Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Márciusban lehetett benevezni a Riminiben zajló nemzetközi néptánc- és népdalfesztiválra. Igaz, hogy résztvevőnként 79 euróba került, és a háromezer kilométernyi út díja is megfontolandó! – meséli Tóth Sándor, a Hajdina néptáncegyüttes irányítója.
– No meg a tanulás, kisérettségi, nagyérettségi, az egyetemi félév dolgozatai, és sok, sok minden… A házigazda Olaszország mellett tíz vendég ország, Bosznia és Hercegovina közösen két tánccsoporttal, Bulgária néggyel, Horvátország héttel, Litvánia kettővel, Magyarország a debreceni Hortobágy néptánccsoporttal, Montenegró eggyel, Szerbia néggyel, Szlovénia öttel, Törökország eggyel képviseltette magát. Románia ezúttal magyar néptáncokkal jelent meg: a marosludasi Hajdina táncosaival. Horváthné Wéber Mariann közvetítő révén nagyszerűen készülhetett a csoport. Szerda reggel nyolc után indultunk. Estére a szlovéniai Lendvára, a Bánffy Központhoz értünk, ott barátságos fogadtatás után az utazás fáradalmait kipihenni illett volna, de a fiatalok csak egy kis szórakozás, tánc után tértek nyugovóra. Külön köszönet Kepe Lili igazgató asszonynak, Vida Szimona művelődésszervezőnek és az internetes kávézóban dolgozó Gál Dorisznak a hozzáállásáért. A szlovéniai magyar kultúra fellegvárában voltunk. Csütörtökön kora reggel továbbutaztunk. Bár az autópályák elkerülik, nem terítik elénk a települések valós arculatát, de „akinek szeme van, lássa meg”! Lendva, Szlovénia földi paradicsom. Riminibe a Gambrinus Hotelbe, szálláshelyünkre este hétkor érkeztünk. A másnap délelőttöt a próbák töltötték ki. Déltájban a polgármester az Adria-parti Nettuno vendéglő teraszán koktélpartin fogadta és köszöntötte a csoportok vezetőit. Ajándékcsere után barátságos kapcsolatépítés folyt. Innen indult a huszonnyolc csoport a Grand Hotel előtti térre, ének, zene és tánc közepette. A szabadtéri színpadon zajlott a műsor. A Hajdina tánccsoport a két szerbiai után kalotaszegi táncokat lejtett. A táncrend bemutatása után Milutin Lukic, a VCF igazgatója, a szerbiai IOF főtitkára azonnal megkeresett bennünket, és a decemberben Belgrádban megrendezendő Duna menti országok tánctalálkozójára hívta meg együttesünket. Mi a magunk részéről a jövő évi X. Kárpát-medencei Gyöngykoszorú népdal-, néptánc- és kézműves-foglalkozások rendezvényünkre invitáltuk a szerb táncosokat. Valami nagyon megragadhatta a kiváló táncszakembert. Az esti, második rész meg is fejtette a rejtélyt. A csoportok hármasával léptek színre egymás után, amint szerre bemutatták őket a műsorvezetők. A Hajdina a harmadik körben szerepelt, magyarpalatkai táncokat adott elő, amelyeket Both József és Zsuzsa tanítottak be. Koreográfiára már a „csapat” állította. A csaknem kilencperces produkciót a Harmadik zenekar muzsikálta számukra. Sajnos pénzszűke miatt nem futotta élőmuzsikára. Úgy hárompercnyi táncolás után már senki sem mozdult a nézőtéren. Feszülten, érdeklődéssel és élvezettel figyelt. A végén tapsvihar, éljenezés, ováció. A műsorvezetők nem a következő három csoport ismertetésével folytatták, hanem a hajdinások táncát méltányolták. Meglepő, mert azidáig ilyet nem hallhatott a közönség. Az addigi fellépők közül csak őket méltatták, holott sok volt a kiemelkedő teljesítmény.
Kimondhatatlan érzés töltött el valamennyiünket. Táncosaink nagyon boldogok voltak. Talán ekkor tudatosult bennük a felkészüléskor megélt sok, sok kis boldog pillanatocska, amelyeket a táncrend kiépítésekor tapasztaltak: az, hogy a boldogságot az alkotás momentumai szülik. Ezt fokozta az ott lévő romániai munkások vallomása: „lemostak a reájuk kent szégyenből, most felemelt fővel mutogathatják táncosaikat”.
Szombat délután az Erzsébet királynő sétahajón az Adriai-tenger hullámai ringatták valamennyiüket. A Rimini – Gabici Mare – Rimini útvonalon nem hiányzott a zene, a tánc, a grillezett hal és a bor sem. Sirályok kísérték oda-vissza. Gabici Mare strandja a lazítást, lubickolást is szolgálta. Vacsora után a diszkó helyett a hazautazás mellett tették le a garast. Úgy számították, hogy belefér még egy hazai, félixfürdői strandolás is. És jól gondolták, ez is meglett.
A szülők, testvérek este fél tízkor ölelhették át szeretteiket. Nagyon büszkék lehetnek reájuk. Mit kívánhatunk nekik, mint hogy a továbbiakban is méltó képviselői legyenek elbűvölő magyar néptáncainknak.