Marosvásárhely jövőképéről tartott múlt héten kimerítő sajtótájékoztatót a város polgármestere.
Marosvásárhely jövőképéről tartott múlt héten kimerítő sajtótájékoztatót a város polgármestere. Úgy tűnt, Dorin Florea nehezen lép túl a tanács pészédés frakciójának a költségvetés elleni szavazatán, ugyanakkor láthatóan elégedett volt, hogy a három ellenszavazattal is „átment” a büdzsé, és lehet tervezni a beruházásokat. Elégedettsége érthető, hiszen a jóváhagyott büdzsé valóban lehetőséget teremt a folyamatban levő beruházások folytatására, az elszámolásokra, az alkalmazottak béreinek kifizetésére stb. A város tehát sikeresen vette a költségvetés-akadályt, a héten a megyei önkormányzat következik.
Ami Vásárhelyt illeti, a sajtótájékoztatón kiderült, tervekben nincs hiány. A városvezető, felülemelkedve az általa csekély fontosságúnak tartott, de a PSD-s tanácsosok által igencsak szorgalmazott lakónegyedbeli könyvtárak létrehozásának ötletén, nagylélegzetű terveit ismertette. Félóra alatt elénk tárult a polgármesteri vízió, a város hosszú távú jövőképe: gyorsvasutak szelik át a megyét, perceken belül röpítenek nagy vasúti csomópontokba, repülőterekre (a vásárhelyiről nem esett szó), a város körüli útinfra-struktúra olyan, de olyan lesz…! Szóval megfelel majd az egyre zsúfoltabb és türelmetlenebb gépkocsiforgalomnak. Alternatív energiaforrásokból nyerjük majd az energiát (a hangsúly a villanyáramon és vízenergián), és egy mondat erejéig elhangzott, hogy a hulladékgazdálkodás is megoldódik. Valamikor regionális sportközpont is leszünk, a katonai bázisok helyén még nem tudni, milyen, de mindenképpen valami – sportkedvelőket vagy turistákat csalogató – beruházást kell eszközölni. Bekebelezik a peremközségeket, nagy összhangban lesznek a megyeszékhely és a környező községek urbanisztikai tervei, és hát az alvilággal is meg fognak birkózni ingatlanszerzés szempontjából, még ha drónokat is kell bevetni…
A lendületes szpícs után kétségünk sem maradt, hogy a város tényleg a hazai nagyvárosok élbolyába küzdi fel magát rövidesen, és folyik majd az uniós pénz a megeszékhelyre.
Kétségtelen, hogy jövőképre szüksége van a városnak, és nem mostantól. Az elmúlt években is számos ilyen tervről hallottunk, és legtöbbször a kormány volt a hibás, amiért elakadtak az ambíciós projektek (a demokrata kormány korszakában vajon miért nem lehetett nagyobbat előrelépni?). Bizonyára igaza van abban a városvezetőnek, hogy köztisztségviselőink többet is tehettek volna a bukaresti „lobbizás” érdekében, ha már így megy a pénzszerzés mifelénk. Azt pedig mindenképpen érdemes lenne szem előtt tartania, hogy a befektetési politikának elsősorban a társadalom igényeire kell választ adnia. Ha az ugyanis negyedszázadnyi elvesztegetett idő után kizárólag a megyei önkormányzat vezetője és a polgármester között a liberális-demokrata összeborulás után kialakult „korrekt viszony” eredményeként, immár kibővülni látszó gazdasági érdekcsoportok mentén alakul, és ha továbbra sem találják meg a szükséges finanszírozási forrásokat, ismét nagyon sokáig vesztesek leszünk a deklarált harmónia városában.
