Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Ha a kormány a melegházasságok törvényesítésével, elismerésével akar Európában jó pontokat szerezni, ám tegye. De aligha hiszem, hogy ez lenne piciny, de annál kényelmetlenebb hazánk legelső, legsürgetőbb, mondhatni leginkább égető kérdése. Hiszen a melegházasságok elismerésével pl. nem oldható meg a tömbházak közösségi fűtése. A kisebbségi kérdések között, véleményem szerint, ez a legutolsó a rangsorban.
Abban az időszakban, amikor a hagyományos házasságok az űrrakéták sebességével bomlanak fel, sőt most már a közjegyző előtt is kezdeményezni lehet a partnerkapcsolat felbontását, a vidámfiúk vagy pajkos lányok egybekelése nem fogja pozitív magasságokba lendíteni a házassági statisztikák mutatóit.
A társadalom, legalábbis a vidéki társadalom, eddig is jól megvolt annak tudatlanságában, hogy kinek mi a szexuális iránytűje. Ha elvégezte mindennapi feladatait, ha tisztességesen cselekedett, nem csalt a boltban, nem lopott a fatelepről és a internetről egész dolgozatokat, az emberek egyáltalán nem kíváncsiak arra, hogy reggel ki üti össze egy agglegény/aggszűz reggelijét – Gizi-e vagy Géza –, és hány tojásból készül a nagy vagy púpos rántotta.
Nem hallottam arról, hogy valakit Marosvásárhelyen azért nem alkalmaztak, mert nemileg el volt tévelyedve a közízlés megszabta törvényektől. Kivételt a hitfelekezetek képeznek, amelyeknek az állam autonóm jogot adott a pappá szentelésben, és elfogadta önnön be nem avatkozását az egyház beléletébe. Talán az ortodox egyháznak is be kellene tartani a viszonosságot az állami ügyekben. Elvégre Románia világi állam, még akkor is, ha a világranglista derékmezőnyében cibikel.
Arról viszont annál többet és bővebbet hallottunk, tapasztaltunk, hogy valakit nem vettek fel egy állásba (vasút, rendőrség, csendőrség), mert magyar volt vagy cigány, de ha az illető román volt, nem számított, mitől jő gerjedelembe az elsődleges nemi jellegzetessége.
Meg aztán minek az a sok színes felvonulás, amit mostanában a népek dühítésére rendeznek. Legalább annyira dühítő, mint az angol protestánsok felvonulása egy ír katolikus városnegyeden keresztül. (Vagy az up-kórosok felvonulása a dawn-kórosok között.) Cukkolás, kivagyiság, fölösleges hecc. Ha egy parlamenti képviselő bejelenti, hogy ő meleg, akkor most majd simogathatja a mellette ülő társát a költségvetési vita tárgyalása idején?
Tanácsunk: végezze a dolgát a szenzációsnak szánt bejelentésre kész képviselő, ugyanis nem mássága miatt kapott bizalmat a szavazóktól, nem azért csaltak érdekében a szavazatszámlálók (nem csupán elméleti lehetőség), hogy most – szó szerint hátat fordítva nekik – nemi érdeklődésével untassa, izgassa a helyi kérdésekre megoldást kereső közösséget.
A képviselő szerint állítólag százezrek gondját oldaná meg így az alkotmány e passzusának módosítása. Nyilván túloz. Az alkotmánynak talán mégis inkább a közel kétmilliónyi kisebbségi autonómiáját kéne elismernie. Igaz, ebben az esetben is a kisebbségek szaporodnak és szaporodni fognak, újabb és újabb gondot okozva a demokratikus államnak. (Ami a magashőfokúak esetében nem jellemző.) Ha az egyházak, a keresztény és zsidó vagy a mohamedán egyház nemtetszését fejezi ki – az egy évezredes kánon eredménye. Neki tudniillik arra is gondolni kell, hogy a jövőben is hívekre lesz szüksége. Miként a politikának is gyermekszeretőnek/-központúnak (nem pedofilnek) kellene lennie, ebben rejlik ugyanis az ország jövője.