Málenkij robot emlékhely

Döbbenetes hatású, valóban monumentális emlékmű, aki teheti, nézze meg. Február végén avatták Budapesten. Kissé félreeső hely, többnyire csak az száll le itt az 1-es villamosról, akinek valamilyen elintéznivalója van a Ferencvárosi pályaudvar környékén. Vagy tud erről a hatalmas alkotásról, és direkt ezt keresi a városközponttól távol, a Könyves Kálmán körút közelében.

Párkányi Raab Péter új műve óriási, alig lehet olyan pozíciót találni a fehér kaviccsal teleszórt kis téren, ahonnan a fotós kamerája a teljes emlékműegyüttest befogja. A málenkij robot (magyarul kis munka) orosz megnevezés. A szovjetek a második világháború vége felé fogdosták össze Magyarországon és a Kárpát-medence több más részén az utca embereit, és hurcolták őket ítélet nélkül a Szovjetunióba, többnyire Szibériába. A „kis munka” évekig eltartott. Embertelen körülmények között küszködött ott mintegy háromszázezer ártatlanul elhurcolt szerencsétlen, harminc százalékuk nem élte túl az ottani bánásmódot és a szenvedéseket. Előttük tiszteleg a gigantikus installáció. A helyét az indokolja, hogy sok magyart erről az állomásról szállítottak tovább tehervagonokban a szovjet lágerekbe.

Az emlékmű összetett szerkezetű. Egészében is különleges hatású, mondhatni hátborzongató látványosság. De részeiben is lenyűgöző. A vasútállomás szomszédságában még a hatvanas évek elején építettek egy óvóhelynek szánt vasbeton szörnyet. Atomtámadás esetén kellett volna védelmül szolgálnia. Ablaktalan, négyszintű kockaépület, a falai másfél-két méter vastagságúak. Évtizedek óta kihasználatlan, üres. Senki se vállalta a lebontását. A szobrász most ezt is bevonta a kompozíciójába. Két oldalán többemeletnyi magasságban két fél marhavagon áll ki belőle. Ilyen vagonokba zárva szállították a foglyul ejtetteket. Lennebb, a főfal előtt, magasított talapzaton egy teljes vagon, akárha menet közben látnánk a síneken. A tehervagon oldalsó részein és elöl az ütközők oldalán a kocsiba zsúfolt tömegből rendkívül kifejező bronzfigurák emelkednek ki. Különböző foglalkozású, nemű, korú, reményvesztett, elkeseredett emberek, szabadon szárnyalnának az ég, a napfény felé esélytelenül. Egyesek üzennének a szeretteiknek, a vagonablakon pár szavas cédulák, papírfecnik repülnek ki, hátha a kintiek közül valaki eljuttatja a címzetteknek. Megrendítő a szobrász keltette látomás. Az ütközőknél is van néhány elszállni készülő alak, inkább csak a ruhájuk látszik, ők maguk, az emberek már szétfoszlottak, semmivé váltak a málenkij robot számtalan áldozatára emlékeztetve. A cédulákon jelképes szavak: haza, otthon, Isten, szeretet, a legfontosabb emberi értékek. A bunker tetejéről láncok, szögesdrótok tekerednek alá, átjárhatatlan bozóttal elegyedve mélyülnek a vagon melletti medencébe. Lélekbe vág ez a Gulág-emlék.