Lehet, hogy fel sem tűnik, hogy ez már a kiégés…

*Fotó: Sófalvi Szidónia

A kiégés ritkán kezdődik látványos összeomlással. Inkább csak egy észrevétlen, kúszó érzés: eltelik pár hét vagy hónap, és egyszer csak azon kapod magad, hogy „túlélő üzemmódban” nyomod a mindennapokat. Még azok a dolgok sem töltenek fel, amiket régen imádtál. Farkas Csilla pszichológust, a marosvásárhelyi önismereti csoportok vezetőjét a kiégés álcázott tüneteiről, a megküzdés belső gátjairól és a szeptember végén induló, tízalkalmas kiscsoportról kérdeztük.

Amikor már a nyaralás sem hozza vissza az energiádat

Még ezt a hetet bírjam ki… Csak ezen a projekten legyek túl… Még ezt a határidőt teljesítsem… – ismerősek ezek a gondolatok? A kiégés nem egyik napról a másikra csap le ránk, hanem lassan és észrevétlenül alakul ki, miközben szinte megszokjuk a folyamatos belső készenlétet. Az idegrendszerünk átáll a tartós túlfeszítettségre, mi pedig természetesnek vesszük, hogy ugyanahhoz a teljesítményhez egyre több energiát kell kivasalnunk magunkból.

A figyelmeztető jelek eleinte egészen ártatlannak tűnnek. A reggelek egyre nehezebbek, már az ágyból való kikászálódás is komoly belső ellenállásba ütközik, miközben nő bennünk a feszültség, az örömteli pillanatok pedig drasztikusan lecsökkennek. Fejben és érzelmileg is elfáradunk, és a leginkább árulkodó jelként sem egy átaludt éjszaka, sem egy szabad hétvége, de még egy egyhetes nyaralás sem adja vissza a megszokott lendületünket. Ilyenkor a legtöbben magunkat kezdjük hibáztatni, belső gyengeségként éljük meg a helyzetet, és azt kérdezgetjük magunktól: miért nem bírom ezt jobban?

– Pszichológusként azt látom, hogy a kiégés nem azokat éri utol, akik keveset bírnak, hanem éppen azokat, akik lelkiismeretesek, megbízhatóak, sokat vállalnak, és hosszú ideig képesek helytállni – mutat rá Farkas Csilla.

A kimerülés tehát nem a gyengeség jele, hanem a tartós túlterheltség természetes következménye. A saját magunkkal szembeni elvárások és a bizonyítani akarás miatt könnyen észrevétlen marad, hogy régóta túl nagy árat fizetünk a mindennapi működésünkért.

A berögzült mintáktól a fenntartható életig

A kiégésből nem lehet egy-két hét alatt kikupálódni. Kevés hozzá egy újabb önsegítő könyv, egy meghallgatott podcast vagy a környezetünkből érkező „szedd már össze magad!” típusú jó tanács. Bár az alvás vagy a jobb időbeosztás segít, az igazi változáshoz mélyebbre kell ásnunk, és meg kell értenünk a saját belső működésünket.

Felismerést igényel, hogy mi az, ami valójában felemészti a tartalékainkat, és milyen külső vagy belső elvárásoknak próbálunk megfelelni. Meg kell tanulnunk különbséget tenni a valóban feltöltő és az energiát észrevétlenül elszívó helyzetek között, határozottabban meghúzni a határokat, és teljesen másképp reagálni a stresszre.

– Nem az a cél, hogy még többet tudjunk elviselni, vagy még hatékonyabban préseljük bele magunkat ugyanabba a taposómalomba. Inkább az, hogy jobban értse az ember, mi történik benne, és találja meg azt a működést, ami hosszú távon is fenntartható – hangsúlyozza a szakember.

Nem az életünk drasztikus felforgatásáról van szó, hanem arról, hogy az automatikus reakcióink helyett tudatos válaszokat adjunk a mindennapi terhelésre.

Megtartó közeg Maros-vásárhelyen: indul a tízalkalmas zárt kiscsoport

Ha szeretnél gyakorlati lépésekkel elindulni a változás útján, és nem egyedül bolyonganál a kimerültség labirintusában, Farkas Csilla pszichológus vezetésével szeptember 30-án új, tízalkalmas zárt kiscsoport indul Marosvásárhelyen.

Ez a folyamat nem száraz előadásokról szól, hanem egy biztonságos, elfogadó közegről, ahol a résztvevők saját élményeken, beszélgetéseken és gyakorlati feladatokon keresztül dolgozhatnak magukon. A kiscsoportos formátum segít a tapasztalatok megosztásában és a visszajelzésben, míg a mások történeteiben való magunkra ismerés feloldja azt a szorongató érzést, hogy a nehézségeinkkel teljesen egyedül vagyunk.

A heti kétórás találkozások szerdánként 17.30 és 19.30 között zajlanak majd személyesen Marosvásárhelyen. A folyamat során a pszichológiai szempontok és a konkrét stresszkezelő eszközök mellett a saját élmény és az önreflexió kapja a fő hangsúlyt. A csoportos folyamatról, a jelentkezés feltételeiről és a részletekről a https://workshop.farkascsilla.com weboldalon, a szervezőtől lehet érdeklődni. 

A korábbi csoportok tapasztalatai és a mérési eredmények egyaránt igazolják: a közösség megtartó ereje, a strukturált önismereti munka és a szakmai kísérés együtt képes meghozni azokat a belső felismeréseket, amelyek valóban kivezetnek a folytonos kimerültségből és a túlélő üzemmódból.