Indázó levelű, színes, virágmintás címlap, százéves könyvben lapozok. A Nyugat Irodalmi és Nyomdaintézet kiadása, Ady Endre verskötete a Ki látott engem? Lesznai Anna illusztrációival. Csodálatos könyvek az Ady-versek legméltóbb illusztráló képzőművészének keze nyomát viselők. A költőt és a Nyugat irodalmi köréhez tartozó Lesznai Annát nemcsak a szecesszió új művészeti iránya hozta közelbe, hanem a barátságukat is jelző és megpecsételő kapcsolat, az „új idők új dalait” kibontó költészet. Ady köszöntő verse már a Nyugat eszméin induló fiatal költőnőhöz szól:
Őszi, piros virágok
Lesznai Anna asszony, aki olyan jóságos drága
barátom, szeretni fogja talán ezt a verset, s
megvédi bántói ellen
Az ősz piros virágait
Ismeritek, kis lyányok, akik jöttök
S félős, nevető vágyakkal köszöntök.
Az ősz piros virágait
Pirosaknak a leg-legpirosabbját
Mosti napjaim és nótáim adják.
Az ősz piros virágait
Küldöm hozzátok ingyen vagy cserébe,
Hogy kegyetlen, kis kezetek letépje.
Az ősz piros virágait,
Óh, drága, véres élve-virágok:
Így temetkeznek a büszke királyok.
A Nyugat kapunyitása (1908), a magyar irodalom megújulása, nyomában a tehetséges írónők megjelenése éppúgy irodalomtörténeti fordulat és valóságos meglepetés, mint az, hogy a nőírók számára is nyilvánosságot biztosít ez a modern szellemű folyóirat.
Lesznai Annával valójában sokáig nem találkozhattunk. Ha a Nyugatról, a folyóirat írói köréről olvastunk vagy tanultunk, olykor felderengett az ő neve is, de versei, nagy regénye nem jutott el hozzánk, legfeljebb képeiből, művészi alkotásaiból láthattunk néhányat a Nemzeti Galériában, a pécsi Janus Pannonius Múzeumban.
Hogy Lesznai Anna számos talentummal megáldott költő, író és képzőművész volt, a tavalyi jubileumi évben megtalálta helyét, méltó elismerését, mivel Hatvanban, a Hatvani Lajos Múzeumban, munkásságát, életét méltóképpen bemutatják, és megismerhetjük ugyanott a róla elnevezett iskolát: Lesznai Anna Egységes Módszertani Intézmény és Speciális Szakiskola. 1966-ban jelent meg az írónő nagyregénye, amely ötven év távlatában most került új kiadásban az olvasók elé. Nem csalódnak azok, akik kedvelt olvasmányaik közé sorolják, bár letűnt, de olyan világgal ismerkednek meg, amely a történelemkönyvekből, a társadalmi, szociográfiai munkákból aligha jelentene bárkinek élményt.
Lesznai Anna élete és a „Tündérkert”
A Felvidéken, Alsókörtvélyesen született 1885-ben Moszkovitz Geyza leánya, Amália. Csodálatos gyermekkor jutott számára osztályrészül a körtvélyesi kastélyban, egy hatalmas kert minden természeti gazdagságában, és ott voltak közelében a gondolkodását, életszemléletét, tehetségét formáló tulajdonképpeni „nevelők”, a környékbeli családok, a házbeli vagy falubeli parasztasszonyok, és a századelő új nemzedékének progressziója. Elég annyit megjegyezni, és máris sokatmondó epizódot ismertünk meg életéből, hogy első versét unokatestvére, Hatvani Lajos helyezte el a Nyugatnál. Első kötetére (Hazajáró versek, 1909) figyelt fel Ady Endre és fogadta barátjául. Lesznai Anna pedig gyönyörű szecessziós címlapokat tervezett Ady köteteihez (Ki látott engem?, Magunk szerelme). Iparművészetet tanul Párizsban, különösen gazdag szecessziós stílust valósít meg textíliáiban és illusztrációiban. A Nyolcak művészcsoportjához közeledik, akik elismerik és kültagként tartják magukhoz közelinek. (A Nyolcak jelentős magyar avantgárd művészcsoport a XX. század elején: Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos a tagjai, a korszak új kifejezési formáinak keresői voltak.)
Hogy mivel jegyezte inkább el magát, a verssel, a szecessziós iparművészettel vagy éppen a prózával, nehéz elválasztani. Teljes életre, teljes stíluseszmények megvalósítására törekedett, de a legszebb álomból, a gyermekkor tündérkertjéből, amely eszmélését jelentette, sohasem vált meg, a távolból is ez hozta vissza. Miután elhagyja hazáját, 1919-től bécsi emigrációban él, Gergely Tibor festőművész felesége, 1930-ban hazatértek, végül mégis emigrációba kényszerült, 1939-től az Egyesült Államokban élt, 1966-ban hunyt el, hamvait kívánsága szerint hazahozták. Abban az évben jelent meg nagylélegzetű regénye, a Kezdetben volt a kert – a Szépirodalmi Kiadó jelentette meg. Az otthon világa volt a kert, az eszmélés, a fiatalság varázsa, később az érzelmek eluralkodása, az emancipált asszonyiság és valóságos tobzódás a művészetekben. Tanult, alkotott, a lenyűgöző újat alkotó írók elismerését is kiérdemli. Először verseiben vetíti ki ezt a világot, olykor dalszerűen, népi motívumokkal igézően:
„…A kertfalon által kecsegtető ágak hajolnak,
lehúzza őket sok tarka mesevirág:
rózsa meg szegfű, ősalakú tulipántok,
alma, cseresznye, barack egyszerre terem.
Ősz is van, nyár is. Hajnalok, delek és estek
egybevegyülnek az emlék hátterein.”
(Lesznai Anna: Ifjúságom képeskönyve)
Ami a mai olvasó érdeklődését leköti, az a nagyregény, amely egy családregény tervezéséből valósul meg, egyben a századforduló magyar világának korrajza lesz.
Lesznai Anna regényének új kiadása
A Múlt és Jelen Könyvkiadó gondozásában két terjedelmes kötetben, érdekes kiegészítő függelékkel jelent meg 2015-ben az új kiadás. Két nemzedék életét mutatja be, a kiegyezést követő évektől a forrongó 1919-es évekig, átvezet a békeidőkből a vészt előhívó napokig, egy ország lakosainak sokáig megrendült korszakain.
Először a körtvélyesi kastély zárt világa, a felvidéki falu szlovák parasztjainak és zsidó kocsmárosának olykor furcsán alakuló élete, elképesztő elmaradottság, feudális viszonyok a jogász földesúr és paraszti népe közt – ez volna az emlékektől induló történet. Kibontakozik a jóságra törekvő, szolganépét emberségesen kezelő fiatalasszony válsága két gyermeke, szeretőjéhez ingázó férje, a nevelők és gazdasszonyok közt. A vidék birtokosainak, urainak találkozóin a vitákból, párbeszédekből kirajzolódó politikai élet, társadalomkritika és világnézeti válság is elénk tárul. A Berkovicsok életében az integrálódó, tanult és társadalmi rangot elért zsidó család, a Cserhátyak világában a dzsentri életforma rajzolódik ki és a történet szálaival egybefonódik. Így a századvég nemzetiségi problémáival később a megújulást, a modern irodalmi és művészeti mozgalmak ébredését láthatjuk. Berkovics Lizó, a kert imádója, a család középpontjában az írónőt, az ő egyéniségét, törekvéseit jeleníti meg. Akár Bánffy Katalin regényes önéletírásában a gyönyörű természeti képek, a vidék költői leírása valóságos csendéletet, festői látványt idéz fel.
Alapjában idilli képek és epizódok, de szemléletes alakformálás jellemzi a regényt. A századelő bonyolult, felhőket bújtató, sodró világa köszönt ránk. A regény második részében túljutunk a Berkovicsok, a gyógyító, nagy tudású zsidó orvos családjának integrálódásán, amely természetes módon életszerű volt, de a dzsentrit képviselő Cserhátyak szerepén is, a lassú pusztulás, az elmúlás fuvallatán. Mindvégig érezzük a valóságot Lizó sokféle kérdésfeltevésében, amelyet magához vagy környezetéhez intéz, nem tudva, hogy milyen társadalmi igazságtalanságokat érint a falu népe és a kastély urainak viszonyában. Korszakváltás történik, a második rész a tulajdonképpeni kulcsregény, amelyben azonosítható történelmi, irodalmi szerepet betöltő személyiségekkel találkozunk. Balázs Béla, Lukács György, Jászi Oszkár (Lesznai Anna második férje), Filep Lajos, Kaffka Margit, a Hatvani család. Az olvasó számára, de a Nyugat nagy ívű irodalmával ismerkedő diáknak is élmény, ha felismeri az eseményeket, a világnézeti törekvéseket, főhősöket, akikről hallott, tanult, de többnyire ismeretanyag maradt számára.
Legutóbb Radnótiné Gyarmati Fanni Naplójában találkoztam Lesznai Anna nevével.
1938 májusában az Ernst Múzeumba hivatalosak Lesznai Anna tárlatára, Naplójában ezt írja: „Milyen szépek, barátságosak, nagyszerűen színesek a képek, és olyan édes, mesélő szeretet van bennük, és hímzései is vannak, nem is tudtuk, hát még ott van azután tündéri fényű színtömeg”.
Fanni elragadtatással ír arról az estéről is, amikor Lesznai Anna bemutatta nyári termését, festményeit: „Színei gyönyörűek, ringatók, mesélők, benne van egész, tiszta meleg, angyalian édes szíve”, Radnótiékkal azelőtt is gyakran voltak közös társaságban.
Az idén történt, hogy a hatvani iskolában felavatták Lesznai Anna padját. Bár lennének még iskoláinkban az ott tanult nagy írók, írónők nevéről felavatott padok, emlékeztető helyek, ahol a tudást szerezték, első nagy élményük a vers vagy a próza felé vezette őket.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató