Ló és ember összhangja

A Nyárádmenti Fesztivál keretében harmadszor volt lovas íjásztábor Jobbágyfalván, a gyerekeket nem mindennapi személy oktatta állatismeretre, lovaglási és lövési technikára, a természet és ember összhangjára.

Idén is Pászka Lehellel tanultak a gyerekek a jobbágyfalvi táborban, ahol az öt nap minden percét kihasználták, hiszen a szülőknek és a szervezőknek az volt a kérésük, hogy a fesztivál keretében Lehel lovas gyakorlatai mellett a gyerekek is mutassák meg, mit tanultak. Ezért egy komplex gyakorlatsort állítottak össze: lóháton végigszaladva labdáznak, átbújnak a lovak hasa alatt, majd lóhátról célba lőnek a csapatokra osztott gyerekek. A kéttucatnyi résztvevő egyharmada haladó, a többiek kezdők, különböző adottságokkal rendelkeznek, egyeseknek gondot okoz egy-egy feladat elvégzése, mások előzetes lovas tapasztalat nélkül is sikerrel veszik az akadályokat. Ennek ellenére sikerült őket összekovácsolni, jó a hangulat és az összhang, a gyerekek megértették, hogy meg kell bízniuk egymásban és a lovakban, hogy minden csapattag fontos a nem veszélytelen produkció bemutatásában – tudtuk meg a táborvezetőtől. 

A tábor első napjaiban a lóval való kapcsolat és barátság kialakításán dolgoztak, a gyerekeknek a ló szükségleteire is figyelniük kellett: ha az állat érzi, hogy az ember segíti, megnyugszik, így a gyakorlat sikeres  lesz. Továbbá elkezdték a lovat vezetni, megülni, ismerkedni az íjászattal, tér-, egyensúlyérzékelési és koordinációs gyakorlatokat végezni, a lovakat érintéssel vezérelni, továbbá esési technikákat tanultak; ezek alapgyakorlatok, de sokat segítenek a balesetek megelőzésében. A néhány nap alatt sikerült olyan szintre jutniuk, hogy álló vagy mozgó ló hátáról célba lőnek, a szombati bemutató pedig azt érzékelteti, hogy öt nap alatt mit lehet elérni, ha az ember és a ló teljes összhangba kerül egymással, ha figyelni tudnak egymásra is, a terepre is és a lövési technikákra is.

 

Az esőt nem tudták irányítani, inkább úgy szervezték meg a tábori programot, hogy amíg esett, addig bent dolgoztak, tanultak, majd a terepen és az állatokkal gyakorlatoztak. 

A napi hét-nyolc órai foglalkozás igen alaposan igénybe vette a gyerekeket, de megpróbálták úgy csinálni, hogy ez az idő játszva és tanulással teljen. Pászka Lehel mellett Galambfalvi István volt a gyerekek segítségére a lovas gyakorlatok betanulásában, de mindenféle más munkában is, míg Karácsony Andrea a kicsiket „pátyolgatta”. Egy ilyen tábor nem katonai kiképzés, de fegyelmet igényel, és a szervezők idei tapasztalata azt, hogy a mobiltelefonokat ki kell zárni: a lurkók is, a szülők is meg kell tanuljanak néhány napot egymás nélkül eltölteni. „Nagyon ügyesek a gyermekek, a mi feladatunk, hogy életképes felnőtteket neveljünk belőlük, és ne adjuk meg a lehetőséget, hogy a kényelemben elpuhuljanak” – véli Pászka, aki szerint erre és a természetben való alkalmazkodásra is megtanít egy ilyen tábor. A szállás, ellátás, a pálya tökéletes, a lovaknak legelő, tehát ideális körülmények között tanulhattak, dolgozhattak.

A gyerekeket arról kérdeztük, miért jöttek ebbe a táborba, és mit tanultak. A 9 éves nagyernyei Nemes Kincsőt érdeklik a lovak, a lovaglás, a lovas íjászat, már vannak ismeretei a helyes lovaglásról, így nem tartja nehéznek az összeállított gyakorlatsort, csak mindig figyelni kell arra, hogy az állat nyugodt legyen. Számára a lóról való íjazás volt a legnagyobb élmény. A 11 éves nyárádszeredai Kislaki Máté tavaly is részt vett a táborban, nagyon tetszett, azért tért vissza, sok újat tanult, például azt, hogy milyen érzékeny pontjai vannak a lónak, amivel egy érintéssel is irányítani lehet az állatot. A gyakorlatsort könnyűnek és élvezetesnek tartja, s bár sokat esett az eső, a hangulat jó volt, és jövőben is visszatérne.