Magánóra: divat, vagy tényleg ekkora szükség van rá?

Az utóbbi hét évben háromszorosára nőtt a romániai szülők által a gyerekeik oktatására fizetett összeg: a legtöbb pénz a magánórákra megy, amelyek már az általános iskolában is egyre gyakoribbak – hívja fel a figyelmet a jelenségre a Mentsétek Meg a Gyermekeket szervezet. Hogy mi áll ennek a hátterében: a jobb jegyek utáni hajsza, vagy olyan óriási a tananyag, hogy nem marad idő elmélyülni benne, így segítség nélkül a diákok nem tudnak már megbirkózni vele? Vagy egyszerűen ez a divat, azaz hallják egymástól a szülők, hogy más gyerekek járnak magánórára, és presztízskérdést csinálnak belőle, hogy az ő gyerekük se maradjon le? – erről kérdeztük pedagógus, illetve szülők véleményét.  

A Mentsétek Meg a Gyermekeket szervezet felmérése alapján közel 45 százalékkal többet fizettek tavaly a szülők gyermekeik taníttatására 2021-hez viszonyítva, 2018-hoz képest pedig ez az összeg megháromszorozódott. 

A szervezet közleménye szerint az adatokat 2024 végén gyűjtötték be, és kiderült, hogy a szülők magánórákra költik a legtöbb pénzt, és már az elemi osztályos gyerekek mellé is sokan fogadnak magántanárt. A korrepetálásra fordított összeget a szülők 48%-a említi az oktatással kapcsolatos költségként.

A szülők évente közel 10 ezer lejt fizetnek a magánórákra, a délutáni iskolai programokra (after school) és taneszközökre. 2021-hez viszonyítva, átlagban 3100 lejjel fizettek többet 2024-ben, a kiadások a magánórák esetében körülbelül 3700 lejjel, a délutáni iskolai felügyelet esetében megközelítőleg 2500 lejjel nőttek.

A taníttatás évi költsége a gyerek korával egyenes arányban nő: míg az elemi osztályokban 6803 lejre tehető, az általános iskolában már 10 ezer lejre, a felső tagozaton pedig már 12 ezer lejre rúg. A legutóbbi, 2021 elején végzett felmérés óta 44,33 százalékkal emelkedtek a taníttatási költségek – vonja le a következtetést a szervezet, hangsúlyozva, hogy a hátrányos helyzetű környezetből érkező gyerekeket diszkrimináció éri ezen a téren.

A legtöbb válaszadó, aki magánórára járatja gyermekét, az országos vizsgákra való felkészülés érdekében teszi ezt (58%), a következő leggyakoribb okok pedig az olyan tananyaggal való felzárkózás (36%), amit a gyermek nem tudott elsajátítani az órákon, valamint a tanuló már elért teljesítményének a javítása (32%).

A legtöbb gyermeket matematikából, idegen nyelvekből és román nyelvből korrepetálják. A havi költség körülbelül 1000 lej, és egy gyermek általában két tantárgyból jár különórára. Ezt a költséget a válaszadó szülők mintegy 25%-a jelentős erőfeszítésnek tartja.

Daniel David tanügyminiszter nyilatkozatában a minap leszögezte, a minisztérium nem erőlteti, nem támogatja a magánórákat, épp ellenkezőleg. Azt üzente a szülőknek, ne vigyék túlzásba a korrepetálást, és hangsúlyozta, a minisztérium feladata olyan keretek megteremtése, ahol az oktatási folyamat önmagában elegendő, és a legtöbb diák számára nincs szükség iskolán kívüli kiegészítő órákra.

– Amit tehetek, és erről gondoskodni fogok, az az, hogy megteremtsem azt a keretet, amelyben a tanárok az osztályteremben végzik a munkájukat, hogy a gyerekeknek ne legyen szükségük korrepetálásra, hogy jó jegyet kapjanak, ha részt vesznek a tanórákon, és ha tanulnak – fejtette ki a magánórák kapcsán a szaktárca vezetője. 

Minek figyelni, ha úgyis elmagyarázza majd a magántanár? 

Egyértelmű, hogy a gyerekek képességei eltérőek, minden diák más-más ütemben fejlődik, egy huszonöt-harmincas létszámú osztályban pedig mindig akad tanuló, aki lemarad, és valóban szüksége van magántanár segítségére a felzárkózáshoz. Azonban manapság az osztályokban inkább az a gyerek számít kakukktojásnak, aki nem jár magánórára. 

– A magánóra szerintem hasznos annak a diáknak, aki nem érti meg a leckét órán a tizedik magyarázat után sem, és fel kell zárkózzon a többiekhez. De manapság inkább divatcikk, illetve kényszer a szülők részéről, hogy nehogy az általuk vagy a gyerek által megálmodott helyre ne jusson majd be  – állítja Kovács Enikő magyartanár, aki szerint néha szükségtelenül küldik magánórára a tanulót a szülők, ennek eredményeképpen pedig a diák nem figyel órán és nem végzi a feladatát, mert úgyis elmagyarázza majd neki a tananyagot a magántanár – világított rá a mindennapokban tapasztaltakra a pedagógus. 

– Nálunk (gondolom, más iskolában is) ingyenes konzultációt tartunk vizsgatantárgyakból, ahol előző évek tesztjeit és gyakorló tesztjeit oldjuk meg, ezáltal átbeszéljük azokat az anyagrészeket, amelyeket elfelejtettek, nem értenek, vagy kimaradt valamiért. Ide nem jár minden diák, mert fel kell kelni korábban, vagy ott kell maradni órák után. Előfordul olyan is, hogy a magánórákon az évek alatt felhalmozódott „nem tanulást” próbálják pótolni, van, amikor eredményesen, máskor kevésbé.

Az én véleményem az, hogy a gyerek képes elsajátítani magánóra nélkül is az ismereteket, csak oda kell álljon, hogy megoldja a házi feladatokat, elolvassa a házi olvasmányokat, figyeljen az órán, és készüljön a következő tanórára. Viszont ez a következetesség sajnos kevés gyerekben van meg manapság. Könnyebb, egyszerűbb és szórakoztatóbb minden mást csinálni a tanuláson kívül. Itt nem azt mondom, hogy egy óra nem lehet szórakoztató vagy érdekes, sőt! De nem lehet minden óra olyan. Van olyan anyagrész, amit nem lehet eljátszani. Ugyanakkor, ha a szülő is szidja az iskolát, a tanárokat, a gyerek hozzáállása sem lesz pozitív, nem éli meg lehetőségként az iskolai éveket – fejtette ki a véleményét a magyartanár. Mint mondta, ő nem vállal magánórákat, de fordult már elő, hogy közeli ismerősök megkérték, segítsen a gyereküknek, ilyenkor egy teszttel felméri a diák tudásszintjét, tisztázzák a meg nem értett fogalmakat, és rávezeti a gyereket a szövegértelmezés mikéntjére. Ehhez azonban általában 2-3 találkozás elegendő. – Aki heti rendszerességgel jár évekig magánórára, nem tudom, miért teszi.  A helyzet az, hogy a gyerek hozzáállása is fontos, meg kell tanulnia az anyagot, mert a tanár nem tud helyette vizsgázni – tette hozzá a pedagógus. 

Magánórák nélkül is lehet sikeresen vizsgázni 

– erre kiváló példa a marosvásárhelyi Cs. R. kétgyerekes édesanyának a fia, aki úgy érte el a 9,30-as átlagot a nyolcadik osztály végi képességvizsgán, hogy egyáltalán nem járt magánórákra. Az óvópedagógusként dolgozó édesanya megjegyezte, nyolcadik osztályban szinte az ő fia volt az egyedüli, aki nem járt magánórára legalább egyik vagy másik vizsgatantárgyból. Érdeklődésünkre, hogy miért döntött így, az édesanya úgy fogalmazott: nem akart beleállni ebbe az őrületbe. – Arra tanítottam, szoktattam a fiamat, hogy rendszeresen tanuljon, mindig meglegyen a házi feladata, legyen aktív az órákon is, és mindvégig 9-10-es osztályzatai voltak mindenik tantárgyból. Nyolcadik osztályban, amikor mindenki pánikolt, és vitte a gyerekét magántanárhoz, mi megbeszéltük vele, hogy elmegyünk, és kikérjük egy-egy szakember véleményét. Elvittem egy romántanárnőhöz, aki elvégeztetett egy tesztet, és elbeszélgetett vele, illetve egy matematikatanárhoz is, hogy próbálja felmérni, milyen szinten van a tudása. Mindkét tanár azt mondta, ha továbbra is rendszeresen dolgozik, egyedül is fel tud készülni a vizsgákra. Én is odafigyeltem rá, ő is tudatosan készült, rendszeresen tanult, de a felkészülés nem jelentett plusz erőfeszítést számára. Úgy gondolom, ha a gyerek első perctől, azaz előkészítő osztálytól kezdve rá van szoktatva a rendszeres munkára, megtanítják neki, hogy kell tanulni és 5-8. osztályban is tudja lelkiismeretesen tartani azt a tempót, akkor fel tud készülni magántanár nélkül is. Igaz, hogy nem mindenki egyforma adottságokkal születik, lehet gyerek, akinek a nyelvi kompetenciái nem olyan jók, és románból segítségre szorul, vagy lehet, hogy a logikai gondolkodása nem olyan fejlett, így matematikából kell neki egy kis támogatás – adott hangot véleményének az édesanya, aki megjegyezte, több ízben is részt vett felügyelőként vizsgákon, látta a tételeket, amelyeket az utóbbi években adnak a magyar tagozatnak román nyelvből, illetve anyanyelvből, és úgy gondolja, ha a gyerek odafigyel a tanórákon, valamennyire beszéli a román nyelvet, illetve olvas rendszeresen, ha nem is 9-10-est, de egy 7-est, 8-ast képes megírni. 

– Bízzunk a tanárokban és a gyermekünkben is. A gyermekünkben való bizalom nem azt jelenti, hogy nem ellenőrizzük a munkáját, hanem a képességeiben való hitet értem alatta. A legtudatosabb gyermek is próbálkozni fog hárítással, a tanárra való panaszkodással, mindenféle kifogással a feladatok elvégzése helyett, ezért fontos, hogy szülőként legyünk ott, és nézzünk időnként a körmére. Neveljük felelőssé, hogy vállalja a saját munkája eredményét vagy eredménytelenségét. Nem a tanár a hibás, ha nincs megtanulva a lecke. Nem a tanár a hibás, ha számonkér. Tudatosítsuk a gyerekeinkben, hogy a tanulás rendszeres munka. Persze, ehhez szülőként ott kell lenni. Úgy érzem, aki ezt elmulasztja, az próbálja magántanárral pótolni – tette hozzá az édesanya. 

K. K. kétgyerekes édesanya hetedik osztályos lányát járatja magánórára, és bár a családi kasszára eléggé jelentős terhet ró minden hónapban a heti két matematikaóra, az anyuka úgy érzi, jó döntés volt, mert a magántanár segít a tananyag megértésében és begyakorlásában, így az ötödikben a matematikával kínlódó lánya ma már 8-9-eseket hoz haza. Ráadásul a magántanár tisztában van azzal, hogy milyen gyakorlatokat, feladatlapokat kell oldjanak ahhoz, hogy alaposan felkészüljön a lánya a nyolcadik osztály végén esedékes vizsgára. Az édesanya hozzátette, sajnos elemi osztályban nem volt szerencséjük egy olyan tanítónőt kifogni, aki alaposan elmagyarázza a matematikát a gyerekeknek, a gyengébb képességűek már akkor lemaradtak, és ötödik osztályban a lánya nem értette a tananyagot, nehezen tudott lépést tartani a többiekkel, ő pedig már nem tudott neki segíteni. Emiatt döntöttek a magánóra mellett, nem szerette volna, ha a gyereke lemarad a jobb képességű társaihoz képest – indokolta a döntését az édesanya.