A magáncsődről (III. rész)
Amint azt az előző részben jeleztük, a több törvény által szabályozott magáncsődeljárás közül a második a vagyonértékesítési eljárás.
Amint azt az előző részben jeleztük, a több törvény által szabályozott magáncsődeljárás közül a második a vagyonértékesítési eljárás. Ezt az eljárást mindig a bíróság nyitja meg, ugyanis egy személy vagyonáról – az alkotmányos tulajdonjogi garanciák miatt a törvény által megszabott kivételeken kívül (például kisajátítás – expropriere) – csak bírósági döntéssel vagy legalábbis bírósági ellenőrzés nyomán lehet dönteni. A vagyonértékesítési eljárást (valorificare de active) a következő esetekben nyithatja meg a bíró: amennyiben ezt az adós közvetlenül kéri, és anyagi helyzete helyrehozhatatlan megromlása miatt az adósság átütemezése nem lehetséges. Akkor is ezt az eljárást nyitják, amikor az adósság-átütemezési tervet a csődtanács visszautasította, és javaslatot tett a vagyonértékesítési eljárás megnyitására. A harmadik eset, amikor ez az eljárás kerül elindításra, amikor a bíróság nem hagy jóvá semmilyen adósság-átütemezési tervet, illetve abban a helyzetben, amikor a visszafizetési tervet az adósnak fel nem róható okokból nem sikerült végrehajtani. Fontos kiemelni, hogy a fentebb felsorolt esetekben az eljárás az adós kérésére indul. Ugyanakkor a vagyonértékesítési eljárást indítványozhatja bármelyik hitelező is, amennyiben a visszafizetési tervet nem lehet/lehetett végrehajtani objektív – az adósnak fel nem róható – okokból. Amennyiben viszont a visszafizetési tervet szubjektív okokból, az adós hibás magatartása miatt nem lehetett betartani/végrehajtani, a vagyonértékesítési eljárást az összes hitelező egyhangú kérésére meg lehet nyitni.
A vagyonértékesítési eljárás megnyitásának hatásaként az adós rendelkezési joga a javai felett felfüggesztődik – ezekkel az eljárás alatt többet nem rendelkezhet –, ugyanakkor minden, az adós vagyona elleni végrehajtási eljárás is felfüggesztődik. A felszámolót véletlenszerűen rendeli ki a bíróság, a felszámolói listára feliratkozott hivatásos felszámolók, ügyvédek, közjegyzők és végrehajtók közül, amennyiben ezek székhelye az adós lakcíme vagy tartózkodási helye szerinti megyében van.
A felszámolónak a következő kötelezettségei vannak a vagyonértékesítési eljárás során: az adós javainak leltározása és felértékelése, az adósságok előzetes és végleges listájának elkészítése, amennyiben ezeket nem készítették el az adósság-visszafizetési eljárásban, vagy amennyiben igen, akkor azok aktualizálása, az adós vagyonában levő kintlévőségek behajtása, az adós vagyonának értékesítése. Az adós hiteleinek kifizetése érdekében a felszámoló értékesíti az adós teljes értékesíthető vagyonát. A javakat a polgári perrendtartás rendelkezései szerint kell értékesíteni a javak nyilvános árverésre vonatkozó rendelkezései alapján.
Amennyiben, annak ellenére, hogy a felszámoló mindent elkövetett a javak vagy egy bizonyos jószág értékesítése érdekében, és ez nem sikerült 2 év alatt, a hitelezőknek jogukban áll, hogy kifejezzék a vagyontárgyak tulajdonjogának átvételére vonatkozó szándékukat, természetesen hitelük mértékében. Amennyiben az elidegenített javakat preferenciális jogok vagy jelzálogok terhelik, az azok elidegenítéséből származó összegeket ezekre a biztosítékokra vonatkozó törvények rendelkezései szerint, illetve a magáncsőd által megadott sorrendben kell szétosztani.
Miután az adós javainak értékesítése megtörtént, illetve az ebből befolyt összegek szétosztásra kerültek, a felszámoló elkészíti a végső jelentést, amelyet kiközöl az adósnak, illetve a hitelezőnek. Amennyiben a felszámoló jelentését nem fellebbezi meg senki, illetve a fellebbezéseket visszautasították (vagy jóváhagyták, és ennek értelmében módosították a felszámolói jelentést), a bíróság határozattal lezárja a vagyonértékesítési eljárást. Amennyiben az eljárás alatt bizonyítást nyer az a tény, hogy a hitelező az eljárás alatt vagy annak megnyitása előtt törvénytelen ügyleteket kötött vagy törvénytelen cselekedeteket hajtott végre a hitelezők kárára (például szimulált vagyonelidegenítés, bűncselekmény megrendezése), bármelyik hitelező kérheti az eljárás megszüntetését.
A harmadik és egyben utolsó magáncsődeljárás az úgynevezett egyszerűsített csődeljárás. Ezt az eljárást abban az esetben lehet alkalmazni, amikor a hitelező teljesíti a következő törvényes feltételeket: hiteleinek összesített értéke nem haladja meg a tíz országos minimálbért, nincsen értékesíthető vagyona, a törvényes nyugdíjkorhatárt meghaladta, vagy elvesztette munkaképességének legalább felét, vagy teljesen munkaképtelenné vált. Ebben az esetben a csődtanács, amennyiben a törvényes feltételeket teljesítve látja, értesíti a csőbíróságot, amely bírósági határozattal megállapítja az egyszerűsített eljárás megnyitásához szükséges feltételek teljesülését.
Ennek a döntésnek a jogerőre való emelkedésétől számítva az adóssal szemben felfüggesztődik minden késedelmi kamat (majorări), büntetőkamat (penalităţi), illetve minden tőketartozás-járulék (accesorii). Az eljárás másik hatása, hogy az adós – több más kötelezettség teljesítése mellett – 3 évig köteles kifizetni az esedékessé váló folyó tartozásait, tilos más kölcsönhöz folyamodnia, köteles értesíteni a csődtanácsot, amennyiben az eljárás megnyitása szerinti állapothoz képest új jövedelemhez/jövedelemforráshoz jutott. Ugyanakkor köteles a csődtanács tudomására hozni minden olyan vagyon- vagy szolgáltatásszerzést, amelynek értéke meghaladja egy minimálbér értékét, függetlenül a vagyonszerzés jogcímétől, ami lehet akár ajándékozási szerződés, örökség, vagy bármilyen más jogi ügylet, amely az adós fizetési lehetőségeinek és vagyonának gyarapodásához vezet.
(Folytatjuk)
Gogolák H. Csongor ügyvéd
office@gogolak.ro
