Olvasom, hogy egy romániai felmérés szerint a megkérdezettek nagy része szerint isteni büntetés a klímaváltozás. Mások is mondták már, hogy Isten a diktátor házaspár megölése miatt (ráadásul éppen karácsony napján) bünteti az országot, de már azt is hallottuk, hogy amikor a Teremtő megteremtette ezt az országot, és ellátta minden széppel, jóval, még Szent Péter is csóválta a fejét, és azt kérdezte, nem túl sok ez Romániának? Mire a Fennvaló válasza az volt, hogy lehet szép és gazdag ez az ország, de majd olyan vezetőket ad neki, akik tönkreteszik.
És lám, tényleg ez történik, mióta történelem a román történelem. A rendszerváltozás után különösen látványos volt a különböző kormányok, elnökök, parlamentek áldatlan, esetleges, tévedésről tévedésre bukdácsoló ténykedése. Ami akár szórakoztató is lehetett volna, ha nem mi vagyunk a szenvedő alanyai.
Ne részletezzük, mindegy, hogy mi okból, de az isteni büntetés Románia esetében nem csupán a klímaváltozásra vonatkozik. A felmérés sem csupán a klímaváltozásól szólt, megkérdezték az embereket az energiahatékonyságról is. Amiről persze azt sem tudták, eszik-e vagy isszák. De miután megértették, miről van szó, többségük azt válaszolta, hogy ha választhatna, napenergiát használna energiaforrásként vagy pedig szélenergiát. Ha... Közben mindenki tudja, mi a szomorú valóság.
Klímaváltozás ide vagy oda, az emberek szerint Románia érdekeinek legnagyobb ellensége mégis Magyarország és Orbán Viktor, mellette meg Oroszország. Ennek ellenére mégis fontosnak tartanák Románia és Oroszország viszonyának javítását, de Vlagyimir Putyin nélkül.
Az is nyílt titok, hogy bár Románia az Európai Unió egyik legszegényebb országa, mégis az uniós átlagnál többet költ szeszes italra és cigarettára, de nem költ kultúrára, ami úgy általában felesleges luxusnak számít.
Nagyon érdekes adatok, de közben nem áll meg az élet: hétfőn mutatta be a parlamentben az „új” kormányát II. Ludovic Orban. Azt mondta, olyan dolgokat vittek végbe a szűk három hónap alatt, „amilyenekről a románok nem is álmodtak”. És annyira elégedett a kabinet munkájával, hogy a bukott kormány egyetlen tagját sem cserélte le.
Nem is az eredmény számít ebben az esetben. Sokkal inkább az államelnök logikája az, amiben nehéz bármiféle észszerűséget felfedezni. Öt éven át hetekbe telt, amíg el tudta dönteni, kit nevezzen meg kormányfőnek, most meg a pár órával korábban nagy szavazattöbbséggel megbuktatott miniszterelnököt kérte fel ismét kormányalakításra.
Hogy mi lesz a következő lépés? Az elnöknek egyetlen célja van az életben: töröljék le a politikai palettáról a Szociáldemokrata Pártot.
Mindezt a „demokrácia nevében”, amint az is kizárólag a demokrácia nevében történhetett, hogy megbuktatása előestéjén a kormány 25 sürgősségi kormányrendeletet fogadott el anélkül, hogy megkapta volna a törvényhozói tanács előzetes láttamozását.
Értik a logikát?
