2024. july 7., Sunday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A Marosvásárhelyi–Zalaegerszeg Baráti Kör Egyesület alapításának 15. évfordulójára népes testvérvárosi baráti társulati küldöttség érkezett Marosvásárhelyre június 17–20. között együtt ünneplés céljából.

Fotó: Nagy Tibor


A Marosvásárhelyi–Zalaegerszeg Baráti Kör Egyesület alapításának 15. évfordulójára népes testvérvárosi baráti társulati küldöttség érkezett Marosvásárhelyre június 17–20. között együtt ünneplés céljából.  

„Valahány csepp esik rája…”

Dacára annak, hogy Cseh Gábor, a Marosvásárhely–Zalaegerszeg Baráti Kör Egyesület alapító és azóta is tisztségben levő elnöke az időjárás-előrejelzések keltette borúlátása miatt külön megkérte Nagy László nyárádselyei plébánost, járna közbe mennyei uránál, hogy a Ma–Za tizenötödik évfordulója zalai barátaikkal közös megünneplésének csúcseseménye, a Bekecs-tetői kopjafaállítás idejére zárja el az égi csatornákat szombaton, a Mindenható nem tett eleget a kérésnek. Tán a két társaság tagjainak a hűségét, a kitartását akarta próbára tenni: meghozzák-e az áldozatot, hogy ítéletidőben is felmenjenek az összetartozásuk, barátságuk jelképét felavatni, megáldatni, vagy a körülményekre hivatkozva az egyszerűbb utat, a lemondást választják? Mondanom sem kell, lelkes hozzáállásból, bátorságból ezúttal is példát mutattak a résztvevők, csupán annyi változás esett, hogy a tervezett rendezvény zöme a Bekecs ormán emelt templomban zajlott.

A Ma–Za elnök rövid bevezető beszédében elmondta, eredetileg a Hargitán számították az ákosfalvi Galambfalvi Zoltán által faragott gyönyörű kopjafát felállítani, majd eszükbe jutott a mi szent hegyünk, a Bekecs, ahol a réges-rég Páduai Szent Antal tiszteletére épített kápolna hasonnevű, korszerű utódja strázsáll délcegen a vidék fölött, ahol az első világháború hőseinek emlékműve is áll, s amely megfelelő helyszín az örökkévalóság, hiedelemvilágunk, népművészetünk, a megtisztulás, a hűség és az emlékezés jelképének.

Ezután dr. Gyimesi Endre, a zalai társaság vadonatúj elnöke, egykori polgármester, volt országgyűlési képviselő emelkedett szólásra. Történelmi pillanatokat említett, például amikor 1916-ban a Bekecs frontvonallá vált, lövészárok barázdálta, ahonnan a helybeliek hősiesen megvédték Erdélyt a Moldvából özönlő hátba támadóktól… Felidézte a kezdeteket, az egymásra találást, a tizenöt éves önzetlen, szívélyes barátság legjelentősebb eseményeit: a zalaiak harangláb-ajándékozását, a marosvásárhelyiek székelykapu-állítását a zalaegerszegi parkban, a nevezetes találkozókat, a szeretetet, amely az egymáshoz viszonyulást jellemzi, az összetartozás érzését, a szoros kapcsolatot, ami már soha nem szakítható szét. Erdély szerves részévé lett az életüknek, ahova, ahányszor csak tehetik, visszatérnek. Ezt hirdeti majd a Bekecsen földbe állított kopjafa is. S mivel épp esett az eső, a mindenki által ismert szép dalunk két sorával fejezte ki kívánságát: „valahány csepp esik rája, annyi áldás szálljon rája” Nem lehetett nem megemlíteni a kopjafaállítás megvalósításában segédkezőket: Kacsó Antal nyárád-magyarósi, Benedekfi Csaba székelyberei, Tóth Sándor nyárádszeredai polgármestereket s a nyárádmenti tettre kész, barátságos embereket.

Nagy László selyei katolikus pap az eseményhez kapcsolódó példabeszédszerű, egyszerűségében nemes miséje után a magyar és a székely himnusz együttes éneklése töltötte be a templomot. Majd a színes esernyőktől tarkálló menet a tisztás erdőközeli széle felé vette útját, ahol már állt a kopjafa, előkerült a nemzetiszín szalagos koszorú, és papi áldással felavatták a Bekecs legújabb emlékművét.

Mégiscsak tetszhetett a Mennyek Urának a lezajlott esemény, a szereplői is sikeresen eshettek túl a próbatételen, mert hamarosan szétoszlottak a földig csüngő felhők, és teljes pompájában ragyogni kezdett a nap…

 

Szavakból tájat…

A Marosvásárhely–Zalaegerszeg Baráti Kör Egyesület több napig tartó összejövetelét két nívós színházi est is gazdagította. A sorrendbeni elsőre csütörtök délután került sor az Ariel Ifjúsági- és Gyermekszínház szépen felújított épületének nagytermében, ahol Éder Enikő temesvári színművésznő adta elő Különjárat című egyéni estjét. A Dalok, szavak, találkozások című műsort a vendéglátók nevében Cseh Gábor vezette fel, majd elkezdődött a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen végzett, több erdélyi, illetve bánsági és partiumi színház megannyi előadásában szerepet vállaló, a nagyközönség számára mégis elsősorban a felújított magyarországi István, a király Saroltjaként ismerős színművésznő produkciója, amely Éder Enikő kedvenc dalaiból, költeményeiből és az azokat összekötő, gondolkodásra késztető gondolatokból állt.

– Mi mindannyian kötődünk egymáshoz, emberek. Közhelyes ugyan, de hinni és remélni lehet benne. Baráti társaság ez is, amelynek lényege, hogy mit teszünk és azt mennyire őszintén. Amikor az ember a színpadra áll, meg akarja osztani az érzéseit. Ahogyan a Piramis együttes énekelte, „minden gazdagságom hangok és szavak”. Minden Különjárat egyszeri alkalom, mert mindig mások az útitársaim. Tőlük függenek e dalok és szavak. Utazom hangokban és mondatokban, csomagom nincs, útitársam a vonatfütty. Isten hozta Önöket az én zenevonatomon! – mondta estjének felvezetőjeként Éder Enikő, majd a telt házas közönség aktív részvételével elkezdődött a bő egyórás, dzsesszmuzsikából, lokálzenéből, tangóból, latin dalokból, népdalokból álló műsor, amelynek zenei ,,felvonásai” között Bódi László, Majtényi Erik, Markó Béla, Szilágyi Domokos, Müller Péter, Hervay Gizella verseit, gondolatait hallhattuk, a személyes élményekben, őszinteségben, hitelességben, humorban és spiritualitásban sem szűkölködő, nagyszerű interaktív esten.

 

Asszony a fronton

Pénteken a Bolyai téri unitárius egyházközség templomában folytatódott a Marosvásárhely–Zalaegerszeg Baráti Kör Egyesület színházi programsorozata. Ezúttal is Cseh Gábor vezette fel az időrendi sorrendben második egyéni estet, Czegő Teréz színművésznő műsorát – a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház művésznője szintén a vásárhelyi művészeti egyetem (akkor még Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet) hallgatója volt. Az általa előadott, Sztarenki Pál által rendezett Asszony a fronton című monodráma Polcz Alaine drámai, önéletrajzi jellegű művén, azon belül pedig az írónő által a második világháború alatt átélt borzalmakon alapszik. Az unitárius templomban, telt házas közönség előtt előadott monodrámát Máriás Zsolt finom, visszafogott, mégis meghatározó zongorajátéka gazdagította. 

 

Az ördög cinkosa, a boszorkány – Szívem virág, míg a világ

Dráma és tomboló hangulat jellemezte a Zalai Táncegyüttes Az ördög cinkosa, a boszorkány című, szombat esti, a Maros Művészegyüttes kövesdombi székháza nagytermében tartott nagy sikerű előadását. A Szívem virág, míg a világ – a Maros együttes ezúttal is fergeteges produkciója minden nézőt magával ragadott.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató