Magyar Szent István-rend Eötvös Péter zeneszerzőnek

– Negyvenéves munkásságomat honorálja a Magyar Szent István-rend, azt, hogy nemzetközi sikereim a magyar zenekultúra hírét vitték szerte a világba – mondta Eötvös Péter zeneszerző, karmester, aki pályája elismeréseként vehette át a legmagasabb állami kitüntetést az augusztus 20-i nemzeti ünnepen Áder János köztársasági elnöktől.

Az elismerés meglepetésként érte a zeneszerzőt, mert úgy érezte, hogy a művészek közül nem ő a legismertebb Magyarországon. „Ugyanakkor nemzetközileg valóban a legmagasabb szintű zenei produkciókban veszek részt karmesterként és zeneszerzőként is. Ezért örülök annak, hogy a kitüntetés elismeri az életművet” – tette hozzá.

Megjegyezte, hogy viszonylag szűk, szakmai körben ismert, a kortárs zene nem tartozik a populáris műfajok közé. A Magyar Szent István-rend lehetőséget ad arra, hogy szélesebb körben is felfigyeljenek a munkájára.

Hangsúlyozta, hogy alapítványa is kulturális híd szerepet tölt be. „Ahogy azt szeretnénk, hogy a világon mindenütt megismerjék a magyar zenekultúrát, ugyanúgy itthon is meg kell ismerjük a világ zenekultúráját, saját korunk zenei gondolkodását és hangzását. Ezt tekintem állandó feladatomnak” – hangoztatta Eötvös Péter.

Pályájára visszatekintve elmondta: első mérföldkőnek az 1960-as években a budapesti színházi- és filmvilágban végzett zeneszerzői munkáját érzi. Rengeteg filmzenét és színházi zenét írt, a Vígszínház zenei vezetője volt. A budapesti zenei élet része volt 1966-ig, amikor Németországban, Kölnben folytatta tanulmányait. Mint mondta, a '60-as években alakult ki az a szoros kapcsolata a színházzal, amely operák írásához vezette.

Pályája fontos időszakaként beszélt az 1970-es, '80-as évekről, a 20. század négy legnagyobb zeneszerzőjével, Karlheinz Stockhausennel, Pierre Boulezzel, Ligeti Györggyel és Kurtág Györggyel való személyes kapcsolatáról és munkájáról.

„Karmesterként a világ legjelentősebb együtteseivel, zenekaraival és rendezőivel dolgozom együtt, és rendszeres vendége vagyok a nagy fesztiváloknak” – foglalta össze pályája utóbbi 30 évét. Többek között a berlini, a müncheni, a londoni és a bécsi filharmonikus zenekarokat dirigálta rendszeresen. A leghíresebb operaházakban (köztük a milánói Scalában, a londoni Covent Gardenben, a párizsi Chatelet-ben) és a világ legjelentősebb fesztiváljain vezényelt.

„Fordulópont volt életemben az első nagyoperám átütő nemzetközi sikere a '90-es évek végén” – mondta a művész, akinek Csehov Három nővér című darabjából írt zeneművét a Lyoni Operában mutatták be, a mű több zenei díjat is kapott.

„Fontos dolognak tartom a fiatal karmesterek és zeneszerzők továbbképzését” – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy ezzel a céllal alapította 1991-ben a Nemzetközi Eötvös Intézetet, ahol személyesen is tanít és neves professzorokat hív meg.

Jelenlegi munkáiról elmondta: most fejezte be Halleluja című oratóriumát, amelyet Esterházy Péter szövegére írt. A művet a 2016-os Salzburgi Ünnepi Játékokon mutatják be a Bécsi Filharmonikusok és a Magyar Rádió kórusának közreműködésével. Az oratóriumot 2016 novemberében Bécsben és a Müpában is műsorra tűzik a zeneszerző vezényletével. A művész az év mintegy felét tölti Magyarországon, olyankor többnyire komponál, felkészül munkáira, mostanában azonban egyre több az otthoni fellépése is. Magyarországon legközelebb októberben a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztiválon hallhatja a közönség da capo című kamaradarabját a Budapest Music Centerben (BMC), a szólista Lukács Miklós cimbalomművész, a karmester Vajda Gergely lesz.

A Senza sangue (Vér nélkül) című kamaraoperája – amelynek világpremierje május 1-jén volt Kölnben – 2016 nyarán lesz látható az Armel Operafesztiválon.