Ma már van hatékony kezelés a látásromlást okozó betegségekre

Időskori makuladegeneráció és diabéteszes makulaödéma

Időskorban a látásromlás hátterében leggyakrabban a makuladegeneráció áll, a cukorbetegségben szenvedő, munkaképes személyeknél pedig a diabéteszes makulaödéma számít a közepesen súlyos vagy súlyos látásvesztés vezető okának. A páciensekre nézve azonban jó hír, hogy immár mindkét betegséget hatékonyan tudják kezelni, intravitreális injekciók formájában, mi több, ezen kezelések költségeit fedezi az egészségbiztosító pénztár. A látásromlást okozó betegségekről, valamint ezek hatékony kezeléséről dr. Madaras Zoltán szemész főorvossal, a Dora Optics szemészeti klinika igazgatójával beszélgettünk. 

– Mi az időskori makuladegeneráció, és melyek a jellemzői?

– Az időskori makuladegeneráció (AMD) egy degeneratív, krónikus betegség, amely 50 év feletti személyeket érint, és világszerte a látásvesztés egyik vezető oka. Két típusa létezik: a száraz típus, amely az összes eset 90%-át, valamint a nedves típus, amely az összes eset 10%-át teszi ki. A száraz típusú a betegség enyhébb formája, amelyre a következő tünetek jellemzőek: homályos központi látás, az emberek arcát bizonyos távolságról nehezen ismeri fel a páciens, valamint fokozott világításra van szüksége olvasáskor.

A nedves típus a betegség súlyos formája, amely az esetek 80%-ában a központi látás gyors elveszítéséhez vezet. A fibrotikus hegszövet kialakulása molekuláris változásokat idéz elő, és a sárgafolt torzított jeleket küld az agyhoz, például: az egyenes vonalak hullámosnak vagy ferdének tűnnek, a tárgyak kisebbnek vagy nagyobbnak tűnnek a valós méretüknél, vagy vakfoltok jelennek meg a képek közepén, és minél nagyobb az érintett terület, annál nagyobbak ezek a foltok. Az időskori makuladegenerációra a központi látás elveszítése jellemző: ez a retina központi régióját, nevezetesen a sárgafoltot érinti, amelyen a betegség fejlődésével progresszív, degeneratív és irreverzibilis elváltozások alakulnak ki. 

– Mi történik, ha a beteg nem fordul szakorvoshoz, és nem kapja meg időben a megfelelő kezelést? 

– A nedves típusú AMD igen negatív hatással van a betegek életminőségére, ugyanis akadályozza őket a mobilitásukban és az önállóságukban. A betegség előrehaladtával a páciensek eljuthatnak oda, hogy többé nem lesznek képesek olvasni, írni, felismerni az embereket az utcán, vagy precíz munkát végezni. 

A nedves típusú AMD krónikus betegség, amely szabályozható, amennyiben korai stádiumban diagnosztizálják, és már a betegség első jeleitől kezelik. Tehát, aki tüneteket észlel, de annak is, aki nem, legalább 70 éves kor felett ajánlott évente egyszer szemorvosi vizsgálatra menni.

– Amennyiben a szakorvos felállítja az időskori makuladegeneráció diagnózist, milyen kezelési lehetőségek állnak a rendelkezésre?

– Szerencsére ma már léteznek hatásos kezelések, amelyek javítják a nedves típusú AMD-vel diagnosztizált betegek látásának a minőségét. A kezelés azonban minden beteg esetében testreszabott, és a szemész szakorvos határozza meg. 

Az utóbbi években olyan új gyógyszerkészítményeket kezdtünk használni, amelyekkel egyre jobb eredményeket érünk el a retina központi zónájának, a makulának a megbetegedései esetében. Ezeket a kezelési lehetőségeket a szakorvosok ismerik, de fontos, hogy a páciensekhez is eljusson az információ, hogy van hatékony és egyszerűen elérhető kezelés. Olyan betegségek esetében, amelyekre régebben azt mondtuk, hogy sajnos hozzá kell szoknia a páciensnek, hogy egyre romlani fog a látása, illetve ezzel az életminősége is, ma már van megoldás. 

Az időskori makuladegenerációt ma már nagyon eredményesen tudjuk kezelni intravitreális formában, a szembe adott injekciókkal. Többféle hatóanyag és gyógyszer is létezik, vannak kezelési sémák arra, hogy milyen gyakran, hány injekciót kell adni, hogyan történik az utánkövetés. Jó eredményeket érünk el, van, akinél látásjavulás következik be, másoknál pedig leáll a betegség előrehaladása. 

A makuladegeneráció kezelésében ezek a gyógyszerek igen hatékonyak, a páciensek részéről az a visszajelzés, hogy a kezelés hatására javult vagy legalább stabilizálódott az állapotuk. Ugyanakkor retinatomográfiás vizsgálat által mi is tudjuk követni, hogy a kezelés hatására miként változik a retina állapota. 

– Megtéríti-e az egészségbiztosító pénztár a szóban forgó kezelések költségeit? 

– Igen, több mint egy éve a páciensek ingyenesen hozzáférhetnek ezekhez a kezelésekhez, eljönnek egy küldőpapírral, aminek alapján megvizsgáljuk őket, és amennyiben felállítódik ez a diagnózis, ingyenesen fel tudjuk írni számukra a kezelést.

– Az időskori makuladegeneráció mellett a cukorbetegeket érintő diabéteszes makulaödéma is igen gyakori diagnózis. Pontosan mit is fed ez a betegség? 

– A diabéteszes retinopátia a diabétesz által okozott leggyakoribb, a szemet érintő szövődmény, valamint a vakság vezető oka a munkaképes életkorú felnőtteknél. A cukorbetegség kialakulása után 20 évvel az inzulinfüggő, diabéteszben szenvedő betegek 90%-a, valamint a nem inzulinfüggő páciensek 60%-a szenved bizonyos fokú diabéteszes retinopátiában. A diabéteszes makulaödéma (DME) a diabéteszes retinopátia következménye. A DME akkor alakul ki, amikor a sárgafolt, amely a szem hátulján lévő retinális terület, a sérült retinaerek szivárgása miatt megduzzad, azaz amikor a központi látás homályossá válik. A DME tünetei: foltok vagy „úszó homályok” a látómezőben, homályos látás, valamint olyan érzés, mintha az egyén piszkos ablakon nézne át, de ugyanakkor a deformált és torz látás is jellemző erre a betegségre, amely igen negatív hatással van a páciensek életminőségére, hiszen akadályozza őket a mobilitásukban és önállóságukban. A betegek eljuthatnak oda, hogy többé nem képesek olvasni, írni, felismerni az embereket az utcán, vagy precíz munkát végezni. A nem megfelelően kezelt diabéteszes makulaödéma progresszív és mélyreható látásvesztést okoz a vérzés és fibrovaszkuláris hegek eredményeképpen. Emiatt a diabetológus szakorvosok évente küldik a pácienseket szemvizsgálatra. 

– Van-e hatékony kezelés erre? 

– Szerencsére ma már léteznek hatásos kezelések, amelyek javítják a diabéteszes makulaödémával diagnosztizált betegek látásának a minőségét. Mielőtt ezek elérhetővé váltak, a diabéteszes makulaödéma esetén próbálkoztunk lézeres kezeléssel, de az kevésbé volt hatékony, romlott a páciensek látása, ellenben az utóbbi években elérhetővé váltak a szembe intravitreálisan, azaz injekció formájában beadható gyógyszerek, amelyeknek köszönhetően javul a beteg látása, és ezáltal az életminősége, illetve a munkaképessége is. Ugyanakkor fontos tudni, hogy közel másfél éve ezeknek a kezeléseknek a költségeit fedezi az egészségbiztosító pénztár. Lehet, hogy egyesek megborzonganak a szembe adott injekció hallatán, ezért fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy az érzéstelenítéssel végzett kezelések után mindig megkérdezem a pácienseimtől, hogy éreztek-e fájdalmat. Egy részük azt válaszolja, hogy nem, mások pedig arról számolnak be, hogy egy egészen picike csípést éreztek. Tehát mindenkinek azt tanácsolom, hogy amennyiben az állapotuk szükségessé teszi ezt a kezelést, győzzék le a félelmüket, és mérlegeljenek, hogy mi az elviselhetőbb, néhány pici, csípő érzés, vagy a teljes vakság, amit idővel okozhat a betegség. (x)