Magányosok morzsabálja
Az eső el nem mosta, a szél el nem fújta a húsvét örömét, mert az ott élt a lelkünkben. Színek és illatok vibráltak a levegőben, és diadalmaskodtak a zord idő felett.
Az eső el nem mosta, a szél el nem fújta a húsvét örömét, mert az ott élt a lelkünkben. Színek és illatok vibráltak a levegőben, és diadalmaskodtak a zord idő felett. Mert zúgtak a harangok, hirdetve a feltámadást, mert volt piros tojás és volt locsolás, és persze, morzsabál is a magányosoknál ünnep harmadnapján az Ödi-féle vendéglőben, ahol mindig jól érezzük magunkat, mert a finom ételeket kedves hölgyek szolgálják fel.
Bár morzsabálnak mondjuk, igazából nem az öröm morzsáit éltük meg, hanem egy közös vidám ünneplésben volt részünk.
A vidám hangulatot Szilágyi Sándor és Krizsán Levente zenekara biztosította, akik már rutinszerűen húzzák azokat a nótákat, amelyek táncra perdítik a szépkorúakat. Nem is csoda, hiszen már évek óta a Magányosok Klubjának hűséges barátai és zenéjük nélkül talán nem is lenne igazi mulatság. Emelték a hangulatot a szépen megterített asztalok. Csokoládé-nyuszi és tojás díszelgett minden teríték mellett a klub vezetője, Kopacz Imola gondoskodása nyomán, aki kedves szóval üdvözölte a klub tagjait és szimpatizánsait, kívánva továbbra is áldott húsvéti ünnepeket és körünkben eltöltött vidám órákat.
A hagyományt megtartva, az urak locsoltak, amit a hölgyek piros tojással és süteményekkel köszöntek meg. Néhány húsvéti vers is elhangzott, de a jó hangulat akkor érte el a tetőfokát, amikor a zenekar rázendített, hogy „Nemcsak a húszéveseké a világ”. Ropták is a táncot, csak akkor szünetelt, amikor felszolgálták az ízletes vacsorát.
És aki tombolán csokoládé-nyuszit, tojást vagy más, húsvétot idéző tárgyat nyert, hazavihetett magával egy pici nyuszis hangulatot is.
De mindnyájan, akik részt vettünk ezen az úgynevezett morzsabálon, az öröm kis morzsáival távoztunk, amit elraktározhattunk a szűkebb napokra, és így szebb lesz az élet.
Radványi Hajnal
