Ma is helytállásra int Bocskai

Huszonötödik alkalommal emlékezett Nyárádszereda arra a történelmi pillanatra, amikor Bocskai István bihari főurat, szabadságharcos vezetőt 1605. február 21-én fejedelmükké kiáltották ki ezen a településen a székelyek. A jubileumon azonban sajnálatos és nem várt incidensnek is tanúi lehettek az ünneplők.

Idén is méltó programmal készültek a szervezők a nagy fejedelem emlékünnepségére a kisvárosban: pénteken helyi és erdőszentgyörgyi diákok mérték össze tudásukat a fejedelemről és koráról, szombaton és vasárnap a lakosságot jó hangulatú néptáncelőadásra és farsang végi műsorra várták, de fennkölten is tudtak tisztelegni az elmúlt évtizedek, évszázadok székelyeinek tettei előtt.

 

Egy negyedszázadnyi szolgálat elismerése

Bocskai István neve örök értékű szimbólum a nemzet megmaradása, a tolerancia, a hit és a szabadság, a jövőépítés tekintetében. Nyárádszeredában a rendszerváltás után kezdődött a nagy fejedelem kultuszának reneszánsza.

1992-ben a középiskola igazgatójának, Adorjáni Árpádnak támadt az az ötlete, hogy alapítványt kellene létrehozni. A nemes szándék nemes segítőkre talált, 1993-ban helyi és környékbeli értelmiségiek támogatásával be is jegyezték. Nem volt kétséges, hogy egy magyar jövőt építő alapítványt kiről illene elnevezni. A Bocskai István Alapítvány főbb célkitűzése nemzeti kultúránk ápolása, hagyományaink továbbadása, a hitélet megerősítése, az ifjúság szellemi és jellemi pallérozása volt. 

Már a legelején megadatott a lehetőség, hogy felkarolják a budapesti kertészmérnöki képzés határon túli tagozatának ügyét, és ezzel a főiskolai oktatás távlati pozitív hozadékát felismerve nemcsak a Nyárádmente, hanem Erdély-szerte segítségére volt az itthon otthont építő magyarságnak. Több mint két évtizeden át tartó gyümölcsöző együttműködés bontakozott ki a civil szervezet és az anyaországi oktatási intézmény között.

Az időközben a fejedelemről elnevezett középiskola 50. és 60. évfordulójának ünnepélyes megszervezésében is fontos szerepet vállalt az alapítvány. A tehetséges fiatalokat vetélkedőkre, versenyekre készítette fel, és támogatta részvételüket a rendezvényeken. Anyagilag is hozzájárult a középiskola bejárati székely kapujának elkészítéséhez, a rászoruló, nehéz anyagi körülmények között élő diákokat segítette, kitüntette azokat az érettségizőket, akik legtöbbet tettek nemzeti kultúránk szolgálatában. 

Egy évtizeden át támogatta a település és a vidék időszakos kiadványát, a Bekecsalja lapot, és Nyárádszereda monográfiájának kiadását is, valamint Bocskai szobrának harmadszori felavatását. Szépirodalmi és szakmai előadások szervezése mellett az alapítvány hozta létre a Bekecs néptáncegyüttest is, a fiatalok mellett az aprók népi játszóházát és a házaspárok tánccsoportjának működését, kiszállását, népviselet vásárlását egyaránt támogatta. 

A 25 esztendő távlatából mérlegelve a Bocskai István Alapítvány tevékenységét, eredményességét, az önkormányzat háláját fejezte ki az alapító tagoknak az igaz ügy és igaz ember szolgálatában kifejtett munkájukért, ezért a hét végén a közösség nevében elismerésként díszoklevelet és emléktárgyat vehettek át a vezetőtanács tagjai: László János (második elnök), Szakács Etelka (adminisztrátor), Csípán Ilona és Győrffy János, a hiányzó Adorjáni Árpád (első elnök), Fazakas Edit (alelnök), Kocsis Sándor (titkár). Ezek az emberek immár háttérbe vonulnak, és egy olyan fiatal csapatnak adják át az alapítvány vezetését és szellemiségét, amely reményeik szerint évtizedekig, de legalább újabb huszonöt évig továbbviszi azt az eszményt, amelyet az alapításkor a kitüntetettek felvállaltak – monta el a díszülésen Tóth Sándor polgármester.

 

Az első okleveles erdélyi gyógyszerésznő

A tanácsülést követően az ünneplők a főtéri „régi patikához” vonultak, ahol emléktábtát lepleztek (volna) le az első gyógyszertár és Hints Vilma gyógyszerésznő tiszteletére.

A farkaslaki Hints Gergely Pesten szerzett gyógyszerészoklevelet, 1874-ben költözött Nyárádszeredába, akkor, amikor a mai Maros megyében Szászrégenben, Segesváron és Dicsőszentmártonban egy-egy, Marosvásárhelyen két gyógyszertár működött. Az általa épített főtéri épületben megalapította a Remény nevű gyógyszertárat. A község közéletében is fontos szerepet töltött be, ott volt az Úri Kaszinó megalapítói között. Három lánya közül csak Vilma folytatta az apa hivatását. Brassóban és Kolozsváron tanult, majd apja elhunyta után, egyik rokona biztatására a gyógyszerészet felé fordult, gyakornokoskodott, majd 1903-ban beiratkozott a Ferenc József Tudományegyetem gyógyszerész szakára, egyedüli nőként azon az évfolyamon. Oklevelet 1905-ben szerzett, ő volt az egyetemen végzett második okleveles gyógyszerésznő. Ettől kezdve alkalma- zottként dolgozott a családi gyógyszertárban, majd 1915-től annak vezetője lett, 1919-ben szabad joggyakorlásért folyamodott, amelyet 1926-ban kapott meg. Ettől kezdve önállóan és egyedül vezetette a gyógyszertárat, lelkiismeretesen, nagy odaadással dolgozott 1952-ig, a vidéki gyógyszertárak államosításáig. Családot nem alapított, egész életét a szakmának, hivatásának szentelte. 1968-ban hunyt el, a családi sírban nyugszik. „Nyárádszereda büszke kell legyen a gyógyszertárra és arra, hogy olyan család alapította, amelyre az egész Erdély büszke lehet” – mondta méltató beszédében a marosvásárhelyi dr. Péter H. Mária, a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével kitüntetett nyug. gyógyszerész, szakíró, aki Hints Vilma gyógyszerészeti oklevelének másolatát és a Hints család címerét nyújtotta át a polgármesternek.

 

Nem kellett a magyar felirat – nem maradhat válasz nélkül

Nyárádszereda polgármestere nem kívánt felszólalni a Hints-emléktábla leleplezésénél, de mégis kénytelen volt, hiszen pénteken délután az nem a 144 évvel ezelőtt Hints Gergely által épített ház falán állt, hanem a járda mellett, a zöldövezeten. Nem így volt tervezve – ismerte be a polgármester, aki kifejtette ennek okát is. Az üvegtábla felső részén Hints Vilma gyógyszertári reklámja látható eredetiben, míg alatta magyar nyelvű szöveg emlékeztet, hogy az ebben a házban álló gyógyszertárt vezette. „Csütörtök délig hitegettek, hogy ez a tábla az épület falára kerülhet” – fejtette ki az elöljáró, azonban az ünnepség előtt egy nappal tudtára adták, hogy az emléktáblát csak akkor lehet felállítani, ha a felirata kétnyelvű lesz. Az történt ugyanis, hogy a Ro-pharma gyógyszertárcsoport marosvásárhelyi román elnöke nem engedélyezte a magyar felirat elhelyezését a tulajdonukba került épületrész homlokzatára. A polgármester kénytelen volt fejet hajtani, hiszen a tulajdonjogot tiszteletben tartja, de ígéretet tett a tömeg előtt, hogy az épület falára felkerül a tábla – akár kétnyelvű felirattal, akár a már létező alternatív tervek szerint egynyelvűen. Azonban egy biztos: ez a lépés nem marad válaszreakció nélkül, és a gyógyszertárnál már három támadhatósági felületet is talált a városvezetés, így a következő napokban más alapokra is helyezhetik a tárgyalást. „Akkor lesz sikerélmény az avatás; ha nehezebben is, de fel fog kerülni a tábla a falra” – mondta el az általa „félavatónak” nevezett esemény kapcsán Tóth Sándor.

 

Ma is időszerű az üzenet

A kerek évfordulós Bocskai Napok lényegét a szentgericei származású és gyermekkorában a Nyárádmentén sok időt eltöltő dr. Kádár Zoltán Gyula, a magyar kormány nemzetpolitikáért felelős államtitkárságának kabinetvezetője fogalmazta meg. Bocskai neve az idők végezetéig úgy marad fenn, mint aki kivívta Erdély függetlenségét, előkészítve a fejedelemség aranykorát. A viszály helyett a megbékélést, a széthúzás helyett az összefogást választotta, vallási intolerancia helyett vallási türelemet tűzött zászlajára, ezért idén, a vallásszabadság 450. évfordulója alkalmából különösen fontos megemlékeznünk róla. Bocskai végrendeletére utalva az anyaországi politikus kifejtette: „Úgy vélem, hogy Önök itt a Nyárádmentén is beteljesítették Bocskai utolsó kívánságát, hiszen napról napra azért dolgoznak, hogy magyarságukat őrizve fennmaradjanak egy többségi nemzet uralta országban (…) Köszönettel és hálával tartozunk ezért a sokszor nehéz, de áldásos munkáért!” Dr. Vass Levente parlamenti képviselő is példaként emlegette a nyárádmentieket, akik a múlt rendszerben is kitartóan vigyáztak Bocskai szobrára, elsőként állították vissza, és elismerte: Rákóczi szobra mellett most már ideje volna Bethlen Gábor fejedelem szobrát is felállítani, de „ebből a hitből, kitartásból van a legkevesebb Marosvásárhelyen”.

A főtéri református templomban tartott ünnepi istentisztelet keretében a középiskola diákjai műsorral tisztelegtek, a „magyarok Mózese, a hajdúk édesatyja”, a „hadverő magyar” előtt, ezt követően az erdélyi magyar politikai pártok helyi szervezetei, intézmények, egyházak, civil szervezetek, az önkormányzat és az anyaországi testvértelepülések képviselői megkoszorúzták a fejedelem mellszobrát. Novák Zoltán szenátor felszólalásában kiemelte: ma nem úgy harcolunk, mint Bocskai István, hanem hittel, tettekkel, szavakkal, és ma számos olyan kihívás áll előttünk, amely nem háborút igényel, hanem hitet, kitartást.

A hatóságok ezúttal is vigyáztak az ünneplés „biztonságára”, már a koszorúzást megelőző jó néhány órával rendőröket és csendőröket rendeltek a főtérre.