2019. november 13., szerda

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Az előző részben a nyomozati szakaszban történő letartóztatásról beszéltünk, ez az a letartóztatási forma, amelyről manapság oly sokszor hallunk a médiában. Ez a gyakoribb letartóztatás, hiszen egy büntetőeljárás elején – amikor a bizonyítékok még nincsenek teljeskörűen összegyűjtve, a tényállás tisztázva, az érintett személyek pedig kihallgatva – valószínűbb, hogy szükség van a terhelt előzetes letartóztatására vagy őrizetbe vételére, megakadályozva ezzel a bűncselekménnyel kapcsolatos bizonyítékok módosítását vagy eltüntetését, a részt vevő személyek befolyásolását vagy éppen a gyanúsított megszökését. Utólag, amikor a nyomozás befejeződött és az ügyész vádat emel (emitere rechizitoriu), ritkábban rendelik el a letartóztatást, de ez is megtörténhet.

A bírósági szakaszban is megkülönböztetünk két különálló eljárási alszakaszt, az egyik az előzetes eljárás (camera preliminară – ebben a szakaszban ellenőrzik a vád és a nyomozati anyag, illetve a bizonyítékok törvényességét), a másik pedig a tulajdonképpeni bírósági szakasz (faza de judecată – ebben a szakaszban értékeli a bíró a nyomozati anyagot és hozza meg a tulajdonképpeni érdemi döntést a bűnösségről vagy ártatlanságról).

Az előzetes eljárásban a letartóztatást zárt tárgyaláson a tanácsteremben (camera de consiliu) rendeli el a bíró az ügyész javaslata alapján, amelyet az – ebben az esetben – a vádiratban (rechizitoriu) fogalmaz meg. Ugyanakkor ebben a szakaszban a letartóztatást ügyészi javaslat nélkül, hivatalból is elrendelheti a bíró. Az ügyészi javaslat ebben a szakaszban a vádemelés után (a vádirat iktatása után) is megtörténhet az iktatást követő 60 napban, ugyanis ez az előzetes szakasz ennyi ideig tart. Az előzetes eljárást levezető bíró indokolt végzéssel (încheiere motivată) a következő intézkedések valamelyikét rendelheti el: a vádlott (most már vádlottról és nem gyanúsítottról beszélünk, hiszen már vádat emeltek, és a bírósági szakaszban vagyunk) előzetes letartóztatása legtöbb 30 napra, amennyiben az előzetes letartóztatás elrendelésének feltételei fennállnak, vagy az előzetes letartóztatási indítvány visszautasítása. Az előző részekben leírt perorvoslati és eljárásjogi rendelkezések ebben az esetben is irányadóak, azzal a megjegyzéssel, hogy a letartóztatás elleni panaszt a felettes bíróságon működő előzetes eljárásokat levezető bíró oldja meg.

Megtörténhet az is, hogy a vádemelés mellett nem kérvényezi az ügyész az előzetes letartóztatást, és a vádlottat az előzetes bírósági eljárásban sem tartóztatják le, viszont letartóztathatják a tulajdonképpeni bírósági eljárásban az ügyész javaslatára, vagy hivatalból a bíró is elrendelheti ezt. Ebben az esetben is alkalmazni kell a vádlottra vonatkozó kötelező meghallgatásra és védelemre való előírásokat, valamint kötelező megidézését. 

A döntés a vádlott letartóztatása vagy indokolt bírói végzéssel a letartóztatási javaslat visszautasítása lehet. A meghozott döntést ebben az esetben is 48 órán belül lehet megtámadni a felettes bírói szervnél, a 48 órás fellebbezési időt a döntés meghozatalától számítják a jelenlevők esetében, illetve annak kiközlésétől, amennyiben az érintett felek nem voltak jelen.

A letartóztatás maximális ideje a bírósági szakaszban a román büntetőeljárás (Codul de procedură penală) 239. paragrafusa szerint mindenképpen méltányos kell legyen, nem haladhatja meg a vádirat szerinti bűncselekmény törvény által előírt felső büntetési tételének felét, de semmiképpen nem lehet több mint 5 év. Amennyiben ezeket a maximális határidőket meghaladja a letartóztatás ideje, a bíróság más kényszerintézkedés foganatosítását is elrendelheti, mint például bírósági felügyelet, bírósági felügyelet kaució letétele mellett vagy házi őrizet.

Amennyibben a letartóztatott vádlott őrizet alatt gyógykezelés céljából volt beutalva, ez az idő beleszámítódik a letartóztatásba.

 Végszóként még néhány érdekességet mondanánk el: törvénytelenül megszerzett bizonyíték (például nem engedélyezett lehallgatás) alapján nem lehet kényszerintézkedést elrendelni, tehát ebben az esetben a bíró vissza kell utasítsa a javaslatot. Az ügyvédnek letartóztatáskor kötelező módon iratbetekintési jogot kell biztosítani a nyomozati szakaszban, ebben az esetben ezt nem lehet visszautasítani (máskor, kivételes esetben, igen). 

Az aktuális „bilincscsörgési” botrányról: a büntetőeljárás sehol sem írja elő, hogy a letartóztatott személyeket bilincsben kell szállítani, ezt viszont a Román Rendőrségről szóló törvény rendelkezései kötelezővé teszik a kényszerintézkedést foganatosító belügyminisztériumi dolgozók számára, akik ettől a rendelkezéstől nem térhetnek el. Az amúgy kívánatos törvénymódosítás mellett (amely árnyalná azokat a helyzeteket, amikor a bilincs használata szükséges) a médiának, de magának a társadalomnak is nagy felelőssége van abban, hogy a letartóztatásokat hogyan közlik, illetve hogyan fogják fel: a médiának kötelessége lenne nyilvánvalóvá tenni, hogy a letartóztatás nem egyenlő a bűnösséggel, illetve kötelező kellene legyen a letartóztatott személyek képét eltakarva (vagy egyáltalán nem) közölni, a társadalom pedig tájékozottabb és objektívebb kellene legyen, és objektívebben kellene hozzáálljon ezekhez az ügyekhez, hiszen a média is csak addig szolgáltatja a „letartóztatásos médiacirkuszt”, ameddig erre a fogyasztók részéről „kereslet” van.

Gogolák H. Csongor ügyvéd

office@gogolak.ro