Lúdalakúak, récefélék

Fekete hattyú (Cygnus atratus)

Nemes Nagy Ágnes (1922–1991) a XX. század jeles költőnője lírai sorokban, gyermekeket és felnőtteket megragadón teszi érzékletessé találkozását a nálunk ritkán látható madárral:

Fekete hattyú

Nyírfaágból volt a híd,

azon álltam egy kicsit.

Egyszerre a híd alatt

megláttam egy madarat.

Fehér hattyút vártam én –

ez sötét volt, mint a szén.

Piros csőre, piros a lába,

mint a láng és mint a szén;

lába lángja, csőr-hegye:

fekete

tulipán

belseje.

 

Úszott, úszott egyre messzebb,

állj meg, állj meg, te vagy a

legszebb,

fekete hattyú, szépnyakú –

 

És azóta szemlehúnyva

minden este látom újra:

fényes hattyú, fekete hattyú

úszik, úszik,

ú… … …

A bütykös hattyúnak közeli rokona az ausztráliai fekete hattyú. Elütő fekete színe ellenére csak repülés közben világlanak ki fehér evezőtollai. Rokonának, a Dél-Amerika déli részén élő fekete nyakú hattyúnak (Cygnus melancoriphus) a teste fehér, fekete fején pedig rózsapiros homloki bütyköt visel. 1,20 m-es méretével valamivel termetesebb ausztráliai rokonánál. 

A Kelet-Ázsiában honos világosbarna hattyúludat (Anser cygnoides) mindenki mint bütykös ludat ismeri, amely kb. 3000 évvel ezelőtt háziállattá lett. Hosszúra nyúlt csőrén a tenyésztők keze alatt fekete bütyök keletkezett. 

 

Nénélúd (Nesochen sandvicensis)

A tudósok a tengeri ludak egyik törzsétől származtatják. A Hawaii-szigeteken él, testhossza 64 cm. Hosszú, érdes talpú, rövid úszóhártyás ujjai vannak, a lábizomzata erős. Ügyesen fut, mászik és ugrik a magas tűzhányók sima lávatömegein, viszont rossz repülő és úszó. Hajdanában sokezres tömegekben fordult elő. A XX. században a kipusztulás fenyegette. A század közepén a sorsába avatkozott az angol Severn Wildfowl Trust. A fogsági szaporítás jól sikerült, melynek eredményeként 49 madárról 100 fölé sikerült emelni az állományt. Fenntartásuk évente húszezer dollárba került. 

 

Tyúklúd (Cereopsis novaehollandiae)

Dél-Ausztrália partvidékének rétegeit és mocsarait lakja. Jellegzetessége a rövid, vastag csőrén levő sárgászöld viaszhártya. Páronként járnak, élnek. A gúnár hangja messze elhalló trombitálás, a tojóé halk röfögésszerű hang. A fiókák pihéinek színe a „félludakra” emlékeztet. Nevelésükben a gúnár is részt vesz. A tyúklúd vezet át a récék nagy csoportjához. Csaknem valamennyi évente kétszer vedlik. A hímek nászidő után kiválnak a családi kötelékből, más a hangjuk is, mint a tojóké, légcsövük alsó szakasza dobbá vagy tágulattá alakul, a tojóknál ez hiányzik, ezért a hangjuk ivaronként más és más. 

Összeállította: Márton Béla