Ültem a sajtótájékoztatón, hallgattam a sajtóosztály és az iskolákért felelős osztályok igazgatóit, és döbbentem néztem, hogy kik képviselik a jócskán eladósított város polgármesteri hivatalát. És közben elgondolkoztam azon, hogy Marosvásárhely láthatatlanná vált polgármesterének utasítására írták-e meg vagy saját fejükből pattant ki az a két ocsmány közlemény, amellyel korántsem a helyzet javítását, sokkal inkább a közvélemény befolyásolását akarták elérni. Valótlanságokkal és hazugságokkal elfedve saját mulasztásukat, alpári módon őrülteknek, inkompetenseknek nevezték a választott képviselőket, akik nem értettek egyet azzal, hogy egy képviselőtársuk javaslatára minden előkészítés nélkül újabb nagyobb összeget szavazzanak meg állítólag iskolafenntartásra, amiről kétséges volt, hogy rendeltetésszerűen fogják-e felhasználni. Ahhoz, hogy a december 5-i sürgősségi eljárással összehívott tanácsülésen kiderüljön, az év elején iskolafenntartásra megszavazott 40 millió lejből a november végi zárszámadás szerint csak a felét, 20 milliót költött el a tanintézmények működtetéséért felelős igazgatóság. A pofátlanság és a hazugság csúcsa, hogy a Liviu Rebreanu általános iskolában kialakult helyzetért a tanácsosok egy részének a perbe fogását helyezték kilátásba, holott, amint a rendkívüli tanácsülésen elhangzott: a hivatalban 2017-ben iktatták az iskola igazgatóinak kérvényét, amelyben a hőközpontok cseréjét kérték. Két év alatt mit tett a Horaţiu Lobonţ vezette osztály, amelyik a tanácsosokra akarta áthárítani a saját hanyagságát és felelőtlenségét? Joggal kérték a tanácsosok, hogy kérjen elnézést, és mondjon le, hiszen évek óta szemmel látható, hogy nem ott a helye, amit a római katolikus teológiai líceum körül kialakult konfliktus során is bizonyított. Már akkor kiderült, hogy a diszkrimináció szekerét tolja, ahogy a legutóbbi sajtótájékoztatón is megnyilvánult. Azt kijelenteni, hogy abban az esetben, ha a tanácsosok nem szavazzák meg az állítólag kazánokra kért összeget, aminek eljárásait egy év alatt sem volt képes előkészíteni, azokban az iskolákban „vágatja le a kazánokat, amelyekben az RMDSZ-tanácsosok érdekeltek, és viszi át máshova”, a rosszindulat és a diszkrimináció csúcsát jelenti. Ezzel a kijelentésével feltételezhetően a magyar tannyelvű Bolyai líceumra és a Református Kollégiumra gondolt. Az ő hanyagsága miatt, ott ugyanis fázhatnak a diákok. Csakhogy az említett tanintézményekben csempekályhával fűtenek, ezért szeretném látni, ahogy Lobonţ úr „levágatja” a csempekályhákat, hogy az általa elhanyagolt iskolákba vigyék.
Igazat kell adnunk azoknak a tanácsosoknak, akik a leváltását kérték.
