilyen lehetetlennek is tűnnek bizonyos helyzetek. Legyen erősebb mindig bennünk a szabadság iránti vágy, mint a félelem” – mondotta a honatya.

Kossuthba és egymásba kapaszkodva 

„Aki nem tud országáért küzdeni, az nem érdemel országot” – 1848 márciusának fiataljai mintha ismerték volna Wass Albert eme gondolatát. Cselekedtek, nehéz, kemény, határozott, jövőt építő döntéseket hoztak. Radikális, fiatalos, izzó akarattal tudták szeretni hazájukat, életüket sem kímélték. Tudták, hogy a magyarság jövője, bárhogy is alakul a forradalom és a szabadságharc ügye rövid és hosszú távon, csak attól függ, hogy tudják-e szeretni a hazát és benne egymást – fejtette ki Havadon Csiszér Izabella helyi tanácsos, a községi RMDSZ-szervezet elnöke. Azóta 175 év telt el, és „mi most is, ma is együtt mozdulhatunk, ha kell, belekapaszkodhatunk egymás kezébe. Az a mi feladatunk, hogy együtt, közösen, összefogva jövőt építsünk. Hiszen ma is meg akarunk maradni magyarnak, magyar életet élni itt, szülőföldünkön, itt, Erdélyben” – hangzott a bátorítás. A havadi Kossuth-szobornál a 15. Mátyás huszárezred tagjai és az ünneplő tömeg karéjában Nagy Attila lelkipásztor áldotta meg az együttlétet, ünnepi beszédet mondott Veress Gergely Domokos polgármester, Császár Károly szenátor, elhangzott Orbán Viktor miniszterelnöknek a határon túli magyarok számára küldött üdvözlő üzenete, diákok és felnőttek szavaltak, énekeltek, szolgált a vadasdi ifjúsági csoport és a gegesi kórus.

Legyen béke! 

Szovátán a parajdi fúvószenekar és a 15. Mátyás huszárezred lovasainak vezetésével sétáltak fel az iskolák diákjai és az ünneplők az önkormányzat udvarán álló kopjafához, ahol az önkormányzat, civil szervezetek, tanintézmények, történelmi magyar felekezetek képviselői, továbbá huszárok, cserkészek és vitézek helyezték el a tisztelet koszorúit. Innen a fürdőtelepi Petőfi-parkba vonultak, a költőóriás szobránál is koszorúztak, de a szemközti Bălcescu-szoborról sem feledkeztek meg.

Ünnepi felszólalásában Fülöp László Zsolt polgármester a pesti ifjak követeléseinek egyikét emelte ki: legyen béke, szabadság, egyetértés. Ma sem kívánhatunk ennél többet, hiszen egy évvel ezelőtt a világjárványtól való megszabadulás jegyében ünnepelt a lakosság, miközben az ünnepet beárnyékolta az azóta is zajló orosz–ukrán háború, amelynek hatásait érezzük. Ám nem mindenki akar ma békét, kiprovokálja vagy szítja a konfliktusokat, ezért is fontos a 175 évvel ezelőtti igény: legyen béke. Mert fegyveres segítséggel nem lehet békét teremteni, a harag pedig csak haragot szül. Ezt mi, magyarok számtalanszor megtapasztaltuk, emberéletekkel és területeink egy részének elvesztésével fizettünk nagy árat ezért, és ma Európa közepén számunkra egyetlen járható út van: a béke és egyetértés – mutatott rá a városvezető. Őseink ezen a földön sokkal nehezebb időket éltek meg, hogy mi ma itt élhessünk és ünnepelhessünk, ezért nekünk is meg kell tenni mindent, hogy utódaink ugyanitt legalább ilyen körülmények között élhessenek – tette hozzá.

Az ünneplőket Köllő Tibor plébános és Percze László, Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának konzulja is köszöntötte, zenés műsort mutattak be a diákok, fellépett a Sirülők néptánccsoport. A megemlékezések este értek véget a városközpontban, ahol a huszárok fáklyáinak fénye mellett a Tücsökraj népi zenekar muzsikájára gyülekeztek kicsik és nagyok, hogy megtekintsék az ünnepnapot záró tűzijátékot. 

Megőrizni az értékeket 

Csíkfalva községben négy településen ünnepeltek és koszorúztak szerdán a diákok ünnepi műsora kíséretében. „A történelemben nincsenek kérdések vagy alternatívák, csak döntések és következmények. A nemzeti ünnepeken, gyásznapokon és a mindennapok küzdelmeiben azonban mindig emlékeztetnünk kell arra, hogy milyen nagy árat fizettek elődeink a szabadságért és a függetlenségért” – figyelmeztette az egybegyűlteket Varga Ervin alpolgármester. Ma újra keresztútnál állunk: az európai és hazai események miatt a nemzeti identitásunk megtartása különösen fontos, és ahhoz, hogy ez sikerüljön, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hősei által képviselt értékeket minden körülmények között meg kell őriznünk. A ma és a jövőben meghozandó döntések alapjai nem lehetnek pillanatnyi szeszélyek vagy egyéni szimpátiák. Az érdekek helyett mindig a nemzet és a közösség boldogulását kell előtérbe helyezni. Az évtizedek alatt kitartó munkával és kemény elszántsággal megszerzett értékeket, amelyekre büszkék vagyunk, csak közösen tudjuk megőrizni és továbbadni a következő generációk számára – fejtette ki az elöljáró.

Délelőtti bözödi állomása után délután a nyárádszentmártoni unitárius templomban tartott áhítatot követően Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója kapcsán mutatott be ünnepi zenés-irodalmi műsort a Veszprém megyei Ősiből érkezett Kovács Alkotóműhely Egyesület, amely a Bethlen Gábor Alap támogatásával hozta el az anyaországi írók, költők emlékműsorát Erdélybe.