A lúdtalp és a bokasüllyedés

A lábfej kóros elváltozását mutató jelenségek, melyek rendszerint együtt jelentkeznek a talp boltozatának megbomlásánál. A hosszanti boltozat teljes lesüllyedésével már a csontképletek is átrendeződnek, a lábfej gacsosan kifele áll. Napjaink népbetegsé-gének mondják. Okait hiába firtatjuk, hiszen besorolható ide az öröklött jelleg mellett a korai felállástól (egyéves kor előtt) a nem megfelelő lábbeliken át a súlynövekedésig és a mozgásszegény életvitelig minden. A Jóisten a lábunkat úgy alkotta meg, hogy alkalmazkodni tudjon az egyenetlen talajon való járáshoz. Ehhez az egyszerű mozgáshoz 26 csont, 33 ízületi találkozás, 19 izom és 107 ínszalag egybehangolt működése szükségeltetik. Nem csoda, hogy Leonardo da Vinci anatómiai tanulmányai nyomán a mérnöki munka mesterművének nevezte a lábfejet. A törzsfejlődés során, amíg az emberek mezítláb jártak, a lúdtalp nem létezett. Megjelenése akkortól datálódik, amikor cipőbe kényszerítettük a lábunkat, s ahogy a divatirányzatok váltakoztak a különböző korszakokban, úgy növekedett a lúdtalp elterjedése, és ezzel párhuzamosan alakultak ki a lábdeformitások is, túlnyomórészt a civilizált országokban. A magyarországi mutatók szerint a 6-10 éves gyerekek 60%-ánál észlelték, ám nagy hangsúlyt fektetnek a korai szűrésre, a megelőzésre és a rekuperációra is. A mi iskoláinkban iskolaorvosok hiányában a testfelméréseket, így a lúdtalpat is csak szórványosan tesztelik. A szülők anatómiai ismeretek hiányában későre szembesülnek a bajjal, és sajnos nem is tulajdonítanak nagy jelentőséget neki, kis szépséghibának tartják, ami ráadásul nem is látszik. A lúdtalpas gyermek cammogva jár, fáradtsággal reagál a hosszabb állásra vagy terhelésre, fájdalomra is panaszkodhat. Mit tehetünk tehát megelőzésként? Kisbabakorban a baba talpa még egyenes, terhelés hiányában a boltozatok még nem fejlődtek ki. Hagyjuk a gyereket minél többet mászni, hogy a hát, kar, láb izmai megfelelően kifejlődhessenek, a gerince legyen bebiztosítva, és várjuk meg tisztelettel, míg magától feláll. Szoktassuk rá a szabadban a mezítláb járásra, és válasszunk korának megfelelő cipőt, ami rugalmas talpú, követi a láb formáját, helyet ad az ujjak terpesztésének, magas szárú és tartja a bokát. A kisiskolásnál figyeljük a gyerek járását, a cipő kopását, a láb terhelését. Nem javallott az idő előtti sportoltatás, mikor még a vázizmok nincsenek rendesen kifejlődve, hogy biztosíthassák a helyes tartást. Sok szülő téved, mikor beadja 4-5 éves gyerekét sportolni, mert a korai eredmény-centrikusság, az egyoldalú sportági foglalkoztatás deformálhat lábat, gerincet egyaránt. Serdülőkorban a testarányok robbanásszerűen megváltoznak, a testsúly is megnő, az ínszalagok még gyengék a vázhoz képest, és túlerőltetésre ebből is kialakulhat a lúdtalp. Ennél a korosztálynál a legnagyobb bajt a divatos 

,,deszkás cipő” okozza. Ezt a lábbelit gördeszkázásra találták ki, szélesebb, mint a lábfej, így járáskor kotyog benne a láb, nincs stabilitása. Fűzetlen hordják, ami a járást deformálja, a térdet is rossz irányba tereli, és emiatt a gerinc előrehajlik. Napjaink szomorú látványa a lomha járás, rossz testtartás, főleg a serdülőknél, mert divatos a slamposság, a lezserség. Szintén divatártalom a túl magas sarok lányoknál, bár nem okoz lúdtalpat, de tipegéssé degenerálja a járást, és az egész gerincet negatívan érinti. A sportválasztásnál is figyelni kell a lúdtalpra. A sízés, korcsolyázás, az atlétika futószámainak versenyszerű űzése nem javallott. A lúdtalp 18 éves korig kezelhető, talpbetéttel és speciális tornával. 18 éves kor után már állandósul, és tovább terheli a gerinc statikáját, másodlagos jellegű elváltozásokat okozva, mint az X láb, a púpos hát, a hátrahajló térd. A mezítláb járás főleg kisgyermekkorban, a megfelelő lábbeli használata, az aktív életmód, bármilyen tömegsport rendszeres űzése, a balett, a kerékpározás, úszás, kocogás megelőzi a lábfej elváltozásait.

 

Bogdán M. Emese