Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2013-10-04 14:30:01
Isa Schneider Homokzene című válogatott verskötetének Más színek, erdélyi elégiák fejezetéből emeltem ki a költeményt. Az évtizedek óta Németországban élő szerző, akinek több regényét is ismerheti a honi közönség, ismét itthon járt, Marosvásárhelyen. Húga, Casoni Szálasi Ibolya festőnő állandó kiállításának megnyitójára utazott haza. A múlt heti rendezvényen sokan voltak jelen a vásárhelyi Divatházban, Casoni Ibolya alkotásait Călin Bogăţean és Haller Béla méltatta. De szólt róla a nővér, dr. Szálasi Schneider Izabella alias Isa Schneider is, akinek szintén kifejezőeszköze a festészet. Említett könyvének a borítólapja is az ő egyik festményének a felhasználásával készült. A versgyűjteményt Kilyén Ilka színművész mutatta be, tolmácsolva is néhányat a lírai írások közül. Íme a Múzsában is egy kis ízelítő.
Isa Schneider: Vadvirágének
Az álomnak nincs színe
– mondják –, fehér-fekete
minden álomkép,
legyen az bármilyen: szép
vagy rémálom,
lidércnyomás:
álmomban szinte várom,
hogy a fehér szétbomoljon,
de nem sikerül soha.
Fehér-feketén sietnek tova
az álmok. Csak néha
az alvás határain
– ha Veled álmodom –
félébren,
csillogó napfényben
vagy gyönyörű kékben
látlak
és szikráznak
rajtad
– mint aranyrímek –
a színek.