Magyar vagyok, jó ez nekem

A marosvásárhelyi Lurkó-Kuckó Egyesület sokrétű, sokoldalú gyermekbarát tevékenységeivel sokak szívébe és a köztudatba belopta a nevét. Imre Teklát, az Egyesület megálmodóját és elnökét először is arra kértem, hogy vegyük számba a Lurkó-Kuckó Fejlesztő és Játszóházban zajló foglalkozásokat.

– Az egyéni logopédiai – gyógypedagógiai fejlesztéseken, tervezett szenzomotoros terápián túlmenően babamasszázs, mondókás móka, ké(s)zcsodák barkácsműhely, színházas játszoda, családi társasjátékozás, zenebona, népi bútorfestés, vakációs programok, picik délelőtti játszóháza, I.–IV. osztályosok délutáni foglalkoztatója, játékos angol-, német-, illetve románnyelv-tanítás.

– A mindennapi tevékenységeken túlmenően, tudom, hogy egy sikeres programsorozatot indult. Miről is van szó?

– A magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériuma a Balassi Intézet közreműködésével nyílt közoktatási pályázatot hirdetett az identitás megerősítését szolgáló közoktatási programok támogatására tanórán kívüli tevékenységek keretében. Erre pályáztunk. 

A programsorozatnak a Magyar vagyok, jó ez nekem címet adtuk. Tizennyolc foglalkozást kell tartani a tanév során, és úgy kell a programot lebonyolítani, hogy ne szenvedjen csorbát a várható szakmai hasznosulás a tervezettnél kisebb mértékben nyújtott támogatás esetén sem. Ezt mi úgy képzeltük el, hogy olyan 8 -11 éves gyerekeket vonunk be a programba, akik a város különféle iskoláiban tanulnak, hogy az itt megélt élményeikről, a „magyarnak lenni jó” érzéséről minél szélesebb körben beszéljenek az osztályban, iskolában. Identitásunk megőrzése, a magyar népcsoporthoz tartozás tudata olyan programsorozaton keresztül fejlődik, erősödik, amelynek hozadéka egy egészséges szellemű, saját nemzeti értékeit felismerő, megismerő és azt ápoló nemzedék. 

– Milyen jellegű foglalkozásokat terveztetek?

– Olyanokat, amelyekkel az a célunk, hogy felismerjék a magyar nyelv szépségeit, amelyek az árnyalt, szép fogalmazás és beszédmód igényének fejlesztésére irányulnak, amelyek során felkeltjük érdeklődésüket a szép magyar versek iránt, amelyek keretében odafigyelünk természeti és épített örökségünkre, környezetünkre, múltunkra, történeti vonatkozásokra, hagyományaink éltetésére, ápolására. És nem utolsósorban az a célunk, hogy a programsorozat folyamán kialakuljon egy olyan kis közösség, amelynek tagjai szívesen emlékeznek hosszú idők elteltével is az együtt szerzett élményekre, tapasztalatokra. És azt szeretnénk, hogy a programsorozatban megszerzett tudás és pozitív attitűd, a magyar nyelv és a magyarsághoz tartozás érzése meghatározóvá váljon életükben. És miközben erősödik identitásérzésük, keresik környezetükben azokat az értékeket, amelynek érzelmi megalapozása itt megtörtént. 

– Melyek az eddigi tapasztalatok? 

– Nagy élmény nekünk, oktatóknak is. Én magam is minden foglalkozáson ott vagyok, még akkor is, ha nem kimondottan én tartom a foglalkozást, hiszen kell a segítség, nem lehet a program házigazda nélkül. 

Mostanáig tartottunk drámapedagógiai foglalkozásokat, amelyeknek célja elsősorban a csoportépítés, az összetartás, az önmagunk és egymás megismerése, a személyiségfejlesztés, az önismeret, az önbizalom fejlesztése volt. Ezeken a foglalkozásokon is mindig akad közös feladat is, amely összedolgozást, csapatmunkát kíván, miközben fejlődnek jellembeli tulajdonságaik. 

Nagyon érdekes, amikor maguk a gyermekek nevezik meg, sorolják fel mindazt, amit fejlesztettünk az adott játékkal. Körbejártuk a csuhézást mint kézművesmesterséget karácsony előtt, beszéltünk arról is, hogy kik, hol, hogyan, miket készítettek/készítenek a csuhéból. És mi is készítettünk csuhéangyalkákat. És volt már térképböngésző is: Hol jártam? Mit láttam? Hol van az a település? Mit tudok a városomról? Hogyan használom a térképet? Hogyan tájékozódom stb. Tartottunk versmaratont magyar költők tollából. Kedvenc verset hozott mindenki. Interaktív beszélgetés volt a versről, költőről: Mit érzek, ha hallom, olvasom, milyen érzéseket vált ki belőlem? Mit fejez ki a költő? Hogyan? Összesen 19 verset ismertünk meg, klasszikusokat és moderneket. Nagy sikere van a bútorfestésnek is, gyönyörűség látni, ahogy megszületnek a szép, népi motívumokból az alkotások. 

– Hogyan tovább? Mi lesz még?

– Sok érdekes tevékenység lesz továbbra is. Csak néhányat sorolok fel: a János vitéz táncszínház a Maros Művészegyüttes előadásában a márciusi események apropóján, városnézés, színház- és múzeumlátogatás… A programzáró tevékenység remélhetőleg egy egynapos kirándulás lesz az ezeréves határhoz a Rákóczi-vár megmászásával és egy nagy közös piknikkel, gyerekekkel, szülőkkel és a programban részt vállaló pedagógusokkal. Hogy önerőből oldjuk-e meg vagy időközben sikerül rá támogatót szerezni, az még a jövő titka, de nem szeretnénk feladni az álmunkat – válaszolta Imre Tekla, akinek a program sikeres lebonyolítását kívánjuk.